Már

kapható

Tanácstalan köztársaság

című

számunk!

11. évfolyam 124. szám

Raša Perić

Raša Perić versei

1975. augusztus 1.

Vendég fehérben

barát
Ne szólíts ezen a néven
Olyannyira nagybanin olyannyira ismeretlenin
Szenvedélyem közönséges
Emberi

Éjnek idején
Netán vendéged lennék lakodban
Netán szeretett asszonyod
Szemeim elé járulna mézzel és cukorral
Ne mondd hogy nem fogom megkívánni
Ne mondd hogy nem fogom vállalni

Bár nem tudom merész vagyok-e
S jó tűzből való ember-e
Hogy a vesztőhelyen
Homlokod és a golyó közé
Tegyem tenyerem

Éhségben
Ha netán halálomhoz közel lennék
Hints szemembe port
Ezekbe a csalfa szemekbe
Mert kéjsóvárak a falat előtt

tenger

Nyílt szemhatár
A part pedig sejtésben
Mert ellöktük magunkat

betegség

Oly egészségesek voltunk
Ámde hirtelen megbetegedénk
Míg lábunkat folyóba’ mostuk
Napba révedvén

Nem tudtuk meg a betegség nevét
Mert ünneplő
Ruhába öltöztettük
Ünnepnapba

Barátaink
Kezdenek bennünket el-elhagyni
Asszonyaink megcsalni
Gyermekeink nem jönnek ölelésünkbe

Láttuk nincs mentségünk
S nem marad más
Mint ezt a kenyeret
Morzsolni magunk után

homlokvirág

Bezárul a homlokvirág
S jő félelem holnapi napért
Jő nagy félelem

Veszteg Ferenc fordítása