EX a facebookon
MEGRENDELÉS / ELŐFIZETÉS
galéria / fórum Galéria Fórum
ÚJ Symposion
EX
Támogatók






PLPI
2021. október 22. | Előd, Szalóme, Kordéli napjaAKTUÁLIS SZÁM:1007272. látogató
Aktuális EX címlapajánlás

 

Már

kapható

Tanácstalan köztársaság

című

számunk!

BOHÓC

Balog József

Óra múlva

B. K. és S. B. emlékének

2007. június 1.

Tizenegy óra múlt négy perccel és délelőtt volt jú­niusban és fújt a szél és hajladoztak a nyárfák a beton palánkokkal körbevett futballpálya körül és a kék égen felhők rohantak fehér és szürke pihék hullottak a sárga gyepre apró permet csöppjeit engedték útjukra a levelek mérges váladékot sziszegett az ég a betontömbök bedőltek és odaestek a vörhenyes salak gazzal fölvert lapjaira akárha tankcsapdákkal kívánta volna valami ismeretlen erő lehetetlenné tenni a jövő atlétáit a múlt emlékeit

nem

Hét perccel múlt tizenegy június volt csütörtök a hónap harmadik hete délelőtt az Európa már két napja sátrat vert a község futballcsapatának hajdani edzőpályáján a fekete salakot fölverte a gyom erős szél fújt észak-északnyugatról a nap égette a száraz sárga fűcsomókat távolabb egy láma és egy páva legelészett vagyis a páva csak állt kókadtan és a láma is alig-alig mozdította a pofáját ha rágott is hát biztosan nem nyelt egy kötelekkel elkerített részen álltak mozdulatlan most ahol régebben gyerekek játszottak nem itt és nem ennek a társulatnak a régebbenjében de valamikor biztosan amikor még a mutatványosoknak gyerekeik voltak

nem

Csütörtök volt erősen fújt a szél északira fordult és lehűlt a levegő pedig sütött a nap a rohanó felhők között még a nyárfák árnyékai is mintha dülöngéltek volna bolyhos fejüket rázva a ketrecek felől bűz ömlött a hajdani tribün első két sorában ha most ott ült volna valaki vagy esetleg akár többen is mint a helyi rangadókon szokás volt a szinte telt ház aligha bírták volna néhány percnél tovább az oroszlánszagot bár délelőtt szinte soha nem rendeztek mérkőzést délelőtt tizenegy óra húszkor még ifjúságit sem ők is egykor vagy kettőkor kezdtek a felnőttek előtt

nem

Háromszor fordult körbe egy póni a szíjjal egy rövid pózna körül amit még este vert le Lojzi az állatidomár azaz csak volt idomár mostanában már csak etette a lovakat és a trágyát terítette szét egyenletesen a gödörben amit a megérkezés és sátorverés után rögtön kiásott friss lószart leptek a legyek medveganét és a majmok bogyóit vagy nem is bogyókat nem tudom fél tizenkettő után alig valamivel amikor a szél hirtelen viharosra fordult aztán mintha elvágták volna a távolban a remegő horizont előtt porfüggöny lebegett lovasok vágtattak a lakókocsik felé hogy lángoló csóvákat vessenek a függönyökre és a férfiakat megöljék mind és a gyerekeket és az asszonyokat erőszakkal a nyergeikbe vonva de később őket is úgy lebegett a por mintha lovasok verték volna és mindjárt ideérnek

nem

Reggel volt előbb de mindjárt harangoznak a nyárfákról ragacsos lé csöpögött beette magát a teherkocsik szélvédőjébe a rádióban egy nő azt mondta pedig szerettelek igen szerettelek szinte hisztéria volt a hangjában egy férfi hallgatta nem válaszolt csak bámult ki az ablakon odakinn esett este volt már meggyújtották a lámpákat aligha lehetett szögesebb ellentétet elképzelni a november esti ködöt és a júniusi csütörtök déli napfényét a mozdulatlan nyárfákat és azt a hatvanhoz közelítő, nagyra nőtt gyereket aki lehajtott fejjel ült az asztalnál mögötte a lakókocsi nyitott ajtaja úgy álltak ott a férfi és az asztal mintha az asztal lépett volna ki előbb és a férfi bizonytalan léptekkel a nyomában éppen csak leült most hatvanas nagy gyerek a háromlábú székre éppen csak egy pillanatra nem hallotta a nőt a rádióban aki most már sírt és akinek a férfi még mindig nem válaszolt ha ott volt egyáltalán még egy régi téglalakás dohos nappalijában ha nem hagyta ott energikus rugalmas léptekkel a nőt ha nem tépte fel a szoba ajtaját és viharzott végig a folyosón ki az utcára ki innen

