EX a facebookon
MEGRENDELÉS / ELŐFIZETÉS
galéria / fórum Galéria Fórum
ÚJ Symposion
EX
Támogatók






PLPI
2024. június 16. | Jusztin, Jusztina, Aurél napjaAKTUÁLIS SZÁM:1260061. látogató
Aktuális EX címlapajánlás

 

Már

kapható

Tanácstalan köztársaság

című

számunk!

15. évfolyam 171–172. szám

Gunda Béla

Szex és szemiotika

1979. augusztus 15.

Az etnológiában, folklórban és a nyelvtudományban előtérben állnak a szemiotikái kutatások. Magát a szemiotikát Mead Marga-ret úgy határozza meg, hogy „a rendszerezett kommunikáció minden módozata”. Ez a meghatározás magába foglalja mind-azokat a kommunikációs formákat, jeleket is, amelyek a két nem közötti kapcsolatok kialakulásához vagy a kapcsolatok megszű-néséhez vezetnek. Jelek révén a leány és a legény tudomást szereznek egymás szándékáról, érzelmeikről. A jelekkel közlik, hogy a meghatározott szituációkban lehetséges közöttük a szexuális kapcsolat. A jelek érzelmeket, szándékot adnak tudtul és kifejezik a házasság lehetőségéről a szülők véleményét is.

Az alábbiakban néhány idevonatkozó megfigyelésemet közlöm és a korábbi etnológiai irodalomból is felsorolok több adatot, amelyek legnagyobb részben magyar falvakban kerültek feljegy-zésre.

A Sárközben (Tolna megye) ősszel – szőlőérés idején – a leányok csapatosan kimennek a szőlőhegyre, hogy az érő szőlőről lármával, kereplőkkel elriasszák a madarakat. A legények nap-közben meglátogatják őket s együtt tréfálkoznak, dalolnak. A leányoknál tésztából sütött karika alakú perec van. ,A legények kezében pedig bot. Ha az egyik leány valamelyik legény botjára húzza a perecet ez meghívásnak számít estére a hálótanyába (I. példa, lásd ehhez a következtetéseket). A hálótanya az egyik kunyhó a szőlőben, amelybe ágyneműt visznek ki a leányok, hogy ott aludjanak. Este a leányok, legények együtt mulatnak, dalolnak egy öregasszony felügyelete mellett. Ennek ellenére mégis előfordul, hogy valamelyik leány teherbe esik. Az ilyen leányt az öregasszonyok veszik pártfogásba s előbb-utóbb férjhez adják. A botra húzott perec szexuális értelme nyilvánvaló. A hálótanya szokásának variánsa a szlavóniai leányok szexuális elemekben bővelkedő pudárkodása, amelyet Penavin Olga írt le értékes kórógyi szótárában.

Kalotaszegen (Erdély) a legények és leányok esténként a falusi közös kútnál találkoznak. Ha a leány a vizes edényre egy csokor virágot köt és így megy a kúthoz, ezzel jelzi, hogy estére a csűrben, az istállóban szívesen látja a szeretőjét. Ha a legény a meghívást elfogadja, akkor ő tölti meg a leány vizesedényét (l-a. példa). Ugyanitt ha a leány a sarlóját aratás után valamelyik legénynek ajándékozza, ezzel azt közli, hogy bátran jöhet hozzá esti beszélgetésre és a legény minden kívánságát teljesíti (I. példa). A legény a következő nyáron – ha addig a leány nem ment férjhez – új sarlót ad a leánynak. Előfordul, hogy a férjes asszony is odaajándékozza a sarlót valamelyik neki tetsző le-génynek, házas embernek (I. példa). Az ilyen sarlóajándékozás is a szexuális kapcsolat lehetőségét fejezi ki.

