EX a facebookon
MEGRENDELÉS / ELŐFIZETÉS
galéria / fórum Galéria Fórum
ÚJ Symposion
EX
Támogatók






PLPI
2025. február 16. | Julianna, Lilla, Filippa napjaAKTUÁLIS SZÁM:1361646. látogató
Aktuális EX címlapajánlás

 

Már

kapható

Tanácstalan köztársaság

című

számunk!

1. évfolyam 9–10. szám

Börcsök László

A mérsékelt bánat költője

(Salvatore Sorbello: Jedan život, Bagdala, Kruševac, 1965)

„Zbirka ovih stihova uverava me da postojim. Da nije njih, mene ne bi bilo..."
Sorbello

1965. szeptember 1.

„POEZIJA VEZUJE PKEKO GRANICA VIŠE NEGO KRV.” – Sorbellónak e mondata joggal tekinthető a kruševaci Bagdala irodalmi klub egyik „jelszavának”. A Bagdala, mint Giacomo Scotti is írja, fordításban hozza a mai kevésbé ismert olasz költők és prózaírók műveit is. A cél: „felfedezni”, megismertetni olvasóközönségünkkel az olasz irodalmárokat.

Habár már 1947-ben, majd pedig 1953-ban és 1957-ben is irodalmi díjakat kapott, Sorbello, a negyvenen felüli költő hazájában, Olaszországban, még mindig kevésbé ismert. E kötet a költő legújabb termekeinek huszonegynéhány darabját tartalmazza.

A versekből kis mértékben optimizmussal vegyített, lassú, bizonyos távolságot betartó bánat árad, s ez különösnek hat, ha figyelembe vesszük azt, hogy jellemző a kötet minden egyes darabjára, s hogy mindezt egy 44 éves költő írta. A kötet legjobb versei halványan a nagy költők öregkori verseire emlékeztetnek.

Ha egyenként közelebbről megvizsgáljuk a verseket, egy különös, egészen egyéni világ tárul elénk. A barátságot és a barátokat, a családi kört, a szeretetet, a természetet – a közvetlen környezetet vetítik ki a szubjektumon keresztül. Sorbello verselését a nyugodt, halk indulatok és lelkesedések – kiáltozó jelzők nélküli optimizmus jellemzi. A bánat azonban erősebb az optimizmusnál:

„Prleće će poljubiti tvoje žile
i cvetni prah rasuti po tvojim
mislima
i svet će biti malen
i zaboleće te nepromostive stene tela.”
(Vojnik sa zvezdama)

A verseket nem nagy ideák és ideálok jellemzik, valahogy megfoghatatlan költészet ez, de egy világnézetet sugároz, mégpedig igen meggyőzően. A csendes nyugodtságot, a közömbösséget ellenpontul játssza ki az élet dinamikájával szemben, az állandó rohanással szemben, sorstársainak sietve mindent elkapó, de a legtöbbet végig ki nem mondó, szaggatott-izgatott, lelkesedő vagy pesszimista stílusa ellen.

„Pustite me, prijatelji, da varam se
u igri sa svojim stihovima!
Pustite me da se obmanjujem
svlačeći
zoru!”

E poézis bizonyos értelemben az elidegenülés ellenpontja is. Sorbello költészete nyílt, nem más, mint a világ örökkévaló kis és átlagos problémáinak intim átélése. Szerinte a költészet az élet.

A versekből különös fény árad, színekben gazdagok, enyhék, halkak, de még fordításban is jól hangzók:

JESEN
Po kućama posuti crepovi
imaju boju suvog lišća
a zamršeni grobovi
živih
dižu crne antene
poput krstova.

NEBO
U SUZAMA KISE
BEŽI.


EX Symposion 2004 All rights reserved ©  |  Főszerkesztő: Bozsik Péter  |  Kiadja az EX Symposion Alapítvány  |  bozsik@exsymposion.hu  |  Webdesign: Pozitív Logika Kft.