Már
kapható
Tanácstalan köztársaság
című
számunk!
2019.
Thomka Beáta
Mukarovsky és követői
1975. augusztus 1.
A napisajtó nemrégiben egy nálunk kevésbé ismert rijekai folyóiratra hívta fel a figyelmet. A Dometi című folyóirat 1975. 4. számáról van szó, amely a prágai strukturalistáknak egy tematikus blokkot szentelt. A közelmúltban a Delo néhány száma is közölt tanulmányokat csehszlovák teoretikusoktól. Sajnos, más fordítások híján, kizárólag a folyóiratokra szorítkozva tájékozódhatunk a csehszlovák esztétika klasszikusairól éppúgy, mint mai kutatóiról. Teige, Chvatík szövegei után most Mukarovskyval ismerkedhetünk meg. Míko, Bakos kutatásairól egyelőre csak hiányos információink vannak.
A Dometi csehszlovák blokkját Predrag Jirsak alapos, logikusan felépített tanulmánya vezeti be, amely az irodalmi műalkotás értelmezését ismerteti a prágaiak elméletében. A XX. századi esztétikai gondolkodás egyik legmarkánsabb egyéniségének, Mukarovskynak tanulmányát, A költői műalkotás mint értékegyüttes címűt két fiatalabb irodalomtudós írása egészíti ki: Miroslav Kačer Mukarovsky »szemantikai gesztus« és Barthes »écriture« fogalmai és Kvétoslav Chvatík A strukturális esztétika filozófiai kérdéseiről című tanulmánya.
Jirsak bevezető írása és az eredeti szövegek által betekintést nyerünk a modern irodalomtudománynak abba a fontos periódusába, amelyben a cseh teoretikusok az orosz formalisták eredményeit is bizonyos fokig felülmúlva hozzájárultak az irodalomról, művészetről mint autonóm, de a társadalmi kontextustól elválaszthatatlan gondolkodási formákról alkotott korszerű nézeteinek megalapozásához. A mai irodalomtudomány Mukafovskyban azt a gondolkodót tiszteli, aki kidolgozta a nyelv esztétikai funkciójáról szóló elméletét, hangsúlyozta az irodalmi fejlődés immanens jellegét, a műalkotás autonomitását, amelyet ugyanakkor a társadalmi struktúrákkal szerves egységben szemlélt. Mukarovsky szerint: »...a művészet a társadalom tudatformáinak együttesében létezik«, továbbá »...a műalkotás autonómiája és benne az esztétikai érték és funkció uralma nem abban áll, hogy megszünteti a kapcsolatot a műalkotás és a természeti és társadalmi valóság között, hanem ellenkezőleg abban, hogy azt állandóan megújítja.«
Mukarovsky marxista kritikusai elismerik a cseh esztéta komoly hozzájárulását a strukturális módszer és az alapvető marxi tézisek szintetizálásához. A mai kutatók közül különösen Chvatík vizsgálódásai figyelemreméltóak, aki ebbe az irányba haladva igyekszik tovább fejleszteni Mukarovsky eredményeit.
A költői mű mint értékegyüttes című írásában Mukarovsky megkísérli elkülöníteni a műben jelenlevő értékeket. Az egzisztenciális, társadalmi, vallási, etikai, intellektuális értékeket, minőségeket esztétikán kívülieknek nevezi, amelyekkel szembenáll a műalkotás elengedhetetlen összetevője, az esztétikai érték. Tekintettel arra, hogy minden mű értékegyüttesként egzisztál, tehát több értékskála metszéspontjában valósul meg, gyakran előfordul, hogy nem-esztétikai értékei alapján hozunk róla ítéletet. Az esztétikán kívül eső értékek tanulmányozása nem a poétika, hanem a művészetszociológia feladata. A poétikának minden időben az esztétikai értéket kell szem előtt tartania, és annak a többi értékhez való viszonyát, mert csak így kerülhető el, hogy a műveket különféle vallási vagy társadalmi stb. funkcióik előtérbe helyezésével eltorzítsuk, félreértsük.
Kačer Mukarovsky és Barthes említett fogalmait veti össze. Abból indul ki, hogy mindkét teoretikusinak van egy-egy mindmáig pontosan meg nem határozott központi fogalma. E fogalmak — a maguk módján — a művet összetett jelentéshordozó szervezetté rendező elv megnevezésére irányulnak. Mukarovsky »a tartalmilag nem specializált (esetleg formainak is tekinthető) gesztust, amellyel a költő művének elemeit összeválogatta és jelentésegységgé szervezte«, SZEMANTIKAI GESZTUSNAK nevezte. Az elemzett mozzanat azt bizonyítja, hogy Mukarovsky az irodalmi műről rendkívül korszerű módon gondolkodott. A szemantikai gesztus, az »écriture« és más kategóriák a műben kétségtelenül meglevő, nagy fontosságú szervezőerőre, elvre, egzakt módon még mindig leíratlan törvényszerűségekre vonatkoznak.
Chvatík tanulmányának célja, hogy rámutasson Mukarovsky esztétikájának filozófiai alapjaira, kötődésére a cseh elméleti gondolkodáshoz, valamint a pozitivizmus, fenomenológia, strukturalizmus, tehát a XX. századi filozófia áramlataihoz. »...a cseh strukturalizmus — írja Chvatík — nem a fenomenológia vagy a német szellemtörténeti szemantika passzív reflexeként alakult ki, és nem a régi pozitivizmus észrevétlenül modernizált változata. Inkább a hazai szellemi hagyomány, különösen a Herbart és a Salda féle tradíció, valamint az orosz formalizmus hatásának eredménye. Ezekre az alapokra épülve a cseh strukturalizmusnak sikerült az európai gondolat kontextusában is eredeti esztétikai koncepciót kialakítania, amely kétségtelenül hozzájárult a művészetről való gondolkodás fejlődéséhez nemcsak cseh — hanem világviszonylatban is«.