Különböző jelekkel adják tudtul a szülők, hogy leányuk már olyan korban lépett, hogy fogadhatja a legényeket, férjhez mehet. Szá-zadunk elején még élt az a szokás, hogy a lakóház elé vagy mellé – ha ott 16-18 éves leány lakott – hosszú póznát vertek a földbe s a pózna felső végére egy csokor virágot és szalmacsutakot kötöttek (Baracska, Fejér megye). Kajászószentpéter faluban (Fejér megye) szintén ismerték ezt a szokást. Ha a leány betöl-tötte a 16-17 évet egy hosszú rudat tűzött le a ház előtti virágos kertbe. A rúd végére díszes kendőt, cserépedényt kötött. A rúd addig állt a kertben, míg a leány kedvére való legényt nem talált (II. példa). Gyakran 5-6 hónapon át is helyén maradt a rúd és jelezte a leány várakozását. A néphagyomány szerint a kacér leány piros kendőt kötött a rúdra és így közölte, hogy a házasság előtti szexuális kapcsolatokat sem veti meg. Hasonlóan adták tudtul az eladó leányt a legényeknek a vasi őrségben is. Ha a leány eladó sorba lép és várja a legényeket, a szülők ezt azzal jelzik, hogy az apa magas oszlopot ás le a ház elé. Az oszlop felső végén vashegy van, amit a falu kovácsától kér el. A vashegy alá egy deszkalapra díszes agyagkorsót helyeznek, amely annak a kútnak, forrásnak a vizével van teletöltve, amelyből a leány korábban rendszeresen ivott. A korsóra piros, fehér, zöld szalagokat köt a leány. A deszkalapot piros kukoricacsövekkel is körülaggatják. Az oszlopot néhány hét múlva ássák ki, a vashegyet visszaadják a kovácsnak és a korsót a vízzel együtt elteszik. (II. példa). A násznagy ezzel a vízzel hinti be a lakodalom napján a leány tűzhelyét. Öcsödön (Békés megye) a 15-16 évet betöltött leány egy rudat tűzött az utcaajtóhoz. A rúd végére kenderkócot kötött. Ezzel jelezte a legényeknek, hogy most már járhatnak hozzá. A rúd 3-5 héten át volt az utcaajtóban, hogy ezt a falu minden legénye észrevegye (II. példa.) De nemcsak az eladó leányt jelzik az oszlopokkal, karókkal, hanem a különböző eladni való árukat is. Egy okleveles adat szerint már 1653-ban szokás volt, hogy a kerítés mellett egy hosszú karóra egy csutak szénát, szalmát vagy más takarmányt függesztettek és ezzel jelezte a gazda, hogy szénája, szalmája vagy más takarmánya van eladó. Takarmány eladását jelző karókat a felső végükre kötött szalma- vagy szénacsutakkal ma is láthatunk az Alföldön. A vásárokon hosszú rúdra (pl. a felállított kocsirúdra) kötött széna- vagy szalmacsutakkal azt közli a parasztgazda, hogy használt szekere, gazdasági szerszáma van eladó. A jelzések ebbe a csoportjába tartozik a székelyeknél ismeretes szokás. Ott a ház elé tűzött zászlóval jelzi a gazda, hogy a következő napra segítségül szán-tani hívja szomszédait, barátait.

A legények figyelmét nemcsak póznákkal hívják fel az eladó leányra. Szeged vidékén és másutt is az Alföldön piros kukorica-csöveket függesztenek ki az utca felé a ház oromfalára. Szeged vidékén szokásos, hogy az eresz alá, az utca felé a ház falára zsinegre fűzött cérnagurigákat akasztanak ki, hogy lássák az érdekeltek a leány már sok cérnát felhasznált a kelengyéje varrá-sához s a legényeket szívesen látják a háznál (II. példa). Figyelmet érdemel az a szokás, amelyet Nyitra megyéből (Ság falu) írtak le. Ebben a szlovák faluban a lakóház hátsó falát szürke, agyagszínű festékkel bemeszelik és a gazdasszony az ujjaival virágmintákat rajzol a még nedves falra. Az ujjak nyoma ott marad a falon. A virágminták jelzik, hogy eladó leány van a háznál (II. példa). Hasonló szokás 40-50 évvel ezelőtt a Garam folyó mentén (Csehszlovákia) is ismeretes volt néhány magyar fald Jan (Mohi, Újbars). Kós Károly a Szilágyságból írja le, hogy a tűzhely körüli falrész díszes kifestése szintén az eladó leányra hívja fel a figyel-met (Népélet és néphagyomány, Bukarest, 1972. 219.1.). Külön-ben a népművészet bővelkedik a vágyak és érzelmek kifejezésé-ben. A legények által készített díszes guzsalyok, mosósulykok, mángorlók a leány megközelítésének eszközei is.

