EX a facebookon
MEGRENDELÉS / ELŐFIZETÉS
galéria / fórum Galéria Fórum
ÚJ Symposion
EX
Támogatók






PLPI
2021. augusztus 3. | Hermina, Lídia, Kamélia napjaAKTUÁLIS SZÁM:996261. látogató
Aktuális EX címlapajánlás

 

Már

kapható

Tanácstalan köztársaság

című

számunk!

KUKA

Aleksandar Flaker

Moszkva szaga és szemete 1928-ban

2005. december 1.

A politika és a művészet között1

"Zsír-, vaj- és kaviárhalmok, méternyi hosszú kövér halóriások, széthasított vöröslő halhús, halzsír, a bagariabőr, az olaj, a szárított disznóhús, a fűszeráru, a kétszersült és a pálinka szaga, ez Moszkva központja. Azaz: gőzölögnek a szamovárok, illatoznak a meleg, zsíros gogoli pirogok, a liszteszsákok és a vajkupacok, nagy kövér halak és darált hús, vegyes zöldségleves káposztával, hagymával, marhahússal, tojásosan és az isten nevében kéregető béna, vak koldusok, akik vörös gyapjú- és szőrsubájukban reggeltől estig vonszolják magukat a város valamennyi utcáján."2

A Kirándulás Oroszországba című esszéből vett idézet (az első kiadás a bécsi és berlini megállókkal is teljes, egész utazás közvetlen élményét nyújtja, ezért a továbbiakban ezt idézzük)3 a NEP-korszak (az Új Gazdaságpolitika a piac felélesztése érdekében a magánszektornak tett engedményeket) moszkvai bőségében a látottak és a szaglás segítségével átéltek katalogizáló felsorolását tartalmazza, mintegy arról az írói szándékról tanúskodva, mely választ kíván adni "az európai sajtó állításaira, melyek szerint Oroszország az éhenhalás küszöbén áll" (kiem. M. K.). Könyvének Az utazásról általában című bevezetőjében Krleža világosan meghatározza a szöveg társadalompolitikai szerepére, nem pedig a "statisztikai" valószerűségre vonatkozó irányultságát. Az idézett részlet vége és a bevezető zárómondata között teljes az összhang:

"Oroszországban sem méz, sem tej nem folyik. Ott is van fájdalom és szomorúság, mint mindenütt a világon, de aki dolgozik, az eszik is."4

Krleža a művészi szinkretizmus felé fordulva emelkedik felül egyfelől a politikai funkcionalizmus, másfelől a nyelv és az irodalom költői szerepe közti ellentéten. A szerző a szövegben, amely közelebb áll az esszéformához, mint az útleírás-töredékhez, s így alcíme fontosabb a főcímnél - Megérkezés Moszkvába (A szagok, színek és hangok titokzatosságáról) -, az újságírói riport (melynek kapcsán figyelmet érdemel, hogy 1925 telén és nyarán Moszkvában tartózkodott Egon Erwin Kisch, a Klassischer Journalismus és a Der rasende Reporter akkor már ismert szerzője, vö. a Zaren, Popen, Bolschewiken, 1927 című útleírását) és az ennek kísérőjelenségeként felbukkanó fényképészet hirtelen fellendülésének tényéből kiindulva, saját esztétikai programját vázolja fel. Éppen a "műszaki reproduktivitás" (W. Benjamin) korszakának ezeket a jelenségeit hárítja el Krleža, amikor a művészi irodalom fensőbbségét képviseli, amely az (adott) szociálpolitikai tematika mellett is meghaladja a publicisztikát, a szagok, színek és hangok világát azok szinesztetikus egységében mintázva meg, mely hármasságban Krleža külön jelentőséget tulajdonít a szagoknak: "Minden titok közül az illat a leggyászosabb."5 Példaként a szerző az olcsó árukat kínáló (zsidó) szatócsbolt szaga által keltett személyes élményét idézi fel. A szinesztetikus észlelés programját pedig a közvetlen benyomások felé irányulással kapcsolja össze, elsősorban a világ gyermeki észlelésének elsődlegességére hivatkozva. Csöppet sem véletlenül hozza fel a szakrális terekben levő gyermek példáját: "A gyerekek nem vallásosak, de (…) elragadtatottan szívják magukba a templomok és templomhajók illatát."6 Ezúttal szükséges emlékeztetnünk rá, hogy a gyermekkor felé irányultság gyakran jelentkezik az avantgárd egyes képviselőinél, Krleža Moszkvába érkezte előtt az orosz próza már ismerte Borisz Paszternak Ljuvers gyerekkora (1922) című művét, a "közvetlen benyomások" elméletét a prózaíró Libegyinszkij és a kritikus Voronszkij vették védelmükbe, éppen azok a szerzők, akiknek Krleža, hazatérte után, teret biztosított a Književna republika (Az Irodalom Köztársasága) című folyóiratában. A "közvetlen benyomások" képviselete ugyanis a "proletárirodalom" ráerőszakolt normáitól volt hivatott megvédeni az irodalmat.

