Már

kapható

Tanácstalan köztársaság

című

számunk!

11. évfolyam 127–128. szám

Böndör Pál

Prózaversek

1975. november 3.

Egy szemtanú leírása

Annyit láttunk hogy egy ember ujja hegyével megérintette a ké­pet a falon. (Mennyi szomorúság e gyengéd merényletben!) Éreztük a feszültséget a festékréteg és ujjhegye között — közénkcsapott, és mi remegtünk az izgalomtól, csak a következő mozdulatot el ne hibázza!

De számára nem is létezett következő mozdulat, lévén a két moz­dulat egyszerre fogant az agyában, egyszerre kezdődött meg benne.

Intésére emlékezünk, következő mozdulatára.

Elmosódó alakjára, ahogy a párás tájból visszanéz az ittmaradókra. Zavart mosolyára, mintha nem értené, mi távolodunk tőle, vagy ő hagyott bennünket itt.

Valaki közelebb lépett: tükör ez — mondta —, nem kép. Ez mit sem változtat a dolgon.

A királynő a tükör előtt, gyönyörű-kegyetlen mostoha.

És mit mond a tükör, mit mond a kép?

Ahogy arcaink mását érintjük — titokban, hogy a teremőrök ne vegyék észre —, mit suttoghat alig hallhatóan?

Másképpen látni — ez a kifejezés nem a látásra utal, hanem a gondolkodásra.

Kulcs

Személyi számod tizenegy számjegyből álló számsor, ahol az első számjegy mindig nulla. A második a köztársaságot vagy a tartományt jelöli. Ez már része az alapszámnak. Az alapszám nyolc számjegyű. Marad tehát még a tizedik és a tizenegyedik számjegy, ezek az ellenőr­ző számok.

Az alapszám első, harmadik, ötödik és hetedik tagját szorzod ket­tővel, a másodikat, negyediket, hatodikat és nyolcadikat pedig eggyel. A szorzások eredményeit összeadod, azzal, hogy ha a szorzás eredménye két­számjegyű, akkor a két összetevő számjegy összegét veszed összetevőnek. Tíz és az összeadás eredménye egyeseiket jelölő tagja közötti különb­ség adja a tizedik számjegyet.

Marad még az utolsó számjegy, azt pedig így kapjuk: az alapszám számjegyeit szorozzuk, az elsőt hárommal, a másodikat kettővel, a har­madikat héttel, a negyediket hattal, az ötödiket öttel, a hatodikat négy­gyel, a hetediket hárommal és a nyolcadikat kettővel. A szorzások eredményeit összeadjuk és osztjuk tizeneggyel. A maradókot kivonjuk tizen­egyből, ez személyi számod utolsó számjegye.

Megjegyzés: ha az osztás eredménye nem adna maradékot, vagy a számban három egymást követő számjegy azonos lenne, a számot nem vesszük figyelembe, elhagyjuk.

Személyi számod a kulcs.

E számot nem cserélheted ki, halálod után nem örökli senki.

Vagy nem

Bemégy vagy sem. Végig a folyosón, hogy becsöngethess. Becsön­getsz, vagy sem: végigmegy a folyosón visszafelé. Vagy nincs, vagy ott­hon van. Ajtót nyit, nem nyit: végig a folyosón visszafelé.

Vagy a küszöbön mosolyog: — Ismerlek, te vagy az, aki hozzám indult.

Vagy nem.

Hírnök, lassan

A mozdulatok kimondhatatlanul lassúak. A lovas, a délceg hírnök, soha meg sem érkezik, a távolságok valótlanok. Megmagyarázhatatlan, kit is látunk, ahogy a pecsétes borítékot átadja. Az út pora kék dolmá­nyán valódi, megismerjük újra, egy út tapasztalataival gazdagabban. Senkit sem tarthatunk állandóan a szemünk előtt születésétől haláláig. Egyazon sebességgel élni valakivel — ritka szerelmi ölelésnél, ritka kölcsönös kitárulkozásnál, percekig. A királynő feltépi a borítékot, te­kintete a szépírás kacskaringóit követi. Nehezen összpontosít a szavak értelmére. Csodálkozva pillant a hírnökre: mit keres dolmányának kék­sége, tekinteténeik tüze e szövegkörnyezetben? Mindez hihetetlenül las­san, sokáig, pedig annyi mindent nem is látunk: a hírnököt albérleti szobájában, míg az eseményeken tűnődik, asszonya meg gyermeke az asztalhoz szólítják.

Az aprólékos leírás még jobban lelassítaná az eseményeket.

A királynő nagy sokára a levél végére ér. Válaszolnia kellene, ha lenne, aki emlékezik arra, hogy választ vár, nem felejtette volna el tel­jesen a levelet, egészében ós részleteiben. Válaszolnia kellene; — sétát tenni a folyóparton, olvasmányába mélyedni, a port törölgetni a kép­keretekről, bármilyen módon fel kellene idéznie a daliás hírnököt és a levél tartalmát, véletlenül. S ha valóban felbukkanna emlékezetében újra meg újra az üzenet? — nem érne soha a levél végére, ha mégis, már nem is emlékezne, nem tudná, hogy válaszolnia kell.

Vannak persze praktikus, egyszerű megoldások ós léteznek olyan ritmusok, melyek szerint összehangolhatjuk életeinket. De a hírnök erről, most, mit sem tud. Meg sem érkezett. Vagy a válaszra vár végte­len. Vagy lovagol már vissza, hogy soha meg se érkezzen. Boldogan me­séli családjának kalandjait a megterített asztal mellett. Vörösbort tölt magának. Elábrándozik. Felhúzza még az ébresztőórát, betakarja gyer­mekét, mielőtt lefeküdne aludni.