Valószínű, hogy a fenti jelek alakulása a következőképpen tör-tént. Általános volt a magyaroknál a különböző áruk eladásátjelző oszlopok felállítása. Ezzel az oszloppal hívták fel a figyelmet az eladó leányokra is. Az oszlopok ilyen célból való felállítása azon-ban ma már csak reliktumokban maradt meg, de más eladó árukat is jeleznek ilyen rudakkal. A festett fal, a piros kukoricacső, a cérnaguriga – amelyekkel a szülők férjhezmenendő leányukra felhívják a figyelmet – valószínű újabb (a XIX. század folyamán kialakult) jelek.

Erdélyben, Gömör megyében a lakodalom napján állítanak virág-gal, pántlikákkal, pereccel díszített oszlopokat a menyasszony háza elé. Véleményem szerint ebben az esetben az eladó leány-ra figyelmeztető karók átkerültek a lakodalom napjára és eredeti funkciójukat elvesztették.

Itt kell megemlítenem a pártában maradt leányok farsangvégi kicsúfolását, amelynek számtalan változatát ismerjük. Pénovátz Antal írja a vajdasági Pacsérról, hogy az öregleánynak szalma-csutakot kötnek a kapukilincsére (A pacséri földművelés és állat-tartás szótára, Újvidék 1975. 51. 1.). Hasonló szokásról tudósít Borús Rózsa még kéziratos bácstopolyai szokásmonográfiájá-ban. Topolyán, ha valamely háznál Szilveszter estéjén szalma-csomót kötöttek a kilincsre vagy szárkévét dobtak a háztetőre, azt jelentette, hogy ideje a leányt férjhez adni.

Általános szokás, hogy öregasszonyok beszélgetés közben igye-keznek a legénynek leányt, a leánynak legényt ajánlani. Az öreg-asszonyok (a modem idők házasságközvetítő irodáinak az elő-dei) felhívják a figyelmet a dolgos, szorgalmas leányra illetve legényre és ezzel a házasságot elősegítik. Az öregasszonyok bizonyos jelekkel adják tudtul szándékukat (III. példa). Biharban (Fúrta) ha az öregasszony a bal kezével csukja be a szobaajtót ezzel azt jelzi, hogy a leány után jött érdeklődni, de tulajdonkép-peni szándékát csak akkor mondja meg, amikor a leány anyja a látogatás után kikíséri az utcaajtóhoz. Ha az öregasszony a szo-baajtót nem a kezével, hanem a hátával teszi be (a hátával meg-löki), akkor már a szülők, a leány vagy a legény tudják, hogy mi a szándéka a vendégnek (Torontál). Ha téli estén a családhoz egy ismerős öregasszony azzal állít be, hogy „hoztam nektek finom sült tököt” ezzel jelzi, hogy a leánynak férjet jött ajánlani (Panyola, Szatmár). A beszélgetés során a szülők nem adnak határozott választ az öregasszonynak, de ha friss kaláccsal kínálják meg, ezzel már sejtetik, hogy az ajánlatát elfogadják. Ha nem marasz-talják és távozáskor az öregasszonynak a konyhaajtó előtt a földre keresztbe fektetett seprűn kell keresztülmennie, ezzel azt jelzik, hogy felesleges az öregasszony fáradtsága (lll-a. példa). Több faluban (Békés megye) felkér a legény anyja vagy maga a legény egy ismerős öregasszonyt, hogy érdeklődjék a nekik tet-sző leány vagyoni viszonya, erkölcse iránt. Néhány nap múlva az öregasszony megjelenik a háznál. A leány erkölcseiről nem sokat beszél, de ha egy meszelőt tart a kezébe, ez azt jelenti, hogy a leány nem szűz, erkölcsei nagyon lazák. Baranya megye több falujában (Sellye, Kákics, Vajszló) még 40-50 évvel ezelőtt a leány után érdeklődő öregasszony egy üres kézi kosárral jelent meg a leány szüleinél. A kosárban piros kendő volt. Erről már tudták a látogatás célját. Beszélgetés során az öregasszony a szülők, a leány előtt dicsérte a legényt, beszélt annak vagyoni helyzetéről. A szülők, a leány azonban határozott választ szóban nem adtak. De ha távozáskor a leány anyja a kosárba gyümöl-csöt, tojást, aszalt almát, szilvát tett és azt a piros kendővel szépen letakarta, ez annak volt a jele, hogy a legény tetszik a leánynak és szüleinek. Az üres kosárral távozó öregasszony tudta, hogy eredmény nélkül kereste fel a családot. Ilyenkor csak ennyit mondott á legénynek: „Üresen maradt a kosaram!” vagy minden magyarázat nélkül letette az üres kosarat a legény aszta-lára és másról kezdett beszélni, nem is említve a leányos háznál tett látogatását (lll-a. példa).

