Nyaralás

1994. március 10.

Ahol most szabadságát tölti, aránylag sűrűn
elcsoszog a teniszpályára, borbélyhoz jár, olvas.
A feketézők sugdolóznak, ő tornacipőben, magabiztosan
elhalad mellettük. Bámészkodva nyújtózkodik a világ
vasárnap reggel a pálmák előtt. A Palace-ban az első kurvák
töprengenek a reggeli felett. Minden világos, minden vacak.
Úristen, Mecki, kiált fel valaki a másik asztalnál.
Ordítozó lelkek a strandon. A peseták körülmények
áldozatai lettek. Véletlen, sóvárgással fedett
ismeretségek. "Mit szólsz hozzá, José,
ha veled töltöm az estét? Olé, olé, olé."
Undorítóan néz ki ez a tintahal a tányéron.
Az üresen tátongó szoba. A törülközők tele homokkal.
Egy világos rovar röpül a körte körül.
Tizenhét függőleges, görög termékenységistennő.
A zuhanyzó dohos. Nevetgélés az utcán.
A motorok startolnak. Aztán csak a tenger,
a sóhajtozó tenger a messzeségben. Nem, a szomszédban,
a szomszédban haldoklik valaki, vagy egy nő maszturbál.
Olé, olé, mit szólsz hozzá José? Hallgatózik.
A pohárban fehéren pezseg az altatószer.