EX a facebookon
MEGRENDELÉS / ELŐFIZETÉS
galéria / fórum Galéria Fórum
ÚJ Symposion
EX
Támogatók






PLPI
2024. június 16. | Jusztin, Jusztina, Aurél napjaAKTUÁLIS SZÁM:1260013. látogató
Aktuális EX címlapajánlás

 

Már

kapható

Tanácstalan köztársaság

című

számunk!

15. évfolyam 171–172. szám

Szentkuthy Miklós

Summa sex orphica

Terv-lapok, cédulák Szent Orpheus breviáriumának készülő IV. és V. kötetéhez

1979. augusztus 15.

Pillanatnyilag a Summa Sex SERAPHICA részen dolgozom. Ehhez ürügy az V. kötetben Szent Genéziusz „Komédiás és Vértanú” élete, hogy Sartre szavait idézzem. A vértanú keresztény-gyűlölő színész volt és egy keresztényeket gú-nyoló színdarab játszása közben tért meg. A témát Jean Genet is feldolgozta. Nálam a szent élete alkonyán halálosan szerelmes lesz (ez az egyetlen élet!) egy csodaszép, fiatal, keresztény patrícius-lányba, Dorothea-Doloresbe, akivel a szentházasságban megismeri az„égi szerelem”legszebb rózsa-ajándékait, a szeretetet és jóságot. Ehhez a regény-részletemhez (igényeim szerint) még kevés a terv és vázlat-lap, ezért inkább az ORPHICA passzusokból küldök elő-készítő maketteket.

Nálam vallás, vallásosság, mítoszok és szerelem: hasonlók, vérrokonok, azono-sak. Az egyik vallás: a római katolicizmus (judeo-pagano) liturgiája, legenda-kin-cse, fantáziás dogmatikája – ehhez járulnak a keleti ortodox egyházak ünnepi szövegei, himnuszai, Szűz Mária alakja és alakváltozásai, bizánci szentek. A másik vallás: a görög, afrikai, maja, keleti mitológiák.

Nyilvánvaló dolog: erósz és vallás kapcsolata, azonossága abszolút fokon nem új és nincs is benne semmi egyéni. Misztika, összehasonlító vallástörténet, sok európai század költői szinte kimerítették ezt az élményt. Jómagam tehát egy ha-gyományt folytatok, irtózatos megszállottsággal, fullasztó; üdvözítő, kárhoztató, ősállati és modern idegzetű lelki berendezéssel, szinte hiper-transzcendens” ez az élményem – talán a műformában van valami individuális.

A közölt „bibliográfiák” részben arra valók (és itt teljes mértékben nélkülözhetet-lenek), hogy az „animal deificatum” és a „deus zooficatus”, – lényegében baná-lis –, kettősségét példázzák.

Kettősségről beszélek, pedig ördög-hármasságról kellene szólanom. A szerelmet a természettudomány és lélektudomány minden legegzaktabb eszközével közelí-tem meg – test és lélek legszakszerűbb, intellektuális anatómiája ez. A nélkülöz-hetetlen „bibliográfia” ebből a szempontból is műhely-ajtóm kulcsa.

Lendítő vagy indító példák az elbeszéléshez: G.R. Donner tombolóan erotikus és pietásos szobrai, a Jézus-Adonisz komplexus bronzmetaforái; Michelangelo Apollo-Krisztus „Feltámadás”-rajzai, aktjai; vagy például egy másik manierista kép-concerto: A. Caron de Beauvais festménye a Szibilla-Vénusszal és a „szent-ostya” medáliával a feje tetején.

Keletről: egy nepáli, pálmalevélre rótt és festett kéziratban Buddha születése és jobboldalt: sapphica-aurájú nők születése, egyazon miniatúrán.

A keresztény barokkhoz egy kis szubjektív utóirat: gyerekkoromban a penitencia-imákat egy csodaszép feszület lábánál végeztem, a földi szépség annyira elra-gadott, hogy rohantam vissza a gyóntatószékbe, hogy ott bűnbánjam hedonista bűnömet. (Lelki rokonaim: Jouve, Genet, Jacob, Emmanuel, Bonnefoy-a spa-nyol Bergamin opusába illő misztikus-groteszk, „mennyek kabaréja” téma).

Az 1934-es Prae-től kezdve mindmáig az egész világ ábrázolása volt célom, az a bizonyos Catalogus Rerum: legtermészetesebb tehát, hogy a világon található összes szex-változatokat ábrázolni akarom, Múzsákkal, mikroszkóppal, psziché-szétfejtéssel, historikummal.

Összegyűjtöttem egy csomó cédulát, egyelőre nem is igen rendeztem őket (1979 kora tavasz), ezeken efféle címszavakat (feladatokat!) találtam: Matrimonium Elysium Dorotheum Coelobeatum, anatómia, bonctan, orchideák, ópium-álom, az Avila-i látomásai, Szent Brigitta szemérmetlen fantáziái hetvenéves korában, Pygmalion-mánia, manierizmus, Beardsley, Baÿros, Schiele rajzai, Babits Amor Sanctus, Babits Erato, líra, érzés, érzékenység, érzelgés, anya, női divat, Salma-cis és a Hermafrodita, Zeus-Nő (Diána-maszk), Sapphicae, katedrával-Évák, egysejtűek, halak ívása, jungo-freudo, freudo-jungo, állatok megőrülése és alakváltozása párzáskor, orphica-orgaszta-orgazma Misztérium Villa Pompéjiben-perverzió: ősállati, ősnövényi belső hagyomány (akkor normális) újra kiütése, Misszáléban ünnepek eredete, meghalt nőknek Mausolea Polychromata.