nem

Harangoztak körben a salak maradék vöröse villogott akár egy felirat foghíjas betűjeleiből vont glória a szavak elmosódtak ugyan de egy-egy betű azért tisztán kiugrott k mondta a salak aztán mintha köhintett volna és hmmm akárha megvonná a vállát látod mondta egy nő a késdobálónak mondta az akrobatanő látod és már ment is tovább a férfi keze tele volt késekkel éjszakánként a tenyerébe szorította a pengét szorította egészen addig míg már nem hallotta a nő zsíros szuszogását a párna merő egy vér volt reggelre amikor már nem emlékezett semmire csak a mély seb a sebek a tenyerében a forradások összevisszája a régi és friss sebek mintha szájakat vágott volna az életvonal mellé feleseljetek gondolta tessék csak pofázzatok ugassatok gondolta mit is tudtok ti az életről és így tovább mit is kérdezte de a nő aki esténként egy férfi szájából lógott lefelé a kupolából és forgott csak forgott esténként a nő már nem volt ott csak az esze vesztett forgás maradt utána pedig nem fújt a szél a por leült már a felhők sehol a hideg borzongás amely végigvágott a két tizenhatos között a hideg sem volt már sehol minden állt a színes zászlók a sátrat tartó oszlopok között is csüngtek csak mozdulatlan

nem

A férfi fölemelte a fejét és fölnézett egészen az égig ahogy az asztalról levette a kezét előbb a combján simított végig aztán föl egészen a gyomorszájig emelte a jobb tenyerét most nem fájt és nem fájt elképzelni a következő három percet sem ennyire mindig látott előre három perc a nyolc nevetés legalább nyolc kacagás hacsak nem csúsznak egybe a nevetések és lesz egyetlen összefüggő folyam az a három perc az első három amikor minden eldől hogy szeretik-e majd hiszen még öt jelenése van itt ebben a cirkuszban hatszor kellett megjelennie háromszor az első részben aztán háromszor a folytatásban ebből négyszer bontottak egyszer pedig teljes átállás volt a porondot víz lepte el na ilyenkor kellett ő a régi bútordarab akitől a Direktornak még nem volt ereje megválni pedig ez nem volt jellemző rá de ő sokat hozott a konyhára sokan emlékeztek még rá pedig sohasem volt világszáma mint az Eötvösöknek akik állították hogy van másik pedig ez a lehető legnagyobb hazugság persze a geg zseniális de akkor sem igaz egy szó sem nincs nem lesz és soha nem is volt másik most sincs csak ül egyedül a gyomrára szorított kézzel

nem

Egy perc már eltelt már a híreket mondták illetve valamit a harangokról állított egy mély férfihang hogy hány mázsásak és mióta laknak a toronyban de most nem érdekelték a harangok az asztal mellett állt tizenkettő múlt két perccel a pálya felől most újra föltámadt a szél a nyárfák susogni kezdtek mondták mint mindig hogy ninsssss ssssemmi ssssinssss üressssss sssssík sssssemmi ssssseholsssse sssssemmikor s bólogatna mintha mind értené amit a másik a koronája felé hajolva csak sejteni enged úgy sejtette meg egyszerre ő is hogy most el kell indulnia véget ért a délelőtt és neki mennie kell a számokat már nem gyakorolta igazság szerint már szinte nem is kellett csinálnia semmit csak bemenni egyedül a fűrészporral átitatott körbe beállni a fénybe és nézni föl az egykori zenekari emelvényre valamikor a zenészek élőben játszottak és játszottak délelőtt is vasárnaponként délelőtt tizenegytől de igazából tizenegy után négy perccel kezdtek és nem hét perccel ahogy a hagyomány szerint kellett volna egy légtornászuk meghalt amikor még kivárták a hét percet és aztán soha többé nem kezdtek úgy hét perccel egész után nem volt vér még kiáltás sem néhányan fölemelkedtek a helyükről mások csak a nyakukat nyújtogatták és arrafelé néztek ahonnan a tompa puffanást hallották de semmi nem láttak semmit vagy alig valamit egy kar egy váll furcsán bebillenve a nyak gödrébe igen ez föltűnhetett volna a nyak szabálytalan gödrei de már pörgött is a dob tovább csütörtök volt akkor is ünnepnap azért is kezdtek délelőtt tizenegy óra múlt hét perccel a felszabadulást ünnepelték április eleje volt éles tavasz amikor az a fiú meghalt és nem is kezdtek többé