Milyen szaguk van a szobáknak?

"Amint Moszkva földjére lépett a lábam, mindjárt, az első pillanatban megcsapott a szomorúság szaga a vindavi pályaudvaron. Havat ígért az idő, varjak károgtak egy orosz templom arany hagymakupolájáról, s mintha a távolban valahol rongyot égettek volna, a levegőben égett posztó fanyar szaga terjengett."7

Az idézett fejezet rögtön visszafogott színekkel indít, mint Szavraszovljev A varjak érkezése című képe, és már előre, mintegy szimbolikusan meghatározza az általános szagélményt is, hogy majd csak ezután történjen utalás e benyomás eredetére: a hóra és az égett posztóra. A szöveg szubjektuma egyelőre nem képes "leküzdeni a színek, szagok és hangok iránt érzett ellenérzé­sét", "az áporodott szagok és zavaros színek pokoli mágiája"8 elkíséri egészen a szállodai szobájáig:

"A hotelszoba üszök- és karbolszagú volt. A katona-ágy durva ponyvája, az üres meszelt szoba csupasz falai, mindez inkább az őrültekházához hasonlított, mint szállodához. (…) A vánkosok erős fertőtlenítőszer penetráns szagát árasztották, a nedves lepedőből a lázas, izzadó test párája szállt fel."9

A kellemetlen szagok más orosz házak helyiségeiben sem válnak meg az utazótól, s észre kell vennünk, hogy az író érdeklődését azok a lakások keltették fel, amelyek a szociális szempontból elesetteknek szolgáltak menedékül. Így például a "távoli észak" (a helység megnevezése elmarad, de minden bizonnyal a Vologda menti területről van szó) egy iparvállalatában tett látogatás alkalmával a fűrésztelep egykori birtokosának szűkös lakását írja le:

"Minden hihetetlenül szűkös volt, petróleumlámpák és viaszgyertyák szaga csapta meg az ember orrát, a szekrények hátlapjait szőnyegek borították, melyeken a szentpétervári paloták és a városszéli villák fényképei függtek."10

Vrubelj, egykori "tengernagy", jelenleg (ahogy ez a fejezet végén kiderül) agent provocateur11 lakását a jólét "egykori" feltételezhető szobabelseje és a jelenlegi, cseppet sem kellemes kipárolgás határozza meg:

"De ma mindez a kimondatlanság és az egészen finom, szinte észrevétlen penész szagát árasztotta, ami ezüstös leheletként rakódott rá a fafelületekre, a tükrökre és a karosszékek huzatainak szövetére."12

A Húsvéti éjszaka című hangsúlyozottan lírai töredékben szó esik az ünnep előestéjén, az egyházi rituálék csillogása mellett, közelebbről meg nem határozott lakásbelsőkről is, amikor az otthonokban az orosz húsvéti asztal fogásai (rétesek, sütemények, húsvéti lepény) készülnek, takarítják a szobákat, és "a szerény tisztaság és a szegénység nyirkos-savanyú szagát árasztja minden". Elérkezett az idő, amikor Moszkvában (a tél elmúltával) végre kitárulnak az ablakok:

"A halleves, a padlókenőcs, a nyirkos bakancsok és csizmák, a szellőzetlen szekrények, a homályos folyosók és a sűrű téli por fanyar szagát ősz óta először söpri ki a jeges huzat."13

Persze a székesfőváros templomaiban a tömjén és a viaszgyertyák szaga érződik, de az elbeszélő az orosz ortodoxiára vonatkozó észrevételeit fejtegetve a külvárosi kápolnák illatának szenteli figyelmét. Amíg Moszkva belvárosi templomaiban "a dohos pincék, a korom és a tömjén szaga",14 addig "a külvárosban (…) a jelentéktelen szerény imaházakban" "friss fenyőillat, faggyúgyertya- és izzadságszag terjeng".15

Krleža a "Kommunista Pasha" jelszavával felvonuló utcai egyházellenes tüntetésekre is figyelmet fordít, ezeket azonban nem kíséri szagélmény. A Néhány szó Leninről című gazdaságpolitikai reflexióiban vagy a Leninizmus a moszkvai utcákon tanúságtételében, amelyben elítélően ír a mindenütt jelen levő banális ikonográfiáról (összhangban a LEF Ne torgujte Lenyinim - Ne kereskedjetek Leninnel című cikkével), szintén nem esik szó szagokról, bár rajtunk áll, hogy észrevesszük-e Lenin képét "a toalettszappan és a parfüm (…) között",16 valamelyik külvárosi kirakatban.