Platón ókori és reneszánsz neoplatonikusok, trubadúrok, petrarkák: regényemben karikatúra alakban (commedia dell’arte) szerepelnek. Nem nálunk található az igazi SERAPHICA.

Naplómból (valamelyik 40-edik vagy 50-edik vaskos kötetében – most éppen nincsenek kéznél) a kurióza„bibliográfiá”-ról (akkor más célból) ezt másoltam ki: könyvek, képek mind ihletforrások, sose passzív szórakozások; emlékek megörökítése, halálos harc a múlandóság ellen (egyik legdesperáltabb Erinnys-em ez!) újabb és újabb kiindulópontok opusom,„Orpheus”-om elbeszélései és eszmélkedései számára; egy-egy ilyen „bibliográfiában” fél életem, egész életem spermiumai és petéi öklözik uterus-koporsó fedelüket; könyvtáram leghangosab-ban égbekiáltó vagyis műbe-kiáltó, szólongató szava szól belőlük; a Catalogus Rerum láva-köpései az arcomba. Édestestvéreik: Malraux albuma, A Világ Szob-rászatának Képzelt Múzeuma. Ha mindez torzó marad, annyi baj legyen – a torzó néha nagyobb egészet sugall, mint egy befejezett holmi.

Sürgősen ide egy örökké magát edző filológus megjegyzése: bibliográfiákban mindig a legeslegnagyobb következetesség és pontosság a követelményem: ezt sajnos nem tudtam az alábbiakban kielégíteni, mert hiszen csak „privát” hasz-nálatra készültek, gyakran százféle múzeum képei előtt – a teremőrtől eldobott újság margójára írtam – , egy pár katalógusomat nem találtam biblio-őserdőmben. És az ember regényírás közben amúgy sem szokott eszményi „filosz” lenni.

Hol kezdjem el alábbi elbeszélésemet (itt persze csak vázlat)?

Kétféle tervem van.

Az egyik: II. Fülöp spanyol király az angliai Tudor Máriával kötendő házas-ság gondolatával foglalkozik, de közben hisztériás félelem fogja el, hogy nem olyan erős, hogy trónörökös szármázhassék a politico-catholico frigyből. / Ezért egyházi engedéllyel (sok cirkusz) szerelmet ébresztő képeket néz, szövegeket olvas. Ilyen szöveg az alábbi „Orphica.”

A másik: Szent Brigitta öregkori, parázna, organikus „attak”-jai ezek az „Orphica”-játékok.

Philipp II. (Ludwig PfandI), München 1938,

Verlag D.W. Callwey. XII. és XIII. fejezet.

Maria Tudor (D. Henderson), Paul Zsolnay Verlag,

Berlin-Wien-Leipzig 1937. X., XIV., XV., XVII. fejezet.

Szent Brigitta: Szentek Élete, IV. k. 32 o.

(szerk. Schütz Antal), Bpest 1933, Szent István-Társulat kiadása.

Kis-Ázsia keleti végében uralkodik Mort-des-Fleurs király. Egy szomszéd nép követei könyörögnek neki: nyilazza le az országuk egyik barlangjában tanyázó Bikát, mely hol tüzet okád, hol lányokat rabol, hol megmérgezi a levegőt, hol őrült bőgésével a halottakat is fölébreszti, magához vonzza a csontváz-processziót (keresztül a város utcáin) és szétropogtatja a csontokat. Eddig minden nyíl visszapattant a nyilazóra, Mort-des-Fleurs királyt talán megvédik istenei. A király el is indul a barlang felé, útközben véres, rohanó ifjak serege, menekülnek a Bikától, a maguk nyilaitól agonizálva. Ugyanakkor a király útközben találkozik egy prófétával, aki megjósolja a Salvator Mundi eljövetelét: Mithras isten személyé-ben, ő fogja megölni a Bikát. Később a szerelemben telhetetlen Astarté udvarhölgyei jelennek meg, fantaszta-erotika maszkokban (rítusok, táncok; szokásos, agyonjátszott ellenpont ez a feltámadt csontváz-ringlispilhez). Úrnőjük Astarté ugyanis álmot látott, melyben megjelent neki „A” Bika: ez az állat fogja Astartét végre tökéletesen kielégíteni. De hogy „A” Bika-hol van? Ezt az álom nem jelentette. Ezért küldte ezeket a Voluptas gerle-görljeit keresésére.

Az Ember Anatómiájának Atlasza (Sobotta J.-

Nagy-Lenhossék), Bp. Franklin-Társulat 1912. Második k. 340-374 o.

Griechische Mythologie und Religionsgeschichte l-il. (Dr O. Gruppe). C.H. Becküsche Verlagsbuchhandlung, München 1906.

Magyar-latin Misszále (Dr Szunyogh Xav. Ferenc). Budapest, Szent István-Társulat, 1933.

Ant. Caron de Beauvais, Ámor Temetése (Louvre). Orchideen (K.H. Meyer- K. Beyer) Verlag BEA - Bücherdienst Kurt Bosshard Dietikon 1966.

Wunderbare Welt im Wassertropfen (R. Nachtwey)

F. A. Brockhaus, Leipzig 1936.

Unsichtbare Lebenswunder (R. Nachtwey) F.A. Brockhaus,

Leipzig 1938.

Magyar Növénynevek Szótára (Csapody-Priszter) Mezőgazd. Kiadó Bp. 1966.