A házasság megkötése előtt a legény, a leány a szülők társasá-gában kölcsönösen meglátogatják egymást, hogy közelebbről megismerjék egymás házát, gazdaságát, az otthoni rendet, tiszta-ságot. Előfordul, hogy a legény és a lány csak az ilyen kölcsönös látogatás alkalmával ismeri meg személyesen egymást. Addig csak a fenti közvetítő öregasszonyok révén tudnak egymásról. Természetesen a látogató szülők, a leány, a fiú a szándékukról nem beszélnek és határozott választ sem várnak a vendéglátók-tól. Ha azonban a leány szüleinek a házánál a vendégeket puly-kahússal vendégelik meg – ezt jó jelnek veszik a legény szülei és maga a legény is. Ez annak a jele, hogy a leánynak és szüleinek tetszik a legény. A palócoknál, ha a leány nincs megelégedve a legénnyel, akkor a látogatás alkalmával a felkínált ételből nem fogad el semmit. Visszautasítást jelent az is, ha a leány szülei a kínált kenyérből és dióból nem esznek.

A legény a megismert és neki tetsző leányt egyedül is megláto-gatja. A legény és a leány érzelmeiket, egymás iránti vonzódásu-kat ilyenkor különböző jelekkel adják egymás tudtára. Ha a le-gény nagyon tetszik a leánynak, akkor elveszi a szobába lépés-kor a kezéből a kalapot és felteszi az ágyra (Szatmár vidéke). Az Alföld több vidékén a legény a néki tetsző leányt piros almával kínálja meg s ha a leány az almát előtte azonnal megeszi, ez annak a jele, hogy a leány szívesen van együtt a legénnyel, udvarolhat néki a legény (l-a. példa). A legény azzal is kifejezheti vonzódását a leány iránt, hogy távozáskor a leány szüleivel, testvéreivel kezet fog, de a leánnyal nem. Ez annak a jele, hogy tetszik néki a leány, aki ilyenkor kikíséri a legényt a konyhaajtóig és ott búcsúznak el egymástól. Ha a legény idegen faluból sze-kérrel jön a leányhoz, akkor az udvari kaput előre kinyitják. A ki nem nyitott kapu annak a jele, hogy nem látják szívesen. Ha nincsen nyitva a kapu, de a leány szerelmes a legénybe, akkor ő maga siet kinyitni a kaput a legény érkezésekor. Az Alföldön (Békés megye) a leány szerelmének a jele, ha érkezéskor letisz-títja a legény csizmájáról a sarat és távozáskor dióval ajándékoz-za meg. Ha egy piros kukoricacső függ a konyhaajtón a legény érkezésekor és távozásakor – ez is azt jelzi, hogy a leány szereti a legényt (I. példa). Előfordul azonban olyan eset, hogy a sötét estén a legény irigy és huncut társai ellopják a kukoricacsövet. Ennek gyakran a legények közötti verekedés a következménye. Az alföldi tanyákon a nagy távolságok miatt a fiatalok nem min-dig ismerik egymást. Ilyenkor az első benyomásoknak döntő a jelentősége. A leány és a legény elé a szülők az asztalra két pohár bort tesznek. Ha mindketten isznak a borból akkor kölcsö-nösen tetszenek egymásnak (l-a. példa). Ha az ivást elhárítják vagy csak az egyik iszik, akkor nem lesz házasság az ilyen ismerkedésből. A történtek után mindkét fél tudja magát mihez tartani. Ha a leányos háznál az udvarló legényt még nem ismerik közelebbről, a legény jó jelnek tekinti, ha előtte az asztalon nem mécsest, hanem faggyúgyertyát gyújtanak. A legény megtudhatja a leány és szülei szándékát olyan módon is, hogy elmegy a leányos házhoz és szívességből aratásra vagy valami más nyári munkára jelentkezik. Ha szívesen látják, ez azt jelenti, hogy elfo-gadják vőnek. Előfordul, hogy a legény boros kulaccsal köszönt be a lányos házhoz s beszélgetés közben megkínálja a leányt, a leány szüleit. Ha a szülők a bort elfogadják és távozáskor a kiürült kulacsot megtöltik borral, ezzel jelzik, hogy a leánynak és szüleinek tetszik a legény, szívesen feleségül megy hozzá a leány (l-a. példa).