A Kreml kultúrtörténeti terét Krleža hangok és színek "hangszerelésével" képezi le, de mihelyt elhagyva ezt a kört, tekintetét a Vörös térre fordítja, Brueghelre hivatkozva a különböző jelenségek "szimultaneitását" bontja ki, és közöttük "a kínai üzletek hal-, kátrány- és ételszagára"17 figyel fel.

A moszkvai utca szaga

Krleža már a Berlini impressziók című "tranzit" fejezetben hangsúlyozza a szokásos tudati "asszociációk" és a fölkeresett országokról és városokról az utazás közben alkotott közvetlen benyomások közötti különbséget. Olasz példa szemlélteti a szagok szintjén megnyilvánuló ellentétet: tudatában az olasz városokhoz hagyományosan "a pörkölt kávé illata" rendelődik, ezt azonban közvetlen élményei sohasem erősítették meg, "egyetlen olasz városban sem": "Egyre és egyre csak az égett rongy és csont és a szennyes ruhák szaga."18

A kellemes illatok a moszkvai utcáknak sem sajátjai: a Kreml tarkaságával és hangjaival (a harangok!), a húsvétot köszöntő harangzúgás pátoszával, amikor a harangok a kommunistákkal és zsidókkal szembeni ellenállásra hívtak ("Átkozottak legyenek a Bronstejnek és Apfelbaumok, akik ezen a szent éjszakán megkötözték Nagy Iván harangját a Kremlben - így dörgött a háromszáztizenhat pud aranysúlyú Megváltó Krisztus…"19); a hangok és színek mozgásával A tavasz érkezése című lírai hangvételű fejezetben mintha az illatok szomorkás világa állna szemben, melyet az olfaktórikus élvezetek egyedüli forrásaként csak az élelmiszerek felsorolása gazdagít, s ez több ízben is egyfelől a teli asztalok flamand festészete iránti hajlandóságot, másfelől pedig azt a tézist erősítette meg, miszerint a Szovjetunióban nem éheznek.

A Megérkezés Moszkvába című fejezetben a szerző által megadott hangsúly mintegy a moszkvai utca illatának az alapminőségét határozta meg. Ebben a programszerűen kigondolt fejezetben a szerzőt "az ócska benzin felhői", valamint "a fekete szín és a zsíros szagok nyomasztó érzése"20 fogadják. A Moszkva történelmi óvárosával való találkozáskor a színek kivirágoznak, az illatok konkretizálódnak, de alapvető minőségük valójában nem változik. A húsvéti éjszakában az utcák élettel telnek meg, ám az alapillatokhoz csak az alkoholszag társul:

"Cigarettafüst lobban, hangok nesze hallik, lányok vihognak, itt-ott vodkaszag érzik…"21

A tavaszi, "győzelmi" éneket a természet kivirágzása követi, de a parkok sem illatukkal hívják fel magukra a figyelmet, még a Szmolenszkij körtéri különböző áruk illatáról sem esik szó, csak "a háj- és szalonnatáblák, a mimózák, a kora tavaszi virágok és a cigaretták tarkasága"22 látszik, itt a virágok sem illatoznak. Az abszolút tavaszi veduta csak a vízen ringó "frissen festett bárkák és hajók" kátrányszagát említi. Ez a veduta teljes egészében a vidám tavaszi szél motívumával folytatódik, kellemes szagélménnyel társul, de a kellemes illat felbukkanását azonnal elvágja a város bűze:

"Krími almák illatoznak, és egy cukrászda meleg csokoládészaga összevegyül az autóbenzin és a szurok émelygő bűzével, ami az aszfaltozók nyomán gőzölög az útburkolaton."23

