Aranykor

1965. szeptember 1.

Ha itt lennél
Neked beszélhetnék ma összevissza
ha itt lennél
Veled beszélhetnék ma összevissza
beleütköztem a gumilabda-fejű rációba
a centiméter rúdján tornásztatott szóhalomba
s túl egyenesre rándult a nyakcsigolyám

van egy barna kő
s harminc évvel arrébb egy lila színű
ott a malom
menjünk a malomba menjünk a malomba
őröljük meg az életet
őröljük összevissza
őröljük színes lisztté
annál is inkább mert a tegnapelőtti délutánnak krétaporos a könyöke

30 kamasz tintát lefetyel
mit kezdjek velük?
Félek a veréstől
félek a kéjtől
kéjről verésről brekegnek a békák a bogárboncolgató éjszakában

Pitagorasz tételét hordjuk a lábunk között
ki-ki a maga tulipánszárát méregeti a rejtekhelyen
néha habos bimbókká borzolódnak
a nadrágunkba irokézek vörös keze nyúl
tiltott kanálisok felett rángatóznak a mohikánok
sarlachot kap a vágy
bárányhimlős arccal undorodik ránk a latin szekunda
belesültem a versbe
ceterum censeo nyolc évig kell ülni a padban
minek kell ülni a padban?
aurea prima sata est aetas
de hisz soha nem volt aranykor
Ikarosz is csak most repül szárny nélküli szivardobozban
s mi döglött gyíkok vedlett bőrét horzsoljuk hasunkról
mindazonáltal egyetlen lekapart sebet se tudok elbűvészkedni
neked abból ami elmúlt
az egész tegnapi nap hülye mese csak
a mítoszok éjjeliedénye alatt lapul

Van egy vályú
abból ivott a póni lovam
néha seregnyi barna medve
Hannibál elefántjai
orosz fogságban én is elébe hasaltam
benzinszagú moslékot hörpöltem onnan szembeköpötten
lerágott birkacsontokat gyömöszöltünk a civilizáció pofájába
a szitakötők szédítő magasban repülnek
börtönudvarokban loholtam a szitakötők násza közben
Kinőttem legalább 70 pár cipőt
összeizzadtam számos inget
orromba bányászva sután vigyorogtam
mikor két sorrá szakadt a világ
s nem találtam hozzá a feloldó tompa rímet
A paralízis nem Heine fehérre gipszesített ágya
a paralízis millió pattanás
amellyel percenkint fertőz a múlás nyúló-fonnyadó virága
rágógumijából a rothadásnak gömbölyödnek a csók luftballonjai

Borbély pomádék sima kréme alatt
galádul guggol a koszosság gyulladt szőrtüszője
az angol flanellbe bugyolált pocak
bélsárt csattantana az aszfaltra
ha kaján kerekek alatt hirtelen összetörne
Fintorogsz?
folyton fintorogni kell
ha pár napig áll büdös lesz
és pocsolyaszagú a friss anyatej.
Persze te a gödröt sem ismered
hét almafán túl bodzabokrok mögött
a piszkot ott piszkálom ki a körmöm alól
ott böfögöm ki jóllakottságom
ott röfög vinnyog minden megalázott és irtózat karambol
mialatt jóneveltségem uniformisában másoknak pózolok
de magamban az állatot megszoktam
sertéshátán, kották
dalok
verssorok lovagolnak
és hasa alatt piheg a mindenkori kedves
az undorom
a szégyenem
az irtózatom
gyermekkori hazugságok
s egy meg nem váltott jegy a trolibuszon

Fintorogsz?
Folyton fintorogni kell
Faggasd ki kibodorított ízlésedet ha éhes
mi mindent falna fel
Soroljam?
Minek?
a gondolat anyagcserétlenül elég százlábú szörnyet hord szüntelen

Nézd szonátákat játszó kezem
a vénusz-ujjakat
ha viszket ezekkel vakarom meg az ülepem
Mit mondjak még?
gyakran hányingerem van magamtól
aurea prima sata est aetas
minek hazudni
hisz nem volt soha aranykor

Ganajban térdig
a kitalált csillagok felé feszültem
szégyenlem azt is, hogy látszólag okos dolgokról makogtam
jónak akartam látszani
lelkesültem és hevültem
Hogy nem ordítottam fel: íme az állat
szent bika vagyok
apostoli majom
nincs szemfényvesztés
nincsen látszat

Ha itt lennél Neked beszélnék ma összevissza
mert hiába mondanám szeretlek
szegfűcsokrot veszek születésnapodra
és a többit amit a polgári jólét rejt a talonban
tengernyi undor árvaság öleléseden kívül légüres térben kalimpálna
s nem tudnánk lisztté őrölni a közös malomban