Szatmárban a leány észrevétlenül foghagymát tesz a néki nem tetsző legény zsebébe. A leány negatív érzelmét fejezi ki az is, ha a látogatóba jövő legényt nem székre, hanem padra ültetik le. Nyítrában a legényt szintén padra ültetik. A leány apja a pad egyik végén helyezkedik el. Beszélgetés közben az apa mindig közelebb húzódik a legényhez, annyira, hogy le is szorítja a padról. Ez azt jelenti, hogy távozhat a házból a legény: sem a leánynak, sem a szülőknek nem tetszik. Komárom megyében a leányt esténként több legény is látogatja, s azok, akik komolyan szeretnének néki udvarolni, rézgyűrűt adnak a leánynak. Minél több gyűrűt hord a leány az ujjain annál nagyobb a dicsősége. A látogatások során a neki tetsző legényt kiválasztja magának. Ez a legény a többiek távozása után esténként a leánynál marad. A leány azzal adja tudtul a legénynek, hogy szereti, hogy egy szoknyára vetkőzik és lefekszik az ágyba. A legény mellé fekszik. Néhány hét múlva a leány már azt az egy szoknyát is leveszi és úgy fekszenek le egymás mellé. Ugyancsak Komárom megyében a leány és szülei a leánykérő legénynek nem adnak azonnal választ. De ha a legénnyel meg vannak elégedve, akkor a leány anyja a kérést követő este a leánnyal mákos rétest és egy üveg bort küld a legénynek, aki a leányt az istállóban várja.

Megeszik a rétest, megisszák a bort s a leány késő éjszaka megy haza. A következő este a legény megy el a leányhoz hasonló ajándékkal. A kölcsönös látogatás és ajándékozás tehát a pozitív válaszadás egyik formája.

Az érzelmeket a szándékot ki lehet fejezni különböző ruhadara-bokkal. A palócoknál, az Alföldön a leányhoz járó legény díszes szűrét kint hagyja a konyhában. Ha távozáskor a szűrt a konyha-ajtó előtt az eresz alatt vagy az udvaron egy karóra felakasztva találja, ez annak a jele, hogy sem a leány, sem a szülei nem látják szívesen. Többet ne látogassa meg őket. Ha szívesen fogadták a legényt, akkor a szűrét a ruhásládába tették s másnap jött el érte a legény (l-a. példa). Előfordult már olyan eset, hogy a kitett szűr miatt a legény meggyilkolta a leányt. Az olyan legénynek, aki rosszhírű leányhoz, asszonyhoz jár, az erkölcsös leány házánál kidobják a kalapját az udvarra, a ház elé kiakasztják a szűrét – jelezve, hogy mehet tovább.

Több magyar vidéken a leányt egy idősebb asszony vagy férfi kéri meg a legény nevében. Ha kérés alkalmával nemet monda-nak az öregasszonynak (gyalogsátán), a szándékát elutasítják, az asszony kérését. Justh Zsigmond (1863-1894) Delelő c. no-vellájában etnográfiai hűséggel írta le, hogy a leánykérőbe menő öregasszony balkezében fehér kendőt tart s erről már tudják a szándékát (III. példa). Ha az utcán meglátják az öregasszonyt a fehér kendővel, az ismerősei megállítják és érdeklődnek, hogy hová megy, honnan jön és milyen eredménnyel járt a leánykérés (Békés megye, Szentetornya falu). Ha az idősebb férfi nagy görbe bottal és tarisznyával állít be a házhoz, erről már tudják, hogy leányt kérni jött (Fúrta, Hajdu-Bihar megye).