Ez a tavaszi Moszkvát leíró játékos, paraszti, Brueghel-szerű elemekkel hangsúlyos abszolút veduta képileg fegyelmezetten zárul, a város távoli, topográfiailag pontos, de nem részletező látképét kapjuk: a Verébheggyel szemközti nézőpontból, megközelítőleg a Szegény Liza Karamzinjának szemszögéből, amelyet a következő bekezdés eleje meg is határoz: minden bizonnyal ez a "Vegytani Intézet parkja". Mindettől függetlenül előttünk terül el Moszkva valódi panorámája:

"A nap beragyogta a fényeknek és árnyékoknak ezt a halványkék tavaszi játékát, a város körvonalai pedig lassan belemerülnek a horizonton a Verébhegy hullámzásába s a Moszkva folyó lapályába, mint valami óriási tálba. A város síkja egyhangú hosszú vonalban tapadt hozzá a horizonthoz, s egyhangúságát csak a Megváltó Krisztus templomának arany kupolája törte meg, amely az álmonumentális épületek tolakodó ízléstelenségével zavarja meg az ősi Moszkva szerény körvonalait, amelynek központjában a kremli harangtornyok állnak."24

Ez a panoráma valóban egyedülálló: valóságos szótára a városrendezőnek, esztétikai ítélete sem tér el a városi épületegyüttes általános értékelésétől.

És itt van még egy moszkvai séta, ezúttal egy francia újságíró kíséretében:

"Így barangolunk a kávékimérések, a borbélyműhelyek, a halakkal megrakott kirakatok szagától átjárt alkonyati homályos utcákon, balalajka hangzik a pálinkafőzdékből, s kínai mosodák sűrű párája gőzölög, Monsieur Pilippe pedig feszeng és ťÁzsiaŤ fölött szörnyülködik."25

De ez csak egy Az Orosz Forradalom Múzeumában című fejezet alaptémájához képest tett kitérő, ahol "naftalinszag", "véres ruhafoszlányok és elrongyolt pamfletek szaga"26 érződik, ám ez a múzeumi szag, amely elvonja az író figyelmét a konkrét kiállítási tárgyakról, az orosz forradalmi mozgalmakra vonatkozó történelmi ítélkezésre ösztökéli Krležát, függetlenül attól, hogy ezek a mozgalmak mely párt zászlaja alatt vonultak fel.

Mediterrán elvágyódások

Krleža útleírásának patricentrimusa műfaji szempontból hagyományosnak tekinthető: az író a 19. századi szlavenofil horvát zarándokra emlékezik, Kranjčević 1905-ös versére, de előtör belőle a más éghajlatok, más illatok utáni vágyódás is. Ezek azonban nem szülőföldjének, hanem mindenekelőtt a horvát mediterráneumnak az illatai. Már a Riga-Moszkva vonal hálókocsijában egy álom szakítja félbe a vajon "miért bűzlik egyformán minden rendőrségi iroda" gondolatmenetét: ebben az álomban valamelyik tengermelléki városka "halványezüst megvilágításában a tengeri levegő és a kátrány illata keveredik egymással".27 A távoli északon pedig, ahol a tér "a szurok, a széna s a kancák és a farkasok szagát árasztja", de az alacsony hőmérséklet hatására "ezek a szagok is elenyésztek az orrunkból a semmiség éles, asztrálisan tiszta üdeségében",28 az alaptémától elkalandozó lírai kitérő a szerzőnek más, a hozzá közelebb álló tengermelléki éjszakák utáni vágyódását hangsúlyozza, amikor "a Tejút ezüst vízesésében hallani, amint a delfinek fújnak és fel-felvetik magukat a foszforos csendben". Ilyenkor "a meleg, nyári tenger csillagos csöndjét délszaki illatok selyemfátyla veszi körül".29 Az Adriai-tenger utáni vágyódás A tavasz érkezése című lírai hangvételű fejezetben is jelentkezik, mégpedig közvetlenül a már idézett moszkvai panorámát bemutató vedutát követően. Az egész bekezdés a februári Tengermellékre való visszaemlékezéssel indul, a Kvarneri-öblöt, a szigeteket és a gőzhajókat felülről látjuk. Bár az illatok megnevezése elmarad, valamiképpen mégis maguktól értetődnek: az éghajlat más itt! Mégis, ezt a tengermelléki tájképet, melyet a festészetben elsősorban Klement Menci Crnčić vásznai alapján ismerünk, nem pusztán a déli tengerek utáni vágyódás jellemzi. Egyszerre csak félbeszakítja a szemét motívuma!

