Bélyeg

1966. május 1.

Kezdem talán egy nappal. Egy hullamerev nappal kezdem, amely mélyen benyúlik önnön eredetébe, és kiélezi a homály sarkait: vívódását a köddel. Ez az az idő, amikor a tengerészek visszaindulnak a hajókra. Senkinek sem szabad elkésnie. A fedélzeten az álmos másodtisztek névsort olvasnak. Hangjukat kipárnázza a víz, hullámról hullámra ugrál zajtalanul. Kezükben teleírt papírlapok elmosódó foltjai. Alig látni. Nem sok világosság hatol a szobámba. Elrejtve élek, és álmatlanok az éjszakáim. Kénytelen vagyok mindenre figyelni. Ahogy fekszem ágyamban, párnám alól mentaillat leng, és apró gyűrűkben bőrömre rakódik. Mozdulatlanul fekszem. A gyűrűk egymásba kapcsolódnak, akár a láncszemek. Az egész felület rézszínű bevonatot kap, itt-ott tenyérnyi, zöldesbarna foltokkal. Ez az egyetlen kapcsolatom kifelé. De ha lefejtenék rólam a páncélt, valószínűleg egy embernyi helynek megfelelő űrt fedne csak. Akkor talán jól látszana. Megpróbálok kilesni a gyűrűk köre közt. Zöld halak rajai özönlötték el szobámat, néha-néha enyhén megremegtetik a levegőt. Képtelen vagyok eltűrni a halak közelségét. Képtelen vagyok bármi vagy bárki közelségét is eltűrni. Az üres szobák embere vagyok. Valaha minden kezem ügyébe levő tárgyat az utcára vetettem, hogy ezáltal is lássék. Én a tökéletesen üres szobák embere vagyok. Ha valaki esetleg rám törné szobám ajtaját, csak egy ember helyét találná szobámban. Ahogy én lefekvés után még jó ideig hallom tulajdon, alázatos csoszogásomat az ajtó mögött. Sokszor már-már ott tartok, hogy tolvajt kiáltsak, amikor hirtelen, hajnali neszeket vigyázón, egy csapásra benépesülnek a világ erkélyei. Ez az az idő, amikor a tengerészek visszaindulnak a hajókra. Szél játszik fekete szalagjaikkal. Lesben állnak a vizek előtt. Én a zöld halakat nézem: soha szebbet! Emberi szemmel talán nem is láthatók. Talán csak a réti sasok sárgásbarna szeme figyelne fel rájuk. Ám csőrük üresen kattanna össze a tükörsima felületen, akár az ablak üvegén. Úgy, miképp egy lakat zárul. És arcomon is ott van a lakat jegye. A lakat bélyege örökösen.