Már
kapható
Tanácstalan köztársaság
című
számunk!
2019.
Vetró Ferenc
Versek
1966. március 1.
Első vers
Nagy most az öröm minálunk
itthon van Póji a kedves
a város minden háza
parányi köve szemete
testemből mindegyik részt remél
és én szétosztom magam
megritkulok akár a levegő
nagy most az öröm minálunk
itthon van Póji a kedves
útjából érzem most kitérnék
mi köze hozzá hogy szeretem még
Második vers
Esett
reggelre ismét fölszáll a por
majd mozdonyok indulnak a napba
és tiszta szemembe
és fecskék röpülnek a
gyűrött víz fölé
hogy kifeszítsék és kilyukasszák
ám a galambokat jól ismerem
ilyen szépen csókol
más
mást
Harmadik vers
A földbe szúrt acélzaj se
peng
csak két csigaház forr fülemre
levágom a karom hogy az
ujjak ne tapintsanak!
betöröm az orrom
ne szagoljon!
kitépem a nyelvem
ne ízleljen!
kihányom szememből a
sokaságot!
hogy tőled vegyem érzékeimet
Negyedik vers
Megfogom a másik kezedet
és sétálok úgy
mint megfelezett
de jaj! egy szájból kell
hallanom
mindkét füllel ugyanazt:
ha meghalok
két sírt ássatok
két hant legyen
két fejfával
engem két koporsóba temessetek
Ötödik vers
Vigasztaló
Egyik szívből a másikba térsz
ám a mag is kiperdül
a könny a pillákról lepereg
távozol
és otthagysz valamit ha nem is akarod
lassan kifosztanak
üres leszel és bánatos
egyik szívből a másikba térsz
szem kar köröm nélkül
de kérdezd meg az embereket
voltál-e egyedül