Tanulságosak azok a jelzések, amelyekkel leányok, menyecskék, 40-50 év közötti asszonyok tudomására hozzák a szeretőjüknek, hogy szívesen látják őt és zavartalanul eltölthetnek együtt né-hány órát, megvan a lehetősége a szexuális érintkezésnek.

Az Alföldön ismeretes az a szokás, hogy a mezőn dolgozókat, a határban legeltető pásztorokat a feleresztett – messzire ellát-szó – kútgémmel hívják haza. így jelzik, hogy kész az ebéd. A tanyák között bujkáló betyároknak is Így adták tudtul, hogy közelednek a csendőrök. A feleresztett kútgém jelezheti azt is, hogy szabad az út a kikapós menyecskéhez, a háznál csak egyedül tartózkodik (I. példa). Amint a menyecskénél a szeretője megjelent, a kútgémet azonnal leeresztették. Mátraderecskén (Heves m.), ha a háznál udvarló van, felengedik a kútgémet, hogy más idegen ne menjen be, ne zavarja a fiatalokat. A gyimesi csángóknál a hegyek között egymástól közelebb-távolabb fek-vő szállásokon laknak. Az asszony, a leány gyakran egyedül van otthon, mert a férfiak az erdőben dolgoznak, a juhokat a hava-sokon őrzik. A leány, az asszony a szeretőjével megbeszéli, hogy bizonyos jelre bátran jöhet hozzá. Egyedül tartózkodik otthon. A lakóházhoz közeli kút, forrás mellé a leány, az asszony a földbe leszúr egy fenyőágat. Egy fenyőág azt jelenti, hogy nem sok idő áll a rendelkezésre, mert hazajöhet a férje, az apja, az anyja. Földbeszúrt két fenyőággal azt jelzi az asszony vagy leány, hogy estig egyedül lesz otthon (I. példa). Azért szúrják le a kút, a forrás mellé a fenyőágat, mert az ahhoz közeledő férfi nem kelt gyanút – mindenki azt gondolja, hogy inni megy. A férfi a jelet kihúzza a földből és magával viszi. A szeretőjének csak ennyit mond: „Elhoztam a jeledet!” Persze az ilyen jel értelmét más is ismeri, a jelet észre is veszi. De tiszteletben tartja, nem nyúl hozzá. A nő az ilyen látogatás alkalmával a kutyát bezárja a csűrbe, az istállóba, hogy ne ugasson. A palóc falvakban a 40-50 éves asszonyok – ha férjük beteges volt, meghalt stb. – gyakran szexuális kapcsolatba léptek a vőjükkel, az após pedig a fiatal menyével, ha annak a férje katona volt, idegenben dolgozott stb. Az ilyen kapcsolatokat a család elnézte. A vő gyakran 20 évvel is fiatalabb volt, mint az anyósa. Az asszony azzal adta tanújelét szexuális kívánságának, hogy titokban sült húst, kalácsot vitt ki az udvaron dolgozó vejének. De volt olyan vérmes asszony – ha ketten voltak otthon a vejével – odaszólt neki: „Gyere Pista! feküdj le velem, te még fiatal vagy!” A vő eleinte húzódozott, de egy-két eset után rendszeressé vált közöttük a szexuális érint-kezés. A menyecske is tartózkodó volt az apósával szemben, de bizonyos jelekkel tudtára adta, hogy hajlandó vele szexuális kap-csolatba lépni. Ilyen jelzések voltak: kérés nélkül megtisztította apósa csizmáját, kikefélte a kalapját, kimosta fehér vászon tarisz-nyáját, az udvaron vagy kint a szántóföldön (amikor az ebédet vitte ki néki) a járomszeget visszadugta a járomba úgy, hogy azt az apósa is lássa (I. példa). Az ilyen menyecske viselkedésének híre terjedt előbb-utóbb s az utcán is utána szóltak a tréfás férfiak: „Julis! mikor teszed helyére a járomszögemet?” – A tréfás, szabadszájú menyecske így szólt vissza: „Túl kicsi a maga járomszege, nem veszem én azt a kezembe!” (Kazár, Rimóc, Hollókő). A Sárközben az asszony kis cserépfazekat tesz ki az ablakba és ezzel jelzi, hogy nyugodtan jöhet hozzá a szeretője (I. példa).

