Már
kapható
Tanácstalan köztársaság
című
számunk!
2019.
Sajó László
Pizsama
És a hetedik napon megpihent. Vasárnap.
És lefeküdt ünnepi csíkos pizsamában.
Örök álmát alussza. És látá, hogy ez jó.
És lőn este, reggel. Világvégi vekkerszó.
2011. május 25.
Rám adott egy pizsamát. „Ebben nem különbözöl a többiektől és olyan vagy, mintha régen jöttél volna. Most pedig feküdj le! Aztán kelj fel, és járj!” Így is történt.
║
rugdalódzó
║
gyerekvers
de jó egész nap pizsamában
és nappal is ágyban lehetek
iszom a citromos teákat
nincs suli játszom a beteget
felviszem negyven fokra lázam
„hogy érzi magát a kis beteg?”
nézem magam kihűlt teában
ezt a gyereket nem ismerem
cserélik átizzadt pizsamám
ágyneműm suttognak ne féljek
mitől is félnék attól talán
hogy majd engem is kicserélnek?
pelenkába köhögök köpök
és úgy csinálom hogy véreset
„hát már sose gyógyulsz meg kölyök?!”
„felfekvés” derékig ér a seb
belémfoszlik toll párna dunyha
nem sír nem kérdi „hogy vagy?” remeg
egyszer majd anyu is megtudja
csak játszásiból voltam beteg
║
Ruházati előírások
Mackóruha 3 garn. Úttörőing (fehér) 2 db., (kheki) 4 db. Úttörőnyakkendő 2 db. Úttörőöv 1 db. Svejci sapka 2 db. Tornanadrág 2 db. Atléta ing 2 db. Tornacipő 1 pár. Zsebkendő 6 db. Harisnya 6 pár. Bokafix zokni 4 pár. Térdfix fehér 2 pár. Félcipő 2 pár. Bakancs 2 pár. Fiúöltöny 2 rend. Úttörőnadrág (kék) 1 db. Alsónadrág 6 db. Nyári vászonnadrág 2 db. Pijama 2 db. Papucs 1 db. Fogkefe 1 db.
A felsorolt ruhaféleségeken felül ruházatot az intézet nem vesz át. A gyermek valamennyi ruházata a mellékelt számokkal beszámozandó. A gyermek száma: 41-12. A számokat úgy kell bevarrni, hogy azok egy esztendei mosást kibírjanak.
║
A mosoda lent van az alagsorban. Itt adjuk le a szennyes ruhát és kapjuk meg a tisztát. Nagy a tömeg és mindenki beszél. Néha egy-egy nevelő elordítja magát: „Csend legyen!” Utána néhány pillanatig csend van, de aztán megint kezdődik a zsibongás. Csoportok szerint ruháskosarakból osztják a nevelők szám szerint. A 41-es a csoportszámom, a 12-es vagyok én. „Tizenkettő!”, mondja a nevelő és elveszem az inget. „Tizenkettő!” – megvan az egyik alsónadrágom. „Tizenkettő!” – a zoknikból is megvan az egyik. A vége felé a nevelő már nem olvassa a számokat, hanem kiborítja egy hosszú asztalra, ami maradt, és nekünk kell keresni. „Egy percetek van!” Én először nem tülekedtem, mert úgy gondoltam, ami marad, az az én ruhám. De aztán hiányzott, és próbáltam a többieknél megkeresni, de nem tudtam bebizonyítani, hogy az enyém, mert nem engedték megnézni a számot. Egyszer nem találtam a pizsamám, és más se vitte el, mert megismertem volna. Amikor szóltam, adtak egy pizsamát, „kincstári”, így mondták. Nem akartam felvenni, de muszáj volt, mert az egyik eltűnt, a másikat meg már leadtam mosni. Gondoltam, alsónadrágban és atlétában alszom, de azt nem lehet, mert a többiek kinevetnek és a nevelők megbüntetnek. Alig vártam, hogy megszabaduljak ettől az utált pizsamától. A legközelebbi ruhacserénél nagy örömömre meglett a pizsamám, és kettőt kaptam.
║
Arra ébredtem, hogy álmomban nagyon jó volt. Sokáig ágyban maradtam, hogy tovább őrizzem azt az érzést. Meg azért is, hogy ne vegyék észre, hogy nedves lett elöl a pizsamám. A nedvesség elmúlt, de sárga folt maradt utána. Anyu biztos észreveszi, ha kimossa.