Eroticism in Western Art (E. Lucie-Smith), Thames and Hudson, London 1972. (rövidítése továbbiakban: EWA). Etruszk falfestmény Tarquiniában 9. kép: bika.

Volkskunst in Bildern (Karel Sourek), Artia, Prag, 1956. Képek: Pietà, IV. Kapitel IV/6 és V/4.

Ovid, Der Götter Verwandlungen mit Radierungen und Bildern neuerer Meister l-lll. kötet, Hugo Schmidt Verlag, München. Bika: Í. 60 old. (rövidítése további-akban: OGV).

Ovids Verwandlungen in Kupfern dargestellt

(herausgegeben von einer Gesellschaft), Wien 1791 (Ignaz Alberti) Zweites Buch 135. kép (bika). (Rövidítése továbbiakban. OVID 1791).

Szent Mihály Arkangyal és a bika: Szentek Élete, II. 149-50 o. (Mihály másik két megjelenése: Szentek Élete III. 407.)

Anna Margit (S. Nagy Katalin): Gábriel-képe valószínűleg Mihályt ábrázolja (kard):

14. kép.

Mithras: Wörterbuch der Antike (Kröners Taschenausgabe, Stuttgart, 96. kötet. – Ókori Lex. II. k. 98-100 (képek). Jézus-hit és Mithrashit. Bika-ölő.

Picasso: Der. Minotauros (Insel-Bücherei Nr 789.)

DU folyóirat 1958 aug. száma: Picasso Tauromaco

Berenson: Florentine School. Vol. 17302. (Giovanni dal Biondo képe)

Daidalos: a Palazzo Spada-ban (Róma) őrzött dombormű a fatehénről, képét lásd: Pall. Lex. IV. 854.

Santarcangeli: A Labirintusok Könyve, 1970.

Pittura Spag’nola (J. Ainaud de Lasarte), 29. tábla (50 o.) 1st. Ital. Art. Graf., Bergamo 1964.

Die Internationale Gotik in Italien (Liana Castelfranchi Vegas), VEB Verlag der Kunst, Dresden 1966: 89. kép.

Naplómban: Tiarella barna georgette hálóinge (1970): a Zeus által készített fa-meny-asszony nászinge: Ókori Lex. I. 518. (Daedala-ünnep)

Sziklarajzok: Lascaux (Georges Bataille), Ed. SKIRA.

Astarté maga is el akar indulni„A”Bika keresésére (minden zarándok-út jelké-pe), de ébredésekor oly türelmetlen, hogy örömét keresi sajátos partnerekben: arany bőségszaru; egy Holdistennő lába alól felkunkorodó holdsarló (úgy látszik, nem veti meg a poros mítosz-raktárak penészlepte kellékeit); egy alvó szatíron „plaszírozza-plezírezi” magát (szobron); kígyó; maszkulin (bonctani) intim titok-kal rendelkező szolgálóleány; önhipnózis; Zeus bikaszobra előtt ábrándok az elrablott Európáról (sok danaida-danzanara hókuszpókusz).

Astarté végül (tökéletesen a Nagy Öröm nélkül) elindul: találkozik a Bikától menekülő sebzett, haldokló és halott ifjakkal. Szépségük: Astarté himnuszai. Astarté feltámasztja az ifjakat, a szokott kontaktusba lép velük. Az öreg teteme-ket nem támasztja fel: talajnak, mezőnek, ágynak használja őket, miközben corpusa egyetlen hivatásának sorban megfelel. Az öreg tetemek között ott hever Platón és Szókratész, büntetésből, mert annyi hülyeséget locsogtak össze az Erósz-ról – incompetentia impotentiae spiritualis.

EWA: 5. kép (dombormű, őskori lelet, az ún. Laussel-i Vénusz). Astarté.

EWA: 152. kép, Egon Schiele, Fekvő Nő. Astarté.

A. Dürer, Mária Élete sorozatból „Krisztus Búcsúja Anyjától” (W. Waetzoldt „Dürer u. Seine Zeit”, Phaidon): 146 o. a háttérben, klasszikus tympanonban mikroszko-pikus fekvő akt. Astarté.

Olasz, ill. jugoszláv harisnyanadrág reklámok (majdnem aktok). Astarté.

FRESH olasz szex-folyóirat 1964 júl. 5, 10-11, 49. old. Astarté.

Niccolo dell’ Abbate, Proserpina Elrablása. Astarté. 152-3 old. II Manierismo in Europa (J. Bousquet) Bramante Ed. Milano 1963. (rövidítése a továbbiakban: MAN). Semiramis: Ókori Lex. II. k. 749 (Astarté)

Astarté: Istár, uo. I.k. 258-59.

Dercetis: Astarté, uo. I.k. 258-59.

Aphrodite (Pierre Louÿs), adatok lentebb, kép 400-nál (Astarté).

Le Musée National de Naples (Bianca Maiuri), Ist. Geog. de Agostini, Novara 1959: 43. oldal (kép). Astarté.

OVID 1791, Erstes Buch 57.o. melletti kép: ló és Jupiter ló: Astarté-modell.

Was sie liebten... (Salonmalerei im XIX. Jahrhundert), Du Mont’s Neue Kunstreihe 1969: 25., 48., 60. kép Astarté.

Magyar Posta bélyegei: akt-sorozat (Lotz, Korb, Brocky, Csók stb.), 1974. Astarté Népszokások (W.G. Sumner), Gondolat Kiadó, Bp. 1978: IX., XVI. fej.

Naplómban: Nymphea Asterosperma (nimfomániás nő, 1952)

Mythologie aller Nationen, lexikon, (Dr W. Vollmer), Stuttgart 1836. – Ebben rengeteg margójegyzetem a Nymphea-nőről (1952).