1809-ből érdekes adatunk van Szegedről. Ott abban az időben a leány a szüzességét, az asszony a férjéhez való hűségét azzal jelezte, hogy fehér kötényt hordott. A vétkes leányt és asszonyt a fehér kötény viselésétől ismerősei eltiltották. A szüzességnek egyébként több más jele is van. Éppen úgy, amint a szűz leány-ra, fiúra különböző feladatokat lehet bízni. így csak szűz fiúk gyújthatják meg a Szent Antal napi mágikus tüzet.

A kocsmák egy sajátságos ismertetőjele volt még 50-60 évvel ezelőtt a cégér. A cégér hosszú rúdra kötött gyaluforgács-csomó, amely a kocsmaajtó felett lógott. A cégérhez a hosszú forgács-szálakat az asztalosok gyalulták fenyőfából. A vörös fenyő for-gácsából csinálták a legtartósabb cégért. Az esőnek, hónak a vörösfenyő állt ellen a legjobban. A néphagyomány szerint szűzleány koporsójából gyalult forgácsot is használták cégér-nek. A forgács-csomót felül, közepén piros szalagokkal körülkötötték s borosüveget is helyeztek közé. A parasztok szerint a cé-gér hosszú forgácsszálai a leányok hosszú haját szimbolizálják. Ehhez tudnunk kell, hogy a kocsmákban olyan leányokat alkal-maztak, akik mint prostituáltak (szömély) a vendégek rendelkezé-sére állottak. Abban a kocsmában, ahol csak egy szömélyt alkalmaztak, a cégér egy helyen volt átkötve színes, piros pántli-kával. Ahol két leány volt ott két helyen kötötték körül a cégért. Új cégért Szent György nap (ápr. 24.) táján ősszel Szent Mihály hetében (szept. 29.) akasztottak ki a kocsmaajtó fölé. Ezt az alkalmat nevezték cégér szentelésnek, amely táncos mulatság volt cigány zenekarral a kocsma előtt. Ilyenkor a kocsmárosné, a prostituált leányok kínálták a bort, a kalácsot, amelyért a kocs-ma előtt nem kellett fizetni, csak azért, amit a kocsmában ittak a vendégek. Az utcán kínált borért a szömély fizetett, mert a hagyomány szerint ekkor volt az ő „lakodalma”. A szömélyek cifrán felöltöztek, kifestették az arcukat. Ilyenkor „szentelték fel őket” is. A szömélyt attól számították a kocsmához tartozónak, amikor a kezében lévő borosüveget a cégérhez hajította. Tudjuk nagyon jól, hogy az emberek járásából gyakran következ-tetni lehet a jellemre, az individuális tulajdonságokra. A magyar paraszt észrevette, hogy a nők járása kifejezi, jelzi szexuális magatartásukat. Erről tanúskodik több magyar népdal. Pl.: Megismerni ki a kurva,

Késő este jár a kútra,

Megismerni járásáról,

Mint a baglyot szólásáról.

A járásban kifejeződő szexuális magatartásáról Ady Endre az Úri szűz dicsérete c. versében így ír:

Vágyad több, mint az utcalyányé,

Éji óráid vétkesebbek.

Ajkidon a nedves hazugság S ringó járásodban nagy bűnök Lebegnek.

Következtetések

A fentiekben olyan jeleket, gesztusokat ismertettem, amelyek érzelmet, vágyat, szándékot fejeznek ki, házasságra, szexuális kapcsolatok felvételére hívják fel a figyelmet. A jelek, a gesztusok lehetőséget nyújtanak ahhoz, hogy a két nem egymáshoz köze-ledjék. A jelek, gesztusok elősegíti a társadalmi organizmus működését, mozgását, a házasságot és ezzel a család létrejöttét. Vannak olyan jelek, gesztusok, amelyek a házasság előtti, a házasságon kívüli szexuális kapcsolatok lehetőségét jelzik.

