Már
kapható
Tanácstalan köztársaság
című
számunk!
2019.
Vlado Gotovac
ÖSSZEGZŐ VERS
1965. március 15.
1
Idegen emberek mindig ünnepélyes szavakat
intéznek hozzám
A nagy érzületekből csupán az világos nekem
amiért élünk
De csodálom azt ami érthetetlen
ha örök
Szívem egyszerű mint minden ami
pillanatig létezik
Besorolva magam az együgyűek közé
még sok marad hátra
Mert e közönséges lelkek ismernek örömöt és bút
és játékokkal élnek
Én ráállok hogy elvesszen minden amit csinálok
ha teljes élet ez
Mert a szavak csak azzal rendelkeznek amivel mi
ezért a versek egyenlőek az élettel
és ami elmúlik abban
nem őrzik a szavak
2
Az égből valamennyi nekünk is kéne
Ha bármi is történjék legalább a béke
Mert ha tűrni és eltűnni megéri
Az örökkévalót nagyobb magunkban elérni
3
Lemondtam mindenről minek változnia kell
És elhatároztam hogy a végső gondolatokkal élek
Elhatároztam hogy egyszerűen élek
mintha holnap meghalnék
Elhatároztam hogy mindenkit szeretek
mintha nekem senki nem árthatna többé
Elálltam mindentől ami hosszú életet vesz igénybe
Úgy kell élnem hogy mindig meghalhatok
Hogy mindennap minden elvégeztetett
Elfogadtam az emberi sors bizonytalanságát
És örömöm leltem az utolsó napban
És az elmúlás most nyugalmas gondolatokat szül
Így írok majd verseket is
Mert minden szó boldog körülmény
Ha az örökkévalóság megérint bennünket
4
Mindannyiunkból marad valami
Mert múlnak a dolgok de nem múlnak a sóhajok
A szívből jön minden ami örökös
BRASNYÓ ISTVÁN fordítása