║
A pizsamám többször foltos lesz, amikor arcomat a párnába fúrva megpróbálom felidézni azt az érzést. Most is jó, de már nem annyira, mint először. Már az alsónadrágjaim is foltosak voltak, de anyu akkor se szólt. Tegnap este be akart mellém feküdni az ágyba, azt mondta, beszélni szeretne velem. Nem engedtem, mert tudtam, hogy mit akar mondani.
║
„Kisfiam, a derekadra mindig vegyél fel valamit.”
║
A nő nem szereti a pizsamát, elmegy a kedve az egésztől, mondja. És pólókat ad rám, alul meg semmi. Ez még nem lenne baj, de a pólókon magyar írók arcképe, én meg így nem tudok, mondom, „Adyban” meg „Petriben”. Erre kifordítja a pólót, betépi a nyakán, hogy levegőt kapjak.
║
Vajon miért szeretik a nők felvenni a férfiak pizsamáját, köntösét? Bújnak belénk?, miként mi… Vagy mert nekik nincsen, pizsamájuk? Hálóing, bébidoll, csakbugyi, az se? Pizsamájuk is van, biztos, valahol a szekrény és a lelkük mélyén, férfipizsama. De ha nő, és pizsama, miért az jut eszembe, hogy csíkos, és kopasz, és rab, és deportált?
║
Éva, szeretkezés után, felvette Ádám pizsamáját, köntösét, kiment a konyhába, almát evett. Szívesebben gyújtott volna rá, de Ádám nem engedte. Pedig nem is az övé a Paradicsom. Ádám kijött, ádámkosztümben, és megkívánta Évát, ma már hetedszer. 10 óra volt, vasárnap, mindenki a misén. Az Úr aludt, örökké alszik, még nem is látták. „Egy kicsit pihenjünk”, mondta Éva, de Ádám már vette is ki kezéből a csutkát, ráharapott az édes fogak helyére, kis lé kicsordult, és bontotta ki köntöséből, az ő köntöséből Évát, gombolta, alulról felfelé, a pizsamafelsőt, nem vette le, csak szétnyitotta; kigombolta Éván a pizsama sliccét (sose értette, most végre igen, miért van slicc a pizsamán), és ott, a konyhában, az asztalon, Éván ádámkosztüm és Ádám. Éva sikoltozott, Ádám ordított, aztán harangoztak, de az Úr erre se ébredt föl.
║
megszámoltam pizsamámon a csíkokat
ezeket a rohadt
rácsokat
bejött anyám fiam mi lett veled
megbolondultál azt terjesztik
ne higgy nekik anyám hoztál fasírtot
szerinted hogyan állnak rajtam a csíkok
de hiszen teljesen meztelen
vagy nem vettem fel mert magfoltos
most már komolyan aggódom
mi lesz velem
mindig eszembe jutsz ha sírok
szegény anyám ha tudná a ketrectől lettem csíkos
ketrec volt halványzöld kiságyam is a rácsos
anyu vasárnap kapunk kakaót kalácsot
║
Ősz, csíkos (mi más) pizsamás bácsi (én mi vagyok?), nyitva a slicce, egyik papucsa hátracsúszott, meztelen fél talpával csoszog a folyosón, folyton eltéved,
benyit a női kórtermekbe is. Ezt nem szeretném megérni.
║
Tamás balladája
és a nővér gumikesztyűben és maszkban
ledobta a párnát ledobta a paplant
a pizsamafelsőt ollóval levágta
gatyát pamutzoknit kék műanyag zsákba
ágynemű lehúzva csupasz sárga szivacs
lábadra kötötte neved tudják ki vagy
lepedőbe takart a szekrényt leszedte
a banánt együk meg az asztalra tette
ágyszomszéd felébred semmit nem vett észre
semmit nem vett észre másik ágyszomszéd se
két órát kell várni két órát ez szabály
két hullaszállító mindenkit megtalál
Tamás lepedőben mintha ott se lenne
kiment a vécére vetkőzz meztelenre
meredek bordáid beesett has felett
a hullaszállítók az isten bassza meg
pontosan érkeznek letelt a két óra
mi tettük az ágyra hova tűnt a hulla
összegyűrt lepedő nézik üres ágyad
úristen hova ment tán bizony feltámadt
kiment a vécére nem pisil kacsába
benyitott a nővér Tamást nem találta
║
Attila felébred. „A srác hol van?” Megtudja. „Nebasszameg. Ez az ötödik, mióta itt vagyok.” Attila visszajáró beteg. „Ilyenkor hullanak. Ősszel és tavasszal.” Elmondom neki, mi történt. „Tényleg levágta róla a pizsamát?” Le. Attila nem hiszi. Aztán belenyugszik. „Látod, ezért van rajtam mindig kórházi egyenruha. Az enyémet ne vagdossák. Ezt biztos nem fogják kidobni, rajta van a leltári szám.” Mutatja. Rajtunk is, de nem mondom.
