Oláj József két verse

1966. november 1.

VAGYOK
Az első vers előtt semmi
az utolsó után semmi sincs
közöttük
fog nélküli lepénzelt szavaid
űre tátong
s aztán nem létezel többé
s nem is léteztél soha
csak a kő létezik
s az agy
a bikák képeivel
s a szél amely a kikötők felől
halbűzt hord
és az alkonyatban
katedrális sárga szeme csillog

VAGYOK.

CSAK ÜVÖLTENI TUDOK MÁR
tegnap estefelé
eltévedtem mindenütt csak
csak
csak
bosnyákok s cekrek
és mindenki csak kiabált
és csak
és csak
s ma is csak arra
ébredezhetek
hogy ebből a penészes nyárból
el el el
kell ám
utaznom már egyszer
elutaznom egyszer
valahová
de
de
de
túlfújtam rózsáim
túl a kürtöt az elutazásomat
és csak
csak
csak
csak üvölteni tudok már
csak üvölteni tudok már
csak üvölteni
és
a fészkes fene ideológiáról
tárgyalni bankdirektorokkal