Már

kapható

Tanácstalan köztársaság

című

számunk!

2. évfolyam 14. 15. szám

K. Vicsek Károly

Max Weber szociológiája

(Mihailo Đurić: Sociologija Maxa Webera, Zagreb, 1964.)

1966. március 1.

A Matica hrvatska könyvkiadó 1964-ben Sociološka hrestomatija címmel új sorozatot indított, amelynek az a célja, hogy bemutassa a szociológia történetét, és válogatást adjon a legjelentősebb szociológusok, illetve filozófusok szociológiai műveiből. A 12 kötetre tervezett sorozatból eddig két könyv jelent meg: Rudi Supek: "Herbert Spencer és a szociológiai biologizmus" és M. Đurić: Mix Weber szociológiája" c. műve.
***
Max Wieber (1864‒1920) az európai szociológia egyik legjelentősebb képviselője. Életében csak hazájában, Németországban volt ismert, halála után azonban mind az európiai, mind az amerikai tudományos körök egyre jobban érdeklődnek munkássága iránt. Németországban néhány évvel ezelőtt újra kiadták műveit; főműve a "Közgazdaság és társadalom" eddig angol, francia, olasz és spanyol fordításban is megjelent.
***
Weber tudományos tevékenysége a következő problémák megoldására irányul: 1. azt vizsgálja, hogyan alakult ki a kapitalizmus Nyugaton és 2. miért csak Nyugaton jött létre tőkés

rendszer? Hogy a fenti kérdésekre választ adjon, Weber alapos és mélyreható történelmi, közgazdaságtani, valllás-szociológiai és kultúrtörténeti kutatásokat végzett. Ezeknek az a célja, hogy bebizonyítsák a nyugati civilizáció és kultúra különlegességét. Weber életműve azonban befejezetlen maradt; korai halála megakadályozta abban, hogy szociológiai, gazdaságtani stb. nézeteit egységes rendszerbe foglalja össze. Erre vállalkozik Đurić a fent idézett könyvében.
***
A filozófia és a szociológia történetében szinte törvényszerű jelenség, hogy a jelentősebb, de rendszer nélküli gondolkodók nézeteit szisztematizálják. Csak néhány példára emlékeztetünk: Wolf ‒ Leibinitz filozófiáját redszerezi; Lukács György ‒ Lenin filozófiai és politikai nézeteit foglalja rendszerbe; itt említjük azokat a marxistákat is, akik "Dialektikus és történelmi materializmus" c. tankönyveikben Marx, Engels és Lenin filozófiáját igyekeznek szisztematizálni.
***
Đurić úgy rendszerezi Weber szociológiai, törtiénelmi gondolatait, hogy azokat általánosabb, mélyebb filozófiai-antropológiai és filozófiai-történelmi alapelvekre vezeti vissza. Đurić alapos munkált végzett a kb. 170 oldalas tanulmányában, mégis lenne néhány kritikai jellegű megjegyzésünk. Đurić írásának az a célja, hogy Weber szociológiáját minél közelebb vigye Marx történelmi materializmusához, és ezért kénytelen Weber nézeteinek egy bizonyos részét elhallgatni.
***
Weber a kapitalizmus keletkezését a protestantizmus gazdasági etikájára vezeti vissza, a gazdasági-társadalmi élet racionalizálásában látja a tőkés rendszer lényegét és megállapítja, hogy csak a protestantizmusnak van olyan etikája, amely ezt a folyamatot létrehozta és erősítette ‒ ezért nincs kapitalizmus a mohamedán, buddhista stb. vallású népeknél.
Lukács (a weberi életmű kitűnő ismerője) ezért teljes joggal állapíthatja meg, hogy Weber szociológiája tulajdonképpen a "marxismus cáfolatának finomabb módja" (bővebben: Lukács Gy.: Az ész trónfosztása, a Max Weberről szóló fejezet.) Lukács ezen kívül Weberben az irracionalizmus és szociológiai formalizmus egyik képviselőjét látja. (Hasonló véleményen van V. Korać és V. Milić is.)
Đurić megvédi. Webert ezekkel az állításokkal szemben; megállapítja, hogy Webernek a történelmi materializmusra vonatkozó kritikája nem Marx felé irányul, hanem Marx dogmatikus követői felé; Weber Marxhoz való viszonya inkább pozitív, mint negatív" (129. old.)
Miért próbál Đurić mindenáron rokoni vonásokat fedezni fel Weber és Marx szociológiája között? Bizonyosan azért, mert csak így tud pozitív értékelést adni Weber tanításáról; a Marx-hoz való viszony ugyanis Đurićnál (nem csak nála) egyenlő az igazsághoz, helyes nézethez való viszonnyal ‒ tehát minél szorosabb a kapcsolat Weber és Marx között, annál pontosabb, tudományosabb Weber redszere!
(A marxistáknál gyakran találkozunk ezzel a módszerrel; példaként említhetném még M. Životic ‒ J. Dewey logikájához írt előszavát, Beograd, 1961.)
Ennek a módszernek, szerintem, két lényeges hibája van:
1. állandósítja a Marx (ill. Engels, Lenin) tételeihez való dogmatikus viszonyt (A prob-léma abban van, egyetért-e az illető filozófus, szociológus Marxszal, vagy sem; Marx tételei-nek helyessége nem kérdéses.), és:
2, kételkedik minden olyan filozófiai, ill. szociológiai gondoláit igazságában, amelyekhez a kutatók a nem marxista tanok ismeretének segítségével jutottak. (A nem marxista tételt csak akkor illeti igazság, ha az "eretnek" tételt előbb marxistává avatják!)
***
A könyv második részében Đurić egy kb. 200 oldalas válogatást közöl Weber műveiből. Nagyobb figyelmet érdemelnek A nyugati kultúra racionalizmusa, A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme, valamint a Bürokrácia c. részletek.