Már
kapható
Tanácstalan köztársaság
című
számunk!
2019.
Kalapáti Ferenc
Nescafé
ének magamról ha asszony lennék és villon összes többi ágyasáról
1979. szeptember 15.
a vizet barnára festve keresztben öntöttük a hídra és kinn
zsákba tört madarak sírja
néha ásítanak is
mint ha por van
látszik kezünk a vászonban
megörökítettek minket
talán véletlenül
talán megfontoltan
lámpaoltás előtt és után
mélyen horkol
mind az öt nagyanyám
ártatlanul
ágyuk alatt bili
benne sör, van
leesett bugyim meg az első hó
egy félig telt hordóban
mióta kezemből kikaptak
beláthatatlan utakon vagyok
puritán és barokk
egy zongorán lötyög
kutyába a méz
mint napernyő csorog
és ha kinyitom a hasad
láthatom benne a bogarakat
picik és törékenyek
ez idő tájt a magok
forró vörös
színtelen hideg vízben
úsznak el
keletről nyugatra és vissza
szilvámból ma már
nem lesz pálinka
álljak akár falnak dőlve
szobámban
nem vagyok francia
csak fogoly
kesztyű csizma
forró homlokon
árnyék nélkül
leterítve
puhafa padon
lányok jöttek mentek
európa
a népvándorlás kora mint halak
kapásból konzervált utóirata
szemfestékkel írva le
majd jövök
a megváltás
biciklin érkezem
bár nem vagyok francia
csak fogoly
kesztyű csizma
forró homlokon
a kutyák álruhában mentek
haza
a csontokért
műezüsttel fizettünk mama
a kalapos asszony
lángvörös kalapban
jött és ment a temetésre
eltemettem hamar
a vizet barnára festve
keresztben öntve a hídra
és kinn
zsákba tört madarak sírja
szememben
cölöpös madonnák
a füvön
ketrecbe zárva
tintátok tükör
az asszonyok hasába
a bezáratottak
és bezárkózottak
rablók és tolvajok nélkül
reménytelen vagyok én
szabadon
gyönyörűséges állás
kefekötőnek lenni
a 20. század második felében
szabadon
vesztegzár alatt
feferóni nélkül
esszük a konzervált halat
és nem vagyok francia
csak fogoly
kesztyű csizma
forró homlokon
nadrágom alatt
nekem is csak cső van
és gondolkodok egérfogóban