Születésünk titkai (Dr. Czeizel Endre), RTV-Minerva 1977: Theodóra (75. old). ELITE-sorozat, 8 k. 11., 17. kép (indiai ,,Astarté”-k)

Giovanni Lanfranco, Ágyon heverő ifjú, EWA 212. kép F. Duquesnoy, Merkur és Apollo szobra, Liechtenstein Gyűjtemény (Bécs)

G.R. Donner, Merkur, Barockmuseum (Bécs)

E. Boschenis, Hangszeres Csendélet, Acc. Carrara (Bergamo), férfi-akt szobrocska a háttérben balra.

Ifjú szobra, római, i.e. 5. sz. Művészeti Lex. IV. k. 144. old.

Antinous szobra, Vatikán

Dionysos szobra, megszemélyesített szőlőtővel, Brit. Mus.

Polydeuces ökölharca, görög vésett rajz, aktok sorozata egy cista alsó körszalagján, Ókori Lex. I. k. 580-81. old.

Michelangelo, Handzeichnungen, Insel-Bücherei Nr. 444. Phaëton és Feltámadás-aktok, 36., 32., 33. kép Póntormo, József Egyiptomban, Nat. Gall. (London), oszlopokon pogány istenek szobrai

Guido Reni, Atalanta és Hippomenes versenyfutása, Mus. Naz. (Nápoly)

G.R. Donner (A. Pigler), 93. kép, Pietà (Dom, Gurk)

G. R. Donner (A. Pigler), 136. és 137. kép, J.G. Mollinarolo (?), Vénusz és Adonisz; Adonisz siratása (Pietà és Efebosz keresztény-pogány keveredése).

Piero di Cosimo, Kentaurok és Lapiták harca, Nat. Gall (London). Két mellékfigura, ifjút sirató nő, Pieta-jellegű Delacroix, A Scio-i mészárlás, Louvre. Az alakok között kettő szintén Pieta-jellegű Saint Denis, királysírok aktjai (Forma e Colore-sorozat 18. sz., 19., 24., 27., 28., 29.)

Ezékiel próféta jövendölése (csontmező). Misszále, Nagyszombati szent-olvasmány, 524-5. old.

A. Altdorfer, Szent Flórián holttestének elrejtése (Nürnberg, Nationalmus.)

Hans Leu, Kefalosz és Prokrisz (halott női akt, keblei közt nyíllal), Bázel (Kunst-museum).

Marburg-i dóm, Szent Erzsébet (szarkofágok fekvő szobrokkal). Elite-sorozat 13. k. 12. kép.

Th. Géricault, A Medúza tutaja (Louvre)

TG. Doré Biblia-illusztr. (Ábel halála)

Joos van Winghe, Orgia (Musée d’Art Ancien, Bruxelles)

Eug. Delacroix (R. Escholier), Ed. Cercle d’Art, Paris, 48-49 old. - Szardanapál Halála (orgia)

H. Bosch (W. Fraenger), VEB Verlag der Kunst Dresden. Az Ezeréves Birodalom: 20.,

21., 22., 24., 25., 26., 30. kép (orgia)

OVID 1791, Viertes Buch 61. kép (kígyó)

OGV, 94. old. Kadmusz és Harmonia (kígyó)

Volkskunst in Bildern (l.fent), 112., 114. kép (fa-kígyók)

Astarté továbbra is kielégületlen, zarándokol tovább„A”Bika után. Az ifjakat magukra hagyja. Paroxizmális hisztériával beleszerettek az istennőbe, de az csodaszép „szobrát” otthagyja nekik amorett-amulett souvenirként – de milyen ez a „szobor”? Astarté árnyéka ráesik egy tó vizére, a víz hullámai az árnyékot a legészveszejtőbb pozitúrákba figurázzák. Az ifjak ámok-futással rohannak a part-hoz, bele a vízbe, de – varázserő tartja őket vissza, az istennőt el nem érhetik. Kezdődik tehát a parton a Narcissus-type „istentisztelet”. – Egy másik mese-változatban nem szerepel az árnyék-szobor: az ifjak szökőkútja, szivárványos fluviáléja – víz alatti virágokat termékenyít meg és a virágok androgének és

ginandroszokat szülnek, botanikai pontossággal: hermi-anthiákat, antho-hermészeket. Az ifjak (szintén mitológiai szolgálati szabályzat) őrjöngésükben kasztrál-ják magukat (Attis). Előbbi lírikus nárcisz-tevékenységük óriási felfordulást idé-zett elő a tó halainak életében is.

OVID 1791, Zweites Buch 83. oldalnál kép, Phaëton bukása. Phaëton-Narcissus modell.

G.R. Donner (A. Pigler) Verlag Epstein Leipzig u. Wien 1929. Itt: Matthäus Donner, Ábel Halála, 119 kép. és Franz Zacherle, Pygmalion, 124. kép. Narcissus-modellek.

Claude Deruet, Szabin Nők Elrablása, MAN. 143. o. Egy fekvő akt az őrült tömegben (Narcissus)

Természettudományi Kislexikon (Akad. 1971): ivaros szaporodás, szűznemzés, nem-zedékváltozás, porzó, ívás, hímnőség, neuro-szekréció, spórások, páfrányok, ket-tős megtermékenyítés, csecsemőmirigy stb. stb.

Primaticcio festménye után metszet, Szatírt kiherélő Nimfa, EWA, 232. kép.

Catullus összes Költeményei (Devecseri Gábor), Officina 1938, Jegyzet az Attis-cím-szóhoz, 205. old. Kiherélés.

