Pap József versei

1975. április 1.

JÓZSEF ATTILA EMBLÉMA
KÉT OLDALA

1.
összetörték.
Összetört ék.
Összetört-ék.

2 .
Ég könnycseppjét,
Elföldelték.

Elföldelt ég!

OTTHON

Ez is látogatás

A fagyszítta kanavász
Illata

Halott anyánké.

AHOL VÉGÜL ÉS ÖRÖKRE

Talán a szülői ház
Sárban porban és violaszagban
Ahová szemlehunyva is visszatalálok
Talán a rám szabott munkakör
Ahol a való látható és megtapintható
Nyomorúsága szűrődik elém
Vagy mégis inkább a te lágyékod
Hínárosa lesz a hely
Ahol végül és örökre földet érek.

JELTELEN SÍRJUKNÁL

Ez maradt, hát ezt őrizem,
E parcella ördögcérnát.

Tüskéibe kócolódva
Állhatatos jelenléte
Rég elporladt nézésüknek.

KÉNYSZERŰ VISZONYBAN

A virággal,
Hogy észre kellett vennem.
Az emberrel,
Hogy meg is kell szenvednem.

ÚT MENTI ÜSZKÖS FÁKRA
V. L.-nak
Mégiscsak emberek tették.

Nyugodtan szólhattunk volna,
Mikor a gazt égetni kezdték,
Hogy körül kell ásni a fákat.

Mégiscsak emberek voltak.

S a gazt égették, nem a fákat.
Igazán szólhattunk volna.

GONDOLNÁD-E

Gondolnád-e
Hogy ilyen hernyósan lágy
Ilyen nyersselyem-zizegésű
A karcoló kukoricaszár
Mikor a hóval befútt
Kúpból kibontják
És reszkettetik a szekéren
Reszkettetik a szikrázó úton.

TALÁLKOZÁS

Mondhatnám
Mondtam
Főifordul a folyó
Egétől elfordul a fa
Ha nem jössz
Elvadul a táj
Kiég a vetés
Mondhatnám
Mondtam
Ha nem jönnél
Szénné égne a nap
A hold lebukna
Lehullanának a csillagok
Ha nem jönnél
Látásom kiapadna
Mondtam
Ha nem jönnél
A levegő se fogna kézen
De jöttél
De itt vagy
És fölfordult a folyó
Elfordult egétől a fa
A táj elvadult
És kiégett a vetés
A hold lebukott
És nem jött föl a nap
Hogy itt vagy
Sehol egy ragyogó csillag
Nem látok
És senki se fog kézen
Nincs szavam
S te itt vagy.