EX a facebookon
MEGRENDELÉS / ELŐFIZETÉS
galéria / fórum Galéria Fórum
ÚJ Symposion
EX
Támogatók






PLPI
2024. június 16. | Jusztin, Jusztina, Aurél napjaAKTUÁLIS SZÁM:1260038. látogató
Aktuális EX címlapajánlás

 

Már

kapható

Tanácstalan köztársaság

című

számunk!

1. évfolyam 9–10. szám

Várady Tibor

Encounter

Július

1965. szeptember 1.

A mai irodalmi kritikában és különösképpen azokban a törekvésekben, hogy a „poétikum” fogalma új értelmet és értékelést kapjon, fontos, sőt központi eseményként és gyakran kiindulópontként szerepel Ezra Pound és T. S. Eliot költészete. E két költészet egyre inkább válik széles mértékben aktuálissá. – Ennek bizonyítéka, szimptómája az Encounter júliusi száma is, ahol (úgy látszik, minden szerkesztői előre tervezés nélkül) több írás foglalkozik Eliottal, Pounddal (mellettük Yeatsszel és William Carlos Williamsszel). Az írások több ízben egymáshoz mérik – így értékelik – vagy csak egymáshoz hasonlítják Eliotot, Poundot, Williamset, és megkísérlik meghatározni helyüket az angol költészetben és a mai irodalmi tudatban.

A „Yeats és Eliot” jegyzetben Richard Ellmann ki akarja mutatni Yeats hatását és jelenlétét Eliot költészetében. A sok személyes ellentét ellenére Yeats költészete állandóan, izgatóan jelen van Eliot preokupációiban – ha nem másként, mint antitézis, mellyel szemben Eliot gondolatait építi. Hasonlóképpen jelen van Eliot is Yeats poézisében. Yeats mindvégig negatívan értékelte Eliotot. Számára Eliot versei „szürkék, hidegek, szárazak, laposak, csupaszak, és gondolatai irreálisak a modern gondolat számára.” Eliot szintén elítéli Yeats költészetét, de ezeket a tételeit Yeats halála után sokban revideálja. Ellmann ezt a változást Eliot verseiben követi (Little Gidding, the Waste Land). William Carlos Williamsről Thom Gunn ír. A költőt Eliot és Pound mércéivel értékeli. Velük magyarázza. Gunn észreveszi, hogy Eliot és Williams megosztották azt a határt, melyet Pound költészete gyakorolt. Eliot inkább a Mauberley-hez kapcsolódik, átvesz egy bizonyos miszteriozitást, belső dramatikát. Williams Cathay hatása alatt van, neki jut a „kép hangsúlyozása” és a „külső világ világos delineációja”. Thom Gunn megjegyzi, hogy „Pound és barátjai költészetéből származik az, amit mi nem egészen megfelelően modernizmusnak nevezünk.”

A tanulmány megkísérli átfogni Williams teljes költészetét, foglalkozik a jelentés és imagináció viszonyával ebben a költészetben, megkülönbözteti, elhatárolja Williamset a post-szimbolizmustól, érdekes párhuzamot von Cantos és Williams Patersonja közt. Ezra Pounddal egy recenzióban találkozunk ismét. Ronald Davie Ezra Pound: Poe as Sculptor című könyvét Martin Dodsworth ismerteti. A könyv egy érdekes párhuzammal indul. Lemuel Gulliver a Lagado akadémián azt fejtegette, hogy a szavak csak nevei a dolgoknak, ezért tökéletesebb lenne magukkal a dolgokkal, tárgyakkal értekezni. Davie és a vele egyetértő Dodsworth ide kapcsolják Pound költészetét: „Habár Cantos szavakat használ, elméleti alapja közös a lagadói gondolatokkal. Kerülve az absztrakciót és általánosítást Pound egyedi példákat használ, melyek lehetővé teszik, hogy közvetlenebbül ragadjuk meg az értelmet, mint az általános beszéd folyamán – közvetlenebbül, mert Pound hiszi, hogy a szavak csak tökéletlen fejleményei a tényeknek.” Davie e gondolatot egy negatív megállapítás irányába folytatja: „Pound süllyed, csomagjai – egy familiáris, vegyes fragmentum-kollekció, melyet egy életen át tartó utazáson gyűjtött – terhe alatt. . . . mint egy öreg tengerész, aki nem képes koherensen elmondani a meséjét.”

E megjegyzések ellenére Davie az évszázad költőjének tartja Poundot, Dodsworth kiemeli még Davie-nek azt a gondolatát, hogy: „...e költészet nem eszméket fejez ki, hanem formákat az eszmék mögött, azt a pillanatot, mielőtt ez a finom anyaga az értelemnek feltör ilyen vagy olyan gondolat alakjában.” „...egy kísérlet ez, hogy leírja az értelem működését, mielőtt maga a gondolat tudatosodna... hogy szavakba öntse a szavakat megelőzőt (to verbalire the proverbal).”


EX Symposion 2004 All rights reserved ©  |  Főszerkesztő: Bozsik Péter  |  Kiadja az EX Symposion Alapítvány  |  bozsik@exsymposion.hu  |  Webdesign: Pozitív Logika Kft.