Születésünk titkai (Dr. Czeizel Endre), eunuchokról 63-65. old.

Pornosz-füzet, Auf hoher See, Kiadó: Babylon 1903 Don Juan Casanova (Nárcisszusz) Rosso Fiorentino (Uffizi, Firenze), Mózes megvédi Jetró leányait (Nárcisszusz). Szatírral viaskodó hermafrodita, hellenisztikus szobor római másolata (Dresden, Skulpturen-Samml.)

Hermafroditák országa,„Livres des Merveilles”(Paris, Bibi. Nat.)

Astarté egyidőben érkezik „A” Bikához Mort-des-Fleurs királlyal. A király épp nyilat ereszt a bika (most csak így írom) homloka felé, de a bika helyett Astarté intimissimáját találja (vagy közvetlen felette a flórát), a nyíl Astartéról visszapat-tan, szíven találja Mort-des-Fleurs-t - vagy férfiassága valamelyik partikulus-parcelláján, amitől a király szinte férfi-bacchiaca lesz. Egy ilyen partikulus neve: Bifolium Incarnatum, poétikájával, anatómiájával, hittanával.

A. Pollaiuolo, Szent Sebestyén (London, Nat. Gall.). Az apa, Mort-des-Fleurs, mintegy mártírrá lesz az Astartéról visszarepülő nyíltól.

Tillman Riemenschneider, Szent Sebestyén (München, Bayerisches Nationalmuseum).

A bika beleszeret Astartéba – Astarté elfogadja közeledését. A találkozás vagy egy lejtős sziklafalon történik, a nő széttárt karokkal áll vagy fekszik, Y alakzat-ban, vera cruz tragica fixata – szikla helyett lehet Hadrianus mauzóleuma is, a római Angyalvár, ahol egyszer Szent Mihály arkangyal megjelent. Mithras – szik-lából született. Astarté testéből a bikától virágok születnek (florida orchidea clithorrida): bíbornok-virág, manusalvador, golyó amaránt, beléndek, bódító baraboly, kriptogramma, bivalyborsó, stb. Tengeri anemónák.

Közben egy másik bika is szerelmes lesz Astartéba, a két bika egymásnak esik, ez az igazi bikaviadal. Ekkor pár pillanatig (vagy tovább) Astarté egyedül van. A feltámasztott ifjak közül az egyik nem végzett rituális öncsonkítást: most meg-jelenik Astarté ,,Y”-ja előtt, a két bika közé tör, hogy Astartéhoz jusson. Astarté bement a barlangba, ott most egy lángoló oltáron fekszik, mint barokk festők Semelé-je, de Astarté öntüze önpoklában ég, Infiammata. Az ifjú (a legszebb) nem jut el az istennő nászoltárához: a két bika két homlokával összezúzza, Astartéra vére „spriccel”.

Vannak keleti mende-mondák, legendák, melyek krisztianizálták ezt az historiette-t: ez az ifjú valamit hallott valami„madonnáról”, pogány fejjel elindult keresésére, útközben megkeresztelték, de az aqua salutis benne immorális gon-dolatokat és képzelődéseket ébresztett, ezért büntette meg az a bizonyos „ma-donna” két belzebúb-bivaly gyilkos erejével az ifjút. Afganisztánban mégis már-tírként tisztelik remete kobold-bolondok.

Beautés du Fond des Mers (Y. Forest) Larousse, 1955. 67 a, b, 68., 72 a-82b.

Das Wunder der Pflanze (E. Fuhrmann) Büchergilde Gutenberg Berlin 1935. Képek:

87., 107., 111. (Krisztusvirág).

Pallas Lex. I. k. 254-55 (tengeri anemónák)

A Növényvilág Csodái (Szücs Lajos) Gondolat, Bp. 1967 (összes kép)

Pornosz-album: Pour amuser les Genitalia (keresztre feszített nő).

„A” Bika a viadal végén megöli a vetélytárs állatot. Ebben a pillanatban érkezik követség Mort-des-Fleurs országának fővárosából: hosszú nősereg, a király egyetlen leányának, Fleur-des-Mortsnak udvarhölgyei. A király a leányát, míg a bikával való harcra távozott, toronyba, labirintusba, kéjkertbe zárta, mint ahogy Szent Borbálát tartották fogva. Fleur-des-Morts és udvarhölgyei életük-ben még sose láttak férfit (az apán kívül), a hölgyek a szerelmet csak egymás között ismerik. A követség vezetője Fleur-des-Fleurs és elmondja az apának, hogy leánya halálos beteg. A követség hölgyeinek szeme bekötve, a király kívánsága volt kezdettől fogva, hogy leánya és udvarhölgyei sose lássanak férfit. Lehet, hogy nem kötés volt a hölgyek Sapphó-arcán, hanem halotti maszkok – az úton mégsem tévedtek el, mert hazájuk egy istene vezette őket.

Mikor az apa megtudja leánya, Fleur-des-Morts betegségét, látomásosan őrültszerelemre lobban iránta – nem kell neki Astarté, aki azzal akarja magához csábítani (,,A” Bika sem elégítette ki?...) a királyt, hogy maga körül forgatja nimfomániás prizma-spektrumban: az Állatkör képeit, jeleneteit. Erről céduláimon, terv-lapjaimon a következő vezérszavakat, szcéna- és mondattöredékeket talál-tam:

Kos: szarva csigavonalas kígyó, Izsák abbamaradt feláldozásánál vértanústa-tiszta, spiritualizálva Jézus-Bárány, Van Eyck oltárképe, Apokalipszis,

Bika: Lunatikus Luna szaru-sarlói, kékre festett női szemaljak egyiptomi jambusai, a bikaszarvak a Napot fogják közre, két szétvetett láb (Bosch modorai szerint) Héliosszal amüzálja magát.

