Versek

1966. május 1.

Fuga
mennyi forró szakadékból szomja felkél
minden hűvös kútban veszti szomját
kútból emelt fejű kígyó
ahány tűzből habját gyűjti folyton
annyi áradatban elfolyatja
süket éjbe
zártan mélyen boltozódó
mell bordái közt kovában és palában
teste gyűrűjébe bilincselten
föld súlyával elnyomottan
fúrja vak fejét emelten
álmot hengerítő áramokba
forrva kószán
kúszva folyvást
emelt ékkő fejű táncos imbolyogva
mennyi álmot folytat ébren
annyi ébrenlétet forgat álma
őrzi s elfolyatja
folyton elfolyatva őrzi
fúrva hogy a pala pattog kova sercen
teste gyűrűjét kibontja
forró szakadékból felszökellve
éles feje tajtékozva
múlhatatlan múlását dörögve
buborékát sziporkázza égre
táncol koronája ékkő
fenn
de lenn
csörren összetörve
kútból emelt fejű kígyó széttiporva
hengerítő áramokban elomolva
hamvatlan kihűlve sárral egyesülve
hol a tajték álom
az álom ékkő
az ékkő valóság
a valóság kígyó
a kígyó tajték

Két epigramma
I
tanfolyamon villamos
cipőt húz az érzelemre

s ahol a szökőkút rajzol
a nőstény körmére holdat
ott a beszorított győztes csuklik
fölhasított bél válogat
a kényelem helyében és idejében
II
torzsák gumók ágyán
vesszők és szárak ösvényén
föléje vájt nehéz teknő alatt
gyümölcs sírásában himbáló mellkason
a kihagyott sötét távolság szívverése
átugrott veszedelmes idő
meg nem született paták dobogása
velejéig férges nevetés
erdőn elveszített koponyában

Szüntelen jóvátétel
mikor a befagyott medencén az ostor
a megzavart tekintet őszintétlen orvosa
falakat rág keresztül
téglákat köpköd
de pusztán vakolatot emészt
csillag rangú hazugság
egyetemes csalás

ekkor a sötétség kiszorul a fűtésből
szárítja ütőerét
ugyanolyan korbáccsá
hogy minden visszahajoljon körbe
mindig

Rossz kis cocktail
Ihol a makulátlan alumínium szűz
tőle idegen vértócsában
pecsétes lepedőikkel körítve
és a daráló nyílásában
a táncoló aggastyán

És ihol a pohárból kiszívott menyasszony
törvényes gyermekei műanyagok
felcsigázzák szüleik vágyát
aztán karonfogva világgá mennek

Végül ihol a majombüszke billéje
vakondtúrásba tűzött zászlónyél
haladás fáklyája
tudatosabb tudás
tetemesebb haszon

Rétegek
sugártól szóig burkolódzik
a hang alatti szakadék temetve
virágtalan forog mély alapján
hol szörny záporoz a sötétbe

gömbként árad a felszín
zártan vagy repedezve
s a virág ázottan emelkedik
gyökérből az isteni égbe

fut a gömbölyű áldás önnön héjában
a szakadékból a kiáltásból egyedül
fenyegetésem megöletésen keresztül
sugárban vet a kéz

Stewardessek a repülőgépen
‒ Variáció TOLNAI OTTÓ versére ‒
köröttetek gömbölyű tájék
olajos fénye
messzeségben hajatokba fonva
úszunk és szeretlek
villogó másvilági térben
önmagunkon kívüli órán
Botticelli-képbe zárva
felhők fölött lebegő
női legénység
mosoly vetkőzésébe öltözöttek
fekete pillantásba vetkőzöttek
testtelen virágba merülő
tanult virágok
nyergelt táltos kancacsikók
szivárványba tojó sirályok