A jelek, a gesztusok szükségtelenné teszik a szóban való véle-ménymondást és ezzel az érdekelt személyek elkerülik a vitákat, a hosszú és félreérthető magyarázatokat. A jelek figyelmeztetnek egy társadalmi akcióra, lezárnak egy társadalmi akciót vagy egy akció megindulását teszik lehetővé. Minden jel és gesztus hatá-rozottabban és világosabban fejez ki véleményt, magatartást, mint a szavak. A jelek, gesztusok tartalma és értelme mindig konkrét, határozott. A jelek révén a paraszti közösség tagjai vita, megbeszélés nélkül vesznek tudomásul valamilyen közeledési szándékot, akciót. Amikor egy idős magyar asszonnyal a fenti jelekről beszélgettem, azt mondotta: „Fiam, én a jelekből többet megértek, mint a szavakból!”

Ezt a szemiotika nyelvén úgy lehet mondani, hogy a kódok (representamen) minden félreértés nélkül kiváltják az interpretánst, a kontextus egésze rendezett áthalások, zörejek nincsenek. Konnotáció vagyis egy adott jelhez másodlagos jelentés nem kap-csolódik. A konnotáció a szóbeli megbeszélésnél feltétlenül elő-fordulna s ebből meg nem értések vagy félreértések következ-nének. A nyelvészetből tudjuk, hogy a szemantikának a központi problémája a jelentés. A jelentés fogalma körül sok a zavar, a fél-reértés. Az ismertetett kódokkal kapcsolatban a jellel elválaszt-hatatlan tudati képmást, a jel jelentését pontosan ismerjük. Tud-juk, hogy a jelet a valóság mely területéhez rendelhetjük hozzá, tehát azt, hogy mi a jel deszignátuma.

Az ismertetett vizuális jelek, a kódok sorában, a csatornahálózat-ban szigorú rendszert, törvényszerűséget megállapítani nehéz, noha kétségkívül a legtöbb esetben nem alkalmi konvenciókról van szó. A jelekben visszatükröződik bizonyos hagyományszerű-ség, azokat nemcsak egy feladó és címzett ismeri, éppen ezért magukban hordozzák a variálódás lehetőségét is. De szemiotikái és etnológiai szempontból nem az egyéni ’betűvariánsok’ a lé-nyegesek, amelyek a ’grafológus’ számára sok mindenről valla-nak, hanem a jelzések összessége, a kontaktusok létrejötte, a jelek szintaktikai, szemantikai és pragmatikai egysége. A pragmati-kát nyomatékkal hangsúlyozom, mert kódjaink világosan mutat-ják a jelhasználat társadalmi hatását.

Az ismertetett jelek, gesztusok társadalmi dimenziója általában háromféle: 1. Egy individuum közli a szándékát egy másik, meg-határozott individuummal (I. példák). 2. Az individuum közli a szándékát az érdekelt közösség különböző tagjaival, az ismerő-sökkel és az ismeretlenekkel (II. példák). 3. Vannak közbeiktatott jelek, gesztusok is, amikor egy harmadik személy jelzi a két személy közötti szándékot, az egyik személy irányából a másik személy felé irányuló akciót (III. példák).

A fenti három esetet a következő szimbólumokkal fejezhetjük ki:

Az első és harmadik esetben pozitív vagy negatív értelmű visszacsatolási folyamat is lehetséges:

A jelek lehetnek eszközök, tárgyak (pl. faggyúgyertya, a kútgém állása), amelyek kifejezik a szándékot, a kívánságot, a szexuális akcióra hívják fel a figyelmet. De igen gyakoriak az emberi gesz-tusok, cselekedetek, az emberek magukkal hordott jelei. Mind-egyik esetben a verbális és figurális mechanizmus egyaránt mű-ködhet.

Megjegyzés. Tanulmányom eredetileg angol nyelven jelent meg (Sex and Semiotics, Journal of American Folklore, vol. 86. Nr. 340. 1973. 143-151. I.), s egész megfogalmazásában alkalmazkodom a folyóirat követelményeihez. A sok adat a folklóristák tájékoztatását szolgálja. A terjedelmes jegyzetanyagot az olva-só a fenti folyóiratban megtalálja. A tanulmány angol nyelven, jegyzetekkel megjelent Ethnographica Carpatho-Balkanica c. munkámban is (Budapest 1979).


EX Symposion 2004 All rights reserved ©  |  Főszerkesztő: Bozsik Péter  |  Kiadja az EX Symposion Alapítvány  |  bozsik@exsymposion.hu  |  Webdesign: Pozitív Logika Kft.