Már

kapható

Tanácstalan köztársaság

című

számunk!

11. évfolyam 120. szám

Bognár Antal

Szabad-e csúfot űzni...?

Harmincöt éves lettem én, meglepetés e hölgyemény, csecsebecse
ajándék, mellyel meglepem e ruganyos kereveten magam magam.
(Pintér Lajos: Születésnapomra.
Grimasz, Magyar Szó, 1975. június 11.)

1975. április 1.

Szabad-e csúfot űzni a költőből, aki maga volt a szép komolyság? Szabad-e csúfot űzni verséből, ha tanulni belőle sem volt elég?

Esendő voltát elébe tárni, annak, aki szeretni meg­tanulta, szabad, muszáj. De a vitorlát bontó tollnoknak, aki gagyog s ragyog, kifigurázni — lehet?

József Attila maga sose követelte volna meg a néki kijáró kötelező tiszteletet. Ezért szeretjük — nagyon. De a Születésnapomra utánozhatatlan fanyarságát a mi — a példa mutatja — immár »bravúrokra« képes doromboló kisszerűségünk aggálytalanul fitogtatható, »felszabadult« (!), minden tanításra fittyet hányó kedélyességére hamisítani — arcátlanság. A forma is, melyben József Attila élménye megjelent, oly tiszte­letet parancsoló, mint ama tiszta kötény. Közkincs — nem közpréda.

Akik szintén »ruganyos kereveten« lepik meg magu­kat életreszóló ajándékkal, tán tapsolnak is az ul- /timá/tumát falrengető leleményének.

Sekély e kéj ...

Újvidék, 1975. június 11.