║
ma jött egy új beteg
felvette a pizsamám
befeküdt az ágyamba
hiába mondtam az enyém
azt mondta ő én vagyok
úgy tudja meghaltam
szabad az ágy
különben is a kórházé
miként a pizsamám
én is a kórházé vagyok
║
halálöltöny
║
pizsamára veszek föl köntöst
strandpapucsban indulok önhöz
mondja kedves kurvaisten
hogy van ez
proszektúrán hulla nincsen
szól a dzsessz
de a csöndes kórteremben
fekszik sok halott nem ember
vécén folyosón liftben
mondd meg kedves kurvaisten
már megbocsáss ha tegezlek
de dühös vagyok kurvára
köntösben járulok elébed
valaki itt nagyon eltévedt
miért a proszektúrára
a túlélőknek ezeknek
hordják holtak az ebédet
║
az égbe bál van, minden este bál van,
halottak buliznak pizsamában
hajnalig van még pár óra
időnk gyorsan lejár – hol vagy?
már csak a pizsamák táncolnak
║
a gombos
a sportos
boxer tapad a shorthoz
hije huja
pihe puha
a szatén a durva
egy se aludt ma
selyem pamutra
nyálaz
válassz
a pöttyös vagy a szívecskés
a leckével ma ki lesz kész
pisis
pizsik
sorakozó
te tigrises te vonatozós
a cicás
katicás
na te dinós
hajnalra már nem leszel
sírós
itt nézd ezen
a csíkoson
ki itt oson
itt itt
ízléstelen
csillag virít
sárga
snassz így jönni a bálba
most ricsajozz
ne ríj csajozz
hé flanel
fater
mit néz
csipkés
baby-dollt lát
drága kellesz
máma nem lesz
villanyoltás
hajnalodik
a pamut a selyembe
gabalyodik
kerge kerge kergetőzni
takarózni tekerőzni
rángatóznak a férfi, a női
a kis pizsamák
még csak most kezdődik a tánc!
║
pizsamacabre
szilaj a
pizsama
irama
nyihaha
gyí!
izzad a
pizsama
itt van az
itala
víz!
ki az a
pizsama
nicsak az
Ica az
nézd!
pizsama
kitakar
kiskamasz
mit akarsz
te!
pizsama
kidagad
mi ragad
mi a mag
jó!
ni mama
kivan a
pizsama
szivara
jé!
mi az a
fiam az
pina baszd
ki magad
most!
pinafasz
kirakat
pizsama
kiszakad
ott!
illan a
pizsama
illata
pinaszag
jaj!
tiszta a
kivasalt
pizsama
ki lakta
kirakva
hol!
║
nincsen egyedül a halállal
tizenketten a kórteremben
éjszakáról új éjszakára
egy levegőt belélegeznek
és kik egymást lélegeztetik
isznak és mint a férgek esznek
mert jönnek új napok reggelik
egyforma csíkos pizsamában
egyformalinban egymást eszik
szívfújtatóra mind zihálva
föl alá vézna mellkasuk jár
éjszakáról új éjszakára
más pizsamáját átizzadva
tartják a halál lepkesúlyát
║
pizsamákban
halálizzadságszag
hozzád hiába kiabáltam
║
utolsókat rugdalódzó
║
pizsamámra sorsot vetettek
║
sírvers
itt éltek
a halálra ítéltek
itt
ki istenben hitt
ki semmiben
voltunk ennyien
éltünk itt és most a mában
meghaltunk csíkos pizsamában