Ikrek: Pisanello két férfiaktja, rajz, a milánói Ambrosiana-ban.

Rák: perzsa mítosz szerint a dajka mellbimbóját egy rák csípi, tej helyett vér folyik ki belőle, ezt issza a királyi csecsemő, ettől lesz mindent-öldöklő hérosz – de Kleopátra is tehet mérges-ollójú rákot magára.

Oroszlán: Omphalé nővé változtatja Héraklészt, udvarhölgyei szemérem-fiorináiból készít parókát Héraklész fejére, olyan a paróka, mint az oroszlán-sörény. Valence Márkus-oroszlánja.

Szűz: a Három Királyok közül az egyik mindig csodaszép ifjú, ennek szerelmese otthon tűvel játszik vigaszul bánatában, rupturahymeni – ez előképe a templom kárpitja kettéhasadásának (Máté Passió), Bethlehemben már a Nativitas-nál is mintha előre hallanák. A tű-höz: pogány, kereszténygúnyoló, blaszfém ko-médiában a szögek, melyeket a katonák kalapálnak. Manierista képeken az Inkvizíció által használt szögek.

Mérleg: holtak a mérlegen, egyiptomi túlvilág, Utolsó ítélet.

Skorpió: ennél az utópotroha utolsó gyűrűje hólyagszerű, a mérges tövis belőle nő ki; a világ legszebb ifja a világ legszebb lányával van együtt, az ifjúból méreg árad a lányba, a lány ebbe bele is hal, de a méreg, amely a lányba jutott: ópium-méreg, a lány holtában is mindörökké szerelmi álmokat lát, erről nyitott szarkofágjából hangosan beszél, hallgatják – a Föld összes nője rohan az Ifjúhoz, ők is együtt akarnak lenni vele, hogy holtan ugyan, de a végtelenségig „szépeket” álmodjanak.

Abesszin kopt-keresztények legendája: a Madonna üres koporsója örökké han-gosan beszél (legtitkosabb mélytemplomukban) és az Egyház eltévelyedéseit ostorozza.

Nyilas: egy kentaur nyilat ereszt Artemisbe, Artemis teherbe esik, gyermeke halva-szülött – Artemis azóta halál-istennő.

Bak: a tragédia-költészet „dadogó-szakállú” Múzsája; Platón a pojáca-államából száműzte a költőket: ezért a túlvilágon az üdvözültek Szophoklészt stb. hallgatják, Platón viszont (ez a büntetése) a megsüketülésig folyton csak a bakkecske mekegését hallja.

Vízöntő: Neptunus vagy szép nimfa amforából önti a vizet a Jordán medrébe, liquor fontis amoris, egy sebből vér mellett víz is ömlött, Bethánia és Magda-la lányai illatszert öntöttek alabástrom hellén kráterből.

Halak: a Brit. Mus. egyik kéziratában halvacsora-miniatúra, magasra emelt Her- maphroditus-szoborral (Jung „Paracelsica”); pete-szívó, magzatköpő egyiptomi hal.

Mort-des-Fleurs-re nem hat a zodiákusz körforgása Astarté mágikus szférájában

– vízióban látja leánya boszorkányos, driád-angyalos szépségét (betegen), rohan el barlangtól, bikától, istennőtől Fleur-des-Morts-hoz. Az udvarhölgyek vágtat-nának utána, de Astarté hirtelen megbénítja vagy részegekké teszi őket, mire Fleur-des-Fleurs letépi szeméről a kendőt (vagy álarcot, halotti maszkot az arcáról): így akarja követni nőhadával a királyt. Fleur-des-Fleurs megpillantja a bikát: ő, az első udvarhölgy, először lát életében olyat, amit eddig sose látott. Kívánság születik benne és őrült féltékenység Astarté iránt, tőrével le is döfné, de ekkor (deus ex machina) megjelenik Mithras isten és az isten öli meg a bikát. Fleur-des-Fleurs kap Mithrastól, bőséges vigaszképpen egy nimfafaunt vagy szatírdriádot: az első udvarhölgy így egyszerre találhat az udvarban megszokott és a most újonnan született vigalomra. A barlangot villám sújtja, Astarté a Minden Sheól Chtónika mélyébe zuhan, Éjkirálynő a Varázsfuvolában.

Szentek Élete (Schütz) IV.k. 299. old. Szent Borbála (torony, labirintus, Mort-des-Fleurs leánya, sapphicák)

A Labirintusok könyve (P. Santarcangeli) Gondolat, Bp. 1970. (283-285. old.) Rosamunda legendája.

Pittura Spagnola (Ainaud de Lasarte) l.k. 55. old. (Szent Borbála, akt)

Pornosz-újság: Sex-Palette 22/21. 5. 71. Die sexpolitische Zeitung für Deutschland. Mit der Lesbos-Sonderbeilage SEXUELLA, 16. old.

EWA: 68., 98 (Utamaro), 140 (Courbet), 207 (Delvaux), 206 (Rubens, Zeus Artemis- alakban), 257 (Hokusai), Amor Sapphicus.

Freud, Gesammelte Schriften, Intern. Psychoan. Verlag, 1924. V.k. 312-343 (sapphi-

cum)

Südsee (H. A. Bematzik) Bibliogr. Inst. A. G. Leipzig 1934. Kép: 11. sz. termékenységi tánc, sapph. asszoc.