A szemét jelentése

A moszkvai szemetet Krleža mintha nem is vette volna észre. Mégis, e fogalommal többször is, különböző jelentésben találkozunk nála. Az Orosz Forradalom Múzeumában című fejezetben a szemét még illatozik is:

"Mint minden múzeumban, az ťAngol KlubŤ e tapétázott és márvánnyal borított termeiben is naftalin- és panoptikumszag terjeng (…) Végül a félig szétmállott, penészes nyomdapapír, a nikkelezett bulldog-dobos ódivatú revolverek, a zöld posztóra helyezett kozák-ostorok, amelyeket a rovarok pusztítása ellen bőségesen megszórtak naftalin-lapocskákkal, a kifakult fényképek és a számtalan halotti maszk,30 a fából, gipszből, papírból készült tárgyaknak ez az együttese nem egyéb szemétnél [kiem. M. K.], melyet a tömegek hosszú évek során hagytak maguk mögött felszabadulásuk felé menetelve."31

De a szemét "a szentpétervári paloták és moszkvai nyaralók" leltárba vételével metaforikus értelmet is nyer, melyeket a fordulat "századok rothadó szemeteként söpört el".32 Krleža nem leltározza a múzeumi tárgyakat, hanem megalkotja saját szintézisét az orosz forradalmi megmozdulásokról, hangsúlyozva ezek "megszállottságát", fanatizmusát, a (Starčević által is becsült) orosz fordulat végrehajtóinak "ortodox jellegét", majd a fejezetet és az egész könyvet "a valóság romantikusai utolsó nemzedékének" (kiem. M. K.) magasztalásával, Prométheusz szimbolikus alakjával és a héjáknak a Kaukázus felől hallatszó baljós rikoltozásával zárja.33

A "szemét" a fogalom eredeti jelentésében a szülőváros egyik peremkerületére vonatkozó lírai kitérőben jelentkezik:

"Az égbolt kékségei ezekben a pillanatokban a jeges azúr halványzöld fényében villognak, s a február-délutáni nap foszforeszkáló megvilágításában a szürke külváros szemete, rongya, konzerves dobozai és sövényei között, a kaszárnya-trombita sírása közben harmonika hangja hallatszik a délutáni nap lírai koncertjének poétikus kíséreteként."34

Ez a peremkerületi vedutarészlet is szinesztetikus, és ha nem lenne annyira szembetűnő Krleža esztétizációja ("mert a szín és a fény éppúgy alkotóeleme a nyomornak, mint a gazdagságnak"),35 úgy tűnhetne, hogy megfelel a korabeli képzőművészeti irányzat, az "új tárgyiasság" (Neue Sachlichkeit) törekvéseinek. A "szemétnek" ehhez az eredeti jelentéséhez tér vissza Krleža a Moszkvát bemutató "tavaszias" lírai szövegében, amikor a tengermelléki táj utáni vágyódást az Oroszországba mint az illuzórikus kitérő terébe tett "kirándulásra" vonatkozó reflexió szakítja félbe:

"Mindannyian abban az illúzióban ringatózunk, hogy egyszer majd elhajózhatunk öreg, piszkos kikötőink zöld, szemetes, állott vizeiről valahova messzire, ahol fényes horizontok tárulnak fel, s ahol minden kristályosan világos és napfényes."36

A szemét a szimbolikus jelek egyikévé lesz itt - a "Hatodik Kontinensre" tervezett utazás kiindulópontjává. Ezen a ponton ismét fordul egyet a reflexió:

"Most pedig itt, a farkasok és szamovárok országában, miután megérkeztem az SZSZKSZ Hatodik Kontinensére, féktelen és hatalmas sóvárgást éreztem a (…) tavasz után."37

E változékony és csalóka reflexiókkal teljes kronotoposz - a szag és szemét nélküli moszkvai locus: a Vegytani Intézet parkja. Innen, a város szerkezetén kívülről (a városi panorámát már megkaptuk - körvonalaiban!), ismét távoli szemszögből nézve, Moszkva leveti bolsevik és pravoszláv jegyeit, s így egy tetszőleges nagyváros új panoráma-vedutáját kapjuk:

"Elnézem a napfényes Moszkva gáztartályait, gyárfalait, kéményeit, új épületeit és állványait. A szél messziről fúvószene hangjait hozza felém, a Rákóczi-induló ütemeit, s e pillanatban a város igazi nagyvárosnak tűnik, mint amilyenek e civilizált szegény bolygó többi nagyvárosai. Az emberek fáradtak a munkától, aprópénzt vetnek a zeneautomatába, száraz zsemlyét rágcsálnak, vodkáznak, a környék pedig szomorú, sárga és homokos."38

