NYOM

1965. május 15.

Mily csodásan oldoz
még furcsább kapocs.

Lobbanok benned, elömlök forrón,
a borzalom ez, ó, a borzalom.

S nyomod a járatokon,
és éget.

Ám a szív furcsán retten,
ám reszketek.

Csókolva mit is ölhetek
mit keltek?

Mert a hamut is a szelek széjjelszórják
s nincs feloldozás.

És süllyednek végtelen
a feneketlen lelésben,
elvesznek az élők a feneketlenségben.

S merre hamvadtak a nyomon,
egyre több fájdalom a meztelenítésben.

Elömlök forrón,
ám a szív furcsán retten,
ám reszketek.

Csókolva mit is ölhetek,
mit keltek?

Domonkos István fordítása