Már
kapható
Tanácstalan köztársaság
című
számunk!
2019.
Niillas Holmberg
A dob bőre
Az élet azt adta nekem, hogy az élettel foglalkozzam.
De a fejem alig tudja felfogni, hogy nem kerek, mint a labda,
hanem a világ legnagyobb, legkeservesebb szíve.
És benne kering az űr összes csillaga.
Igen, annak az űrnek, mely számiul gomuvuohta,
és a finn kumollisuus improvizált formapárjával
„hatályon kívülre kerültnek” vagy „felborultnak”
fordítható.
Hiúzom, minket körbefogtak.
2015. november 15.
Itt állok, 22 évesen, és nem értem,
mit jelent: számi, én, költő, s míg
járok-kelek, értelmezni igyekszem.
És annak a magamnak, ki talán tíz év múlva
rénnyihogva levet magáról: „Túl nehéz!”
– zavartan üzenem:
Járok-kelek, értelmet keresve.
Itt vagyok, apa kezében, s hogy
ne kerüljek négyezer láb alá
agancsok fölé emel.
Száj- és körömfájás láza vési
emlékezetembe az első vonalat.
Rajzolj szénnel vagy Medveapóvérrel.
Itt állok, telefon kezemben, Jakomäki kétes kerületben.
Az elsősegély-vonal kisasszonya azt hiszi,
hogy én vagyok bajban, de nem, hanem az
a pszichózisában gyertyatartót
torkába nyomó savfej.
Rajzolj szénnel vagy Medveapóvérrel.
Anyám sírjánál állok, a történtek
értelmét keresve, bár nincs.
Erdőbe megyek,
és az erdőben meghallom a kövek
suttogását.
Rajzolj szénnel vagy Medveapóvérrel.
Palermóban vagyok, remegve
közelítek Don Provenzano unokaöccséhez
bocsánatáért esdekelve durva viselkedésemért.
Cent’anni!
Rajzolj szénnel vagy Medveapóvérrel.
Áilu könyvével a kézben, ez az
első repülésem. Otthonom a szívemben,
és odahaza apa aranyba borul,
míg kizöldül anya. Lassan értem,
hogyan a szélhez imádkozni.
Rajzolj szénnel vagy Medveapóvérrel.
Itt vagyok, büszkén magamon sajnálkozva, hogy
épp neked kell a tanítóim közül ilyennek lenned.
Neked, kit szememnél is jobban szeretek.
Neked, kit soha nem láthatok meg.
Rajzolj szénnel vagy Medveapóvérrel.
Itt állok, kb. 3500 ember előtt.
Medellín versfesztiválja véget ér, hotelszobába
megyünk, tükröt teszünk az asztalra.
Salsát iszunk és rumot táncolunk.
Rajzolj szénnel vagy Medveapóvérrel.
Itt vagyok, Áilu sziklakunyhója tetején.
A kéménybe szorult sirály megnyugszik,
mikor közelébe jutok, s egyik lába árán
kiszabadul. Máret Sofival nézem, ahogy
tovarepül Yykeänvuono felett.
Rajzolj szénnel vagy Medveapóvérrel.
Itt vagyok, Bréma fáklyahordózóit hallgatva,
Kik rohadt másnaposak, éhesek és meg vannak hűlve.
Ahogy földre fújom taknyom, ujjaimon
érzem nőm szagát. Mintha forognék,
és hümmögve felnevetek.
Poetry on the Road.
Rajzolj szénnel vagy Medveapóvérrel.
&
Sarkantyús sármány vagyok, mely indiánok és
inuitok között repül ide-oda, amint ők
egymásra emelik tekintetük.
Nem tartják maguk embernek.
Rajzolj szénnel vagy Medveapóvérrel.
Aslak Hætta kautokeinói felkelő vagyok, ki megértette
miért nem tart össze a csorda. Keserű a szél,
a farkasok csupán másként vicsorognak. Fogaik között
vízszerű vér habzik.
Rajzolj szénnel vagy Medveapóvérrel.
Rénborjú vagyok, melyet a kis döfőkést tartó Áilu
apja szarvánál fog, de a fiú
nem bír döfni.
Szememben a szorongás cseppjei,
vagy az ő szemében?
Rajzolj szénnel vagy Medveapóvérrel.
Ihalainen vagyok az Alta-erőmű-tüntetésen,
ami ismét szemtől szembe.
Egyik magamfajta megmásítja kilétét,
felrobbantja a hidat és kezét, és Kanadába
menekül az indián testvérek közé.
Rajzolj szénnel vagy Medveapóvérrel.
Rimbaud nyomában járó láb vagyok,
és üvöltöm: „Éljen!”
Rajzolj szénnel vagy Medveapóvérrel.
Big Syke vagyok, ki a többi outlawzzal együtt
szívja marihuánából és Tupac Shakur hamvából
sodort cigarettáját.
Rajzolj szénnel vagy Medveapóvérrel.
Kisbusz ablaka vagyok, mely kinyílik
mikor Ole Henrik Magga jojkálásba kezd
az anyósszékben ülő dalai lámának. A jojkának
soha nincs ablaka.
Rajzolj szénnel vagy Medveapóvérrel.
Kommandósapka vagyok, mely elrejti
Subcommandante Marcos arcát.
Pipájából felszálló füst vagyok,
kinek szél az egyik dolga.
Viva Zapata!
Rajzolj szénnel vagy Medveapóvérrel.
Nap Fia vagyok, ki hóna alá kapja
az óriás lányát. Ajaj, testvérei a
nyomomban, vérem kérik.
S ha elhagy szerelmem,
nyúzzatok hátamból dobbőrt,
és rejtsétek el a hiúz fészkébe.
S ott éljek tovább, én,
Skuvll’albmá Áslat Veikko Niillas,
a Nap & Sarki Éj Sarja.
DOMOKOS Johanna fordítása
Niillas Holmberg nagy elődje, Nils-Aslak Valkeapää (1943–2001, számi nevén Áilu) méltó utódja. 1990-ben született számi családban, Ohcejohkában (Utsjoki, Finnország). Költőként, zenészként és színészként tevékeny. Eddig három kötete jelent meg: Dego livččen oaidnán iežan („Mintha láttam volna magam”, 2009), Amas amas amastuvvat („Hogy ne legyen furább, ami fura”, 2014), Jos itseni pelastan itseltäni („Ha megóvom magamtól magam”, 2015). 2014-ben elnyerte a Számi Tanács Irodalmi Díját. 2015-ben az Északi Irodalmi Díjra jelölték. Az itt közölt fordítás Holmberg utolsó kötetének mottóját és záró versét tartalmazza.