Aphrodite (Pierre Louÿs), J. Tallandier Ed. (Paris) é. n. Szöveg 151. old. (sapph.)

La Courtisane de Memphis (P. Castanier)„Collection Nymphée”, Libr. L. Borei, Paris 1900. Képek: 2., 3., 9. old. (sapph.)

FRESH (lásd fent) 81. old. kép (sapph.)

OVID 1791, Zweites Buch 89. oldalnál kép, Zeus Diana-alakban (sapph.)

J. H. Füssli (SKIRA, Le Romantisme, texte de Pierre Courthion) 9., 39. old. (sapph.) Delvaux (M. Butor-J. Clair-S. Houbart-Wilkin), La Bibi, des Arts, Lausanne-Paris, 1975. (borító, 25., 28.) Sapph.

Naplómból, ill. levélgyűjteményemből: két sapphica levélben rúzsos szájlenyomatok (London, 1948)

MAN: 186. és 187. oldalon két különböző manierista festő fekvő aktja egymással szemben: sapph. hangulatot idézően fényképezve Vasari, Andromeda, Firenze, Palazzo Vecchio (két mellékalak jobbra sapph.).

ELITE-sorozat (Fratelli Fabbri Editori Milano, 1966), 8. k. 83. kép (Buddha születése és jobboldalt két ölelkező nő)

Ingres, Török Nők Fürdője, (Louvre). Fleur-des-Morts udvara.

Louis Corinth, Barátnők (Drezdai Képtár)

Balett: Fővárosi Operettszínház, 1973. Naplómban fényképkivágás (nőcsoport)

OVID 1791, Drittes Buch, kép 9. oldalnál: Diána fürdőben. Fleur-des-Morts és hölgyei. Delvaux (i. m.), 35. oldalon kép (nőcsoport), 300. oldalon kép. Fleur-des-Morts-udvarhölgyei.

MAN, 16. sz-i manierista névtelen, 189. old. Fürdőjelenet.

Paulus Moreelse, Vénuszbarlang (Ermitázs)

Bronzino: Vénusz, Kupidó, Bolondság és Idő (London, Nat. Gall.). A képen két maszk. Román kandeláber (12. sz.) talpán bronz-maszkok (Milano, Tesoro del Duomo) Kunst Ferner Länder, Ägypten, Afrika etc. (W. und B. Forman), Artia Prag. 1956. 63.,

67., 76., 227., 229. (maszkok)

UNESCO maszk-könyvecskék: Afr. Centr. (1967) 4., 22.

Afr. Occ. (1967) 7., 27.

Oceanic Art (1968) 26., 27.

A Commedia dell’arte (A. K. Dzsivalegov), Gondolat Bp. 1962.

Naplómból: beszélgetésem Gábor Miklóssal öltözőjében, miközben Hamletnek maszkí-rozzák (1964).

Le Musée National de Naples (Bianca Maiuri), Ist. Georg. Ágost, Novara, 1959. Kép: 141 old. (görög vázafestmény, színészek próbára készülnek).

Pallas Lex. I. k. 292-3, comm, dell’arte színes figurái, halotti maszkok, római szatumáliák. Bábszínpad 13. és 28-29. sz. (1954 és 1956), Sz. M. két bábdarabja, hozzájuk Antalffy Mária és Koch Aurél bábtervei (maszkok). Művelt Nép kiadó. Strassburgi Dóm „Synagogé” figurája

EWA, görög vázafestmény, férfihomoszex. játékok, 17., 20. kép.

Rubens, Ganymedes (Madrid, Prado)

Pisanello, együtt táncoló féfiaktok, rajz (Milano, Ambrosiana)

OGV, I. k. 88-91. képek (hermafr.)

Chagall, Arabische Nächte (Piper Verlag, München, 1956), 6-7. old. Szöveg és képek (hermafr.)

OVID 1791, Viertes Buch 53. oldalnál kép (Salmacis)

B. Spranger, Hermafrodita és Salmacis a nimfa (Wien, Kunsthist. Mus.)

Naplómban (1969): lányom indiai utazása, színes képeslapok gyűjteménye, Siva mint androgin.

Paracelsica (C. G. Jung), Rascher Verlag Zürich u. Leipzig 1942, szöveg: 63., 75., 99. old.

Ókori Lex. I. k. 898 (ciprusi szakállas Afroditéról).

Francesco Albani, Salmacis és Hermaphroditus (Louvre).

Mort-des-Fleurs hazaérkezik nagybeteg lányához – az előbbi is félholt a „baccháns” vágtatástól (udvarhölgyekkel), de Ádám első ereje távolról sem fogyatko-zott meg benne –mikor lányát takaró nélkül megpillantja (teste opál, üveg, gyöngyház, fény, transzparens hal, tükör-medúza és Léthé Liliom), boldogan fogadná társaságát. Fleurs-des-Morts nem látott még diviviri desideriumot: most a látvány gyilkos iszonyattal tölti el – vörösvéres Gorgó-fejet vél látni, Oszlopos Simon izzó szén oszlopát – egy férfi, aki szerelmes volt Magdala kurtizán leányába, egy oszlop tetején aranyszobrot állíttatott neki, mikor később a fér-fi megtudta, hogy szerelme mást szeret, tövéből és hosszában ledöntötte ezt az oszlopot – Fleur-des-Morts hallott erről a históriáról és most (apját lát-ván) ez a Kolumna jelenik meg szeme előtt – koráll túba, barokk pezsgő ugyanis titokban keresztény lett, erről pár szó később, pár más céduláról). A gerjedt apa látványától Fleur-des-Morts meghal. Mort-des-Fleurs így sem bánná a találkát, de három udvarhölgy visszatartja. Ekkor a királyi apa a három ladyt ostromolja in extremis-ők a Három Grácia és ennélfogva természetesen ők a Három Párka. A három nő nem bír a királlyal, de a három főangyal, Michael, Gabriel és Rafael megmérgezték a három grácia (párka) ajkát és az utolsó csóktól Mort-des-Fleurs holtan esik össze.

