EX a facebookon
MEGRENDELÉS / ELŐFIZETÉS
galéria / fórum Galéria Fórum
ÚJ Symposion
EX
Támogatók






PLPI
2021. december 4. | Borbála, Barbara, János napjaAKTUÁLIS SZÁM:1015384. látogató
Aktuális EX címlapajánlás

 

Már

kapható

Tanácstalan köztársaság

című

számunk!

A Gonosz banalitása

Beszédes István

ÖT MENET

1999. május 3.


Nagy máglya omlott el, hamun
tapos a talpad, minden kegyelmed,
drága bolond, ha téblábol öröm,
ha gyermek tapsol a poros kövön,
ha, míg a lányanyák figyelnek,
szem elől téveszt a gardedám,
ha uszályok söprik a szerelmet,
ha karcsú pohárba konfetti száll,
s teljes az üdítő hatalma,
és mint a mutatványos majma,
ihletett szerzet, ma felemelt
fejjel szavalod a verset.
Túlnan a hosszú böjt utáni
mustrán, neked tapsol a tarka
sereg, a buta báj, a turáni
pityókos bölcsek, az idomár
családja, mind, aki nézett
már hasonló műsort, igaz
művészet-párti lévén, de
nem lát ilyesmit ám a tévén,
hogy meglegyen a szavakhoz
az érvény, könnyet lenyelve
éljenez és a gyereket
közben is zötyköli a térdén.
Tenned kell ám a látszatért,
ha nem szólnál, ha nem volna
fegyelmed, nem nyílna itt ma
játszmatér, rongyos kabát volna,
meg zsíros bekecs, ha nem szólna
makacs ajkaid között a mantra,
nem kúszna girlanderdő sem
a gangra, képzett képzelet szülte
selyemsál helyett kenderkötél
hurkolná magát garatra, hol
ma úgy tetszik lampion, függne
a teremben szerte a pion.
Muzsika kell a drága népnek,
mert ha kilépnek, sárba lépnek,
s meg kell békülni az állapottal,
kelnek-feküdnek az állatokkal, egy
este kell, s ahogy dukál,
elmélázni a Kék Dunán,
hogy amíg csak tart a zimankó,
valcerre perdüljön a mankó,
szavad most ne nézze az embert,
varázsolj a kucsmából cilindert,
kastély legyen a téli csárda,
Strauss meg Offenbach a Dankó!
Nem egyszerű közönség, királyi
gárda, ha homlokra tapasztva
a bankó: ezért a versed öt menet,
nem kurta-furcsa, valódi nagyrevüre
gyártva, átélni is legyen idő; fickós
a hangja, így zengedez a bátra, nem
mindegy az, hogy ki dicsér, és benn'
most ismét megnyeri a vidéket egy
Berzsenyi, szatír kondások, cseléd
nimfáink szája tátva, s e nyers zseni
a művet beszegi, azzal, hogy, lám,
más semmi sem maradt itt hátra.

 

 


EX Symposion 2004 All rights reserved ©  |  Főszerkesztő: Bozsik Péter  |  Kiadja az EX Symposion Alapítvány  |  bozsik@exsymposion.hu  |  Webdesign: Pozitív Logika Kft.