Már

kapható

Tanácstalan köztársaság

című

számunk!

Pizsama

Szegő János

Meztelen fedettség

Bevezető

2011. május 25.

Ezt a szöveget most pizsamában írom. Pedig délután van. Pedig dolgozom is. De itthon vagyok. A pizsama mint otthon. Otthon vagyok a pizsamában. Otthon vagyok a gyerekkoromban. Ha útra kelek, a bőröndből kivett pizsama illata hozza közel a távoli otthon légkörét. Amikor saját magamról, életem egy-egy kétségéről, problémájáról próbálok minél őszintébben írni, akkor az nem is olyan érzés, mintha meztelen lennék, inkább olyan, mintha pizsamában flangálnék a Körúton. Elvileg van rajtam ruha, fedem magam; gyakorlatilag kilógok a külvilágból. Otthonos ruházatomban éppen hogy nem vagyok otthon a kinti térben.

Kohn és Grün késő estig beszélgetnek Kohn lakásán. Elered az eső. Megbeszélik, hogy Grün aludjon csak nála. Egy óra múlva csöngetnek. Grün áll csuromvizesen az ajtóban: „Csak hazamentem a pizsamámért.”

Hogyan viszonyulunk átmeneti énjeinkhez? Merthogy a pizsama valamilyen átmenetet takar: éjszaka és nappal, álom és ébrenlét, gyerekkor és felnőttség, betegség és gyógyultság, láger és szabadság. A pizsama a mindenkori egészséges és felnőtt társadalmon kívüli egyedek uniformisa: gyerekek, betegek, foglyok és bolondok viselete. A képtelenség viselete. Infantilis és infernális. A pizsamát bárkire ráhúzhatják, akár a vizes lepedőt, és bárkiről letéphetik.

Úgy képzelem, Tolsztoj azon a bizonyos éjszakán pizsamában futott az asztapovói vasútállomásig. Szókratészt is el tudom képzelni pizsamában. Mozartot is. Beethovent csak a legvégén. Thomas Mann, ha pizsamát hordott, gondolom, gondosan begombolta azt. Hrabal kefirrel lepecsételt pizsamában sétálhatott oda, hogy a galambokat etetve ő maga is kirepüljön a kórház ablakán. Elvis Presleyt nem tudom elképzelni pizsamában. A pizsama nem mindenkin áll jól.

Amikor ezt a lapszámot elkezdtük összeállítani, egy címkefelhőt ajánlottunk a szerzőknek: „gyerekkor, éjszaka, álom, ébrenlét, alvajárás, virrasztás, börtön, kórház, láger, elmegyógyintézet, infantilizmus, koraérettség, nonkomformizmus, meztelenség, betegség, elzárás, bolondság, depresszió, beavatás, kollégium, álruha, éjszakai élet, éjszakai alkotás, Minerva baglya, fordított életritmus, ágy, Dr. Jekyll és Mr. Hyde, Kőműves Kelemen, mese, mítosz, ballada, az önmagaság technikái, önkép, zajos magány, a gyerekruhák kultúrtörténete, az éjszakai öltözékek kultúrtörténete, nagy emberek papucsban.”

Ahogyan érkeztek a kéziratok, arra lettünk figyelmesek, hogy a szövegek is pizsamában vannak. Azaz létmódjuk, esztétikai világuk elkezdett hasonlítani a tartalmilag leírtakhoz. Rugalmas, strapabíró, szaggatottságában felértékelődő matéria a pizsama. Ki emlékszik, milyen egy vadonatúj pizsama? A pizsamát hordjuk, azáltal létezik. Ezt a hordottságot, létbe vetettséget demonstrálják a lapszám szövegei. Akár Örkény híres egypercesében, lehetne itt egy rövid használati utasítás is: olvassák ezt a lapot pizsamában. Otthonosan, társas magányban. Fesztelenül és mégis védve. A meztelen fedettség evidenciájával és kegyelmével.