Ami Fleur-des-Morts titkos kereszténységét illeti, erről efféle firkákat találtam (ezen „cikk”-em összeállítgatása közben) fidibusz-papiruszaimon: a királylányt egy udvarhölgye az ásványokból született Mithras vallására akarta csábítani. Később egy másik sapph.-virgó az ótestamentumi hitre terelné (noha a legimmorálisabb konjugációban és inklinációban van Fleur-des-Morts-al), ez sem sikerül, de ezért látja a királylány édesapjában az ótestamentumi (egyiptomi eredetű) aranybikát is. Végül egy kolduló, de Johanna Papissaként hittudós apáca sikert arat Fleur-des-Morts-nál: megmagyarázza, hogy Zeus és Léda, Zeus és Európa, Zeus és ló (itt Zeus tiszta szellem, tiszta lélek) – bika és Pasiphaé randevúi már tévelygő előképei, balga allegóriái, vak szimbólumai későbbi judeai fait-accomplik-nak. Ez úgy látszik hatott Fleur-des-Morts-ra. Udvarhölgyei féltékenyek, féltik, hogy elvesztik játszótársukat, ezért luxurians laeta misztériákba-hisztériákba„ra-bolják”, ott szadisztikusan kínozzák is, majdnem a vértanúságig (a Vörös Falak drámái Pompéjiben). Mithras, Egyiptom, Otestamentum, suasex a suasexhez, kínoztatás, judeai neo-vallás Tiberius korában, Orgas ideg-orgonája: nem elég ez a repertoár egy psychofagus neurózishoz, nekro-fázishoz? Marino költő (1569- 1625) helyett írjam meg én az ihaj-csuhaj szcénát: Fleur-des-Morts toronypalo-tájának csigalépcsőjén találkozik egy Vesta-szűz (a hittérítő apáca) és egy Bacchánsnő (egy udvarhölgy) – véresre marják egymást, hemperegve legurulnak, kapus-kutya nyalogatja az ájultakat, függöny.

Pisanello, Luxuria, rajz (Bées, Albertina) Pisanello, fekvő aktok, antik minták után (Mi-lano, Ambrosiana)

Lorenzo Costa, Három Királyok Imádása (Milano, Brera), mikroszkopikus akt-szobor a bethlehemi „kunyhó” reneszánsz oszlopán Caravaggio, A Győztes Ámor (Berlin, Staatl. Mus.), angyal, Nárc.

Dürer (Waetzoldt), Phaidon, 1935, a Négy Grácia vagy Boszorkány; rézmetszet, 176. kép

Rádió és Televízió Újság, 1979, 13. sz. fotó a címlapon („három grácia”)

Saint Denis katedrális, I. Ferenc király szívének urnáján dombormű: mintegy mikro-gráciák

Pisanello, „négy grácia”, rajz (Rotterdam, Museum Boymans)

G. R. Donner, Angyal (Pozsony-Bratislava, az un. Alamizsnáskápolna oltárán)

G. R. Donner, Krisztus az Olajfák hegyén (uo.), angyal

G. R. Donner, Hagar a pusztában, dombormű (Wien, Barockmuseum), angyal, Ikarusz, Nárcisszusz

Micnelangelo Handzeichnungen (lsel-Bücherei Nr. 444), rajz, 43. old., angyal az un. meztelen madonnáival MAN, J. Wtewael, Páris ítélete (három grácia is lehet) 36. oldalon kép

F. Morandini, Három Grácia (Firenze, Uffizi)

MAN, Cornelisz van Haarlem, A Három Párka, 162. old.

Kristalle (V. de Michele-C. Bevilacqua), Südwest Verlag München 1969, képek: 85-67. (krokoit, brasilianit, vivianit)

Pompeji, Misztériumok Villája (org. szád.)

Michelangelo (másolat), Léda (London, Nat. Gall.)

Léonard de Vinci et son temps (R. Wallace), Collections Time-Life 1972. Léda, rajz, 127. old.

Correggio, Juppiter és ló (Kunshist. Mus. Wien).

An. Caron de Beauvais, A Tivoli Szibilla (Louvre). Femina et „hostia”.

Die Geschichten des Herodotos, Reclams Universal Bibliothek NR. 2201-2203 a, 174.

old. Nekrofilia a múmia-készítőben.

Stanley Spencer, Felesége fekvő aktját szemlélő férfi, guggolva, szemüveggel (Fine Art Society, London). Matematika és Orphica, John Donne barokk költészete, József Attila „óda”, anatómia és orchidea.

Báli szigeti faszobor (1930), Az istennő és a szörnyeteg (Amsterdam, Kon. Inst. Tropen)

J. Wtewael, Lót és Lányai (Ermitázs)

Marco Liberi (?), Lót és Lányai (Bpest, mgtul).


EX Symposion 2004 All rights reserved ©  |  Főszerkesztő: Bozsik Péter  |  Kiadja az EX Symposion Alapítvány  |  bozsik@exsymposion.hu  |  Webdesign: Pozitív Logika Kft.