nem

Letelt az idő gondolta megfogta az üres vödröt és elindult a sátor mögé az egyetlen vízcsaphoz amit fekete gumicsővel kötöttek az öltöző zuhanyzójához hideg volt a víz de volt egylapos tűzhelye amin meg tudott melegíteni annyi vizet amiben megfőtt a krumpli hét krumpli az ebédje amihez szalonnát sütött minden délben húsz deka szalonnát egy fél kiló kenyeret és hét krumplit evett meg a vizet ebben a bádog vödörben hozta pontosan öt litert másfél literben főzött ezt kissé bő lére eresztette de a többi elegendőnek bizonyult az arcát és a kezét megmosni megborotválkozni s aztán kiönteni a lakókocsi hosszanti oldalához ahhoz ahol a két ablak volt a bejárat ellenkező oldalán ezen az oldalon az ajtó volt és egy ablak a kocsik szinte körbevették a sátrat még nem indult el de már fölemelte az üres vödröt az ezüstös bádog megcsillant a kezében nyolc nevetés három perc alatt amit egyedül kapott a második rész második száma volt már vége volt a szünetben fölajzott közönség állandó dumálásának és a gyerekek sem mozogtak és kérdeztek annyit inkább még egyszer kinyitották a szívüket és a fantáziájukat hogy akkor tessék és tessék minket elvarázsolni és akkor bejön ő szinte civilben fölnéz a hajdani zenészekre már persze CD-ről megy minden előre fölvéve fölnéz és mintha magában motyogna mindenesetre a szája jár az ő zenéje szól

nem

Dél múlt pontosan négy perccel amikor elindult kezében a vödör hat száma van de igazán csak egy a fontos amikor egyedül belép a porondra körötte a közönség már elnémult most vár valamit hogy még valami történni fog jó gondolják ők is nem világszám de valami és akkor ő nem szól csak üvegesre vált hirtelen a tekintete és úgy is van üveggolyók hullnak a szemgödreiből ezt más nem tudja megcsinálni ez az ő specialitása ott vannak a golyók persze a paróka alatt mégis mintha a fejéből a szemei helyéről hullanának aztán elvágódik el mintha dróton rángatnák pedig a léptei még ruganyosak ahogy most a vízért megy át a lakókocsik között el a sátor mellett dél múlt éppen öt perccel és fúj a szél és tűz a nap a horizont mögött némán kitátja száját a semmi mintha mindjárt kiáltana aztán elesik újra de előbb a lábai esnek ki alóla és ő seggre ül de már pattan is föl ezt még mindig nagyon gyorsan csinálja hirtelen kell és újra és újra mintha az ittababát a holababát ismételné szakadatlan és a baba nem bírná nem hagyhatná abba a nevetést mert akkor sírni kellene igen úgy megy el a sátor mellett is mezítláb mert ilyenkor mindig mezítláb megy a vízért pontosan dél után hat perccel ez a legfontosabb a hat jelenésből a negyedik amikor egyedül esik és kel a színpadon a szétgurult üveggolyók akár az ingovány minduntalan a pormélybe húzzák kacag a publikum nem értik hogyan zuhanhat ennyire és egyszerre sokszor és ilyen átélt intenzitással sok-sok felé a test egy külön gravitációnak engedelmeskedve aztán hirtelen megáll a vörös és a fekete határán a salakos földön megáll a kezéből kiesik a vödör de még nem hull le nem gurul el és áll meg üresen karikaszájjal bámulva a közeli fűcsomókat még csak hullik alá ő pedig áll és valójában ez az igazi produkció megállítani a testet ezt a minden ízében rugalmas rongybabát és ilyenkor a közönségben is bennszakad eláll a lélegzet ő pedig lassan megtesz egy egész kört úgy hogy még a talpát sem mozdítja valaha tornász volt aztán tőrvívó és katonatiszt negyvenévesen tanult meg autót vezetni meghalt a fia illetve csak aztán évekkel később tudta meg hogy volt egy fia akkor már nem élt ezt tudta igazán ezt a lassú mozdulatlan néma kört csinálni most nem nevettek ahogy most az ezüstös bádog a földnek ütődött egy kőnek inkább mert csattant is az üres vödör nem nevettek jól megnézhette mindet mindet megnézte jól magának tizenkettő múlt hét perccel pontosan hét perccel tizenkettő után feküdt mozdulatlanul a fekete salak és a vörös salak határán a napsütésben árnyékát elfedte egészen

igen


EX Symposion 2004 All rights reserved ©  |  Főszerkesztő: Bozsik Péter  |  Kiadja az EX Symposion Alapítvány  |  bozsik@exsymposion.hu  |  Webdesign: Pozitív Logika Kft.