Már

kapható

Tanácstalan köztársaság

című

számunk!

11. évfolyam 124. szám

Thomka Beáta

Mukarovsky és követői

1975. augusztus 1.

A napisajtó nemrégiben egy nálunk kevésbé ismert rijekai folyóiratra hívta fel a figyelmet. A Dometi című folyóirat 1975. 4. számáról van szó, amely a prá­gai strukturalistáknak egy tematikus blokkot szen­telt. A közelmúltban a Delo néhány száma is közölt tanulmányokat csehszlovák teoretikusoktól. Sajnos, más fordítások híján, kizárólag a folyóiratokra szo­rítkozva tájékozódhatunk a csehszlovák esztétika klasszikusairól éppúgy, mint mai kutatóiról. Teige, Chvatík szövegei után most Mukarovskyval ismer­kedhetünk meg. Míko, Bakos kutatásairól egyelőre csak hiányos információink vannak.

A Dometi csehszlovák blokkját Predrag Jirsak ala­pos, logikusan felépített tanulmánya vezeti be, amely az irodalmi műalkotás értelmezését ismerteti a prá­gaiak elméletében. A XX. századi esztétikai gondol­kodás egyik legmarkánsabb egyéniségének, Mukarovskynak tanulmányát, A költői műalkotás mint érték­együttes címűt két fiatalabb irodalomtudós írása egészíti ki: Miroslav Kačer Mukarovsky »szemantikai gesztus« és Barthes »écriture« fogalmai és Kvétoslav Chvatík A strukturális esztétika filozófiai kérdései­ről című tanulmánya.

Jirsak bevezető írása és az eredeti szövegek által be­tekintést nyerünk a modern irodalomtudománynak abba a fontos periódusába, amelyben a cseh teoreti­kusok az orosz formalisták eredményeit is bizonyos fokig felülmúlva hozzájárultak az irodalomról, mű­vészetről mint autonóm, de a társadalmi kontextus­tól elválaszthatatlan gondolkodási formákról alkotott korszerű nézeteinek megalapozásához. A mai iroda­lomtudomány Mukafovskyban azt a gondolkodót tisz­teli, aki kidolgozta a nyelv esztétikai funkciójáról szóló elméletét, hangsúlyozta az irodalmi fejlődés immanens jellegét, a műalkotás autonomitását, ame­lyet ugyanakkor a társadalmi struktúrákkal szerves egységben szemlélt. Mukarovsky szerint: »...a mű­vészet a társadalom tudatformáinak együttesében lé­tezik«, továbbá »...a műalkotás autonómiája és ben­ne az esztétikai érték és funkció uralma nem abban áll, hogy megszünteti a kapcsolatot a műalkotás és a természeti és társadalmi valóság között, hanem ellen­kezőleg abban, hogy azt állandóan megújítja.«

Mukarovsky marxista kritikusai elismerik a cseh esz­téta komoly hozzájárulását a strukturális módszer és az alapvető marxi tézisek szintetizálásához. A mai kutatók közül különösen Chvatík vizsgálódásai figye­lemreméltóak, aki ebbe az irányba haladva igyekszik tovább fejleszteni Mukarovsky eredményeit.

A költői mű mint értékegyüttes című írásában Mu­karovsky megkísérli elkülöníteni a műben jelenlevő értékeket. Az egzisztenciális, társadalmi, vallási, eti­kai, intellektuális értékeket, minőségeket esztétikán kívülieknek nevezi, amelyekkel szembenáll a mű­alkotás elengedhetetlen összetevője, az esztétikai ér­ték. Tekintettel arra, hogy minden mű értékegyüttesként egzisztál, tehát több értékskála metszéspontjá­ban valósul meg, gyakran előfordul, hogy nem-eszté­tikai értékei alapján hozunk róla ítéletet. Az eszté­tikán kívül eső értékek tanulmányozása nem a poé­tika, hanem a művészetszociológia feladata. A poétikának minden időben az esztétikai értéket kell szem előtt tartania, és annak a többi értékhez való viszo­nyát, mert csak így kerülhető el, hogy a műveket kü­lönféle vallási vagy társadalmi stb. funkcióik előtérbe helyezésével eltorzítsuk, félreértsük.

Kačer Mukarovsky és Barthes említett fogalmait veti össze. Abból indul ki, hogy mindkét teoretikusinak van egy-egy mindmáig pontosan meg nem határozott központi fogalma. E fogalmak — a maguk módján — a művet összetett jelentéshordozó szervezetté rende­ző elv megnevezésére irányulnak. Mukarovsky »a tar­talmilag nem specializált (esetleg formainak is tekint­hető) gesztust, amellyel a költő művének elemeit ös­szeválogatta és jelentésegységgé szervezte«, SZE­MANTIKAI GESZTUSNAK nevezte. Az elemzett moz­zanat azt bizonyítja, hogy Mukarovsky az irodalmi műről rendkívül korszerű módon gondolkodott. A sze­mantikai gesztus, az »écriture« és más kategóriák a műben kétségtelenül meglevő, nagy fontosságú szervezőerőre, elvre, egzakt módon még mindig leíratlan törvényszerűségekre vonatkoznak.

Chvatík tanulmányának célja, hogy rámutasson Mu­karovsky esztétikájának filozófiai alapjaira, kötődésé­re a cseh elméleti gondolkodáshoz, valamint a pozi­tivizmus, fenomenológia, strukturalizmus, tehát a XX. századi filozófia áramlataihoz. »...a cseh struk­turalizmus — írja Chvatík — nem a fenomenológia vagy a német szellemtörténeti szemantika passzív reflexeként alakult ki, és nem a régi pozitivizmus észrevétlenül modernizált változata. Inkább a hazai szellemi hagyomány, különösen a Herbart és a Salda féle tradíció, valamint az orosz formalizmus hatásá­nak eredménye. Ezekre az alapokra épülve a cseh strukturalizmusnak sikerült az európai gondolat kon­textusában is eredeti esztétikai koncepciót kialakíta­nia, amely kétségtelenül hozzájárult a művészetről való gondolkodás fejlődéséhez nemcsak cseh — ha­nem világviszonylatban is«.