Mindezeken kívül áll valahol a Vegytani Intézet, amelyben, hasonlóan a 20. század többi tudományos intézetéhez, "minden tiszta és ragyog". És ez így lesz, elmélkedik tovább az utazó, "az egész földkerekségen". Ez az optimális általánosítás azonban meginog. Ismét felbukkan a szemét motívuma, ám ezúttal sokkal durvább jelzéssel - a fekália fogalmával: ürülék! A Vegytani Intézet higiénés modelljének terjeszkedése az optimális-globális projekció értelmében Krležánál a világméretű fenyegetés jelentését kapja:

"Nem lesz többé sem angol font, sem dollár, s mégis élnek majd szeszélyes és rendetlen, a tar ágak között motozó és a kora tavaszi szelet hallgató emberek. Ezek az emberek a vegytani intézetek szemében nem lesznek több ürüléknél, nevetség tárgyai, ám ők mégis az ágyásokban növő fű neszezését fogják hallgatni, a verebek csiripelését, azt, hogyan illatozik a szél a cseresznyevirágok között, s ezek a bolondok holmi banális felhők szálldosását tiszteletre méltó figyelemmel kísérik majd."39

A bolsevik Moszkva és a kremli Internacionálé jegyében történő, a globális szanációnak ez a jövőre kivetített alapvetően zamjatyini látomása,40 melyben a művészek az "egészséges" emberiség szemetévé és kiközösített őrültekké válnak, mégsem reménytelen. A reményt, egyebek mellett az írónak a Moszkvában feltűnően hiányzó illat is jelzi: a cseresznyevirág (banális?) illata.

1 A fordítás a következő szöveg alapján készült: Aleksandar Flaker: Književne vedute, Zagreb: Matica Hrvatska, 1999, 325-336.

2 Miroslav Krleža: U putovanju uopće: Izlet u Rusiju, Zagreb: Narodna knjižnica, 1926, 8.

3 Az esszé magyar fordítása nem az 1926-os első, hanem egy későbbi - a szerző által jelentősen módosított szövegű - kiadás alapján készült: Izlet u Rusiju 1925, Sabrana djela Miroslava Krleže. Sv. XVII., Zagreb: Zora, 1960.; Kirándulás Oroszországba. Esszék: Miroslav Krleža válogatott művei (ford.: Szeli István), Budapest: Európa, 1965 (a továbbiakban: Kirándulás Oroszországba). Azokban az esetekben, amikor a cikk a korábbi szövegváltozatot idézi, forrásként az első kiadás oldalszámát adom meg, az idézetet saját fordításomban közlöm. A ford.

4 Miroslav Krleža: Töredékek a Kirándulás Oroszországba 1925-ben című könyv előszavából: Kirándulás Oroszországba, 192.

5 Megérkezés Moszkvába: Kirándulás Oroszországba, 14.

6 Ibid. 22.

7 Ibid. 24.

8 Ibid. 25-26.

9 Ibid. 26.

10 Miroslav Krleža: Na dalekom Severu: Izlet u Rusiju, 81.

11 Vö. A. Flaker: Riječ, slika, grad, Zagreb: HAZU, 1995, 129-138.

12 Admiralova maska: Izlet u Rusiju, 109. Az esszének Az admirális maszkja című fejezete, mely egy állambiztonsági ügynök portréját rajzolja meg, hiányzik a magyar fordításból, annak ellenére, hogy szerepel a fordítás alapjául szolgáló 1960-as horvát kiadásban. A ford.

13 Húsvét éjszakája: Kirándulás Oroszországba, 127.

14 Ibid. 130.

15 Ibid. 134.

16 Leninizmus a moszkvai utcákon: Kirándulás Oroszországba, 96.

17 A Kreml: Kirándulás Oroszországba, 34.

18 Berlinske impresije: Izlet u Rusiju, 40.

19 Húsvét éjszakája: Kirándulás Oroszországba, 141.

20 Ulazak u Moskvu: Izlet u Rusiju, 73.

21 Húsvét éjszakája: Kirándulás Oroszországba, 139.

22 A tavasz érkezése: Kirándulás Oroszországba, 147.

23 Ibid. 148.

24 Ibid. 149.

25 U Muzeju Ruske Revolucije: Izlet u rusiju, 143.

26 Ibid. 165, 183.

27 U vagonu za spavanje Riga-Moskva: Izlet u Rusiju, 63.

28 A távoli Északon: Kirándulás Oroszországba, 77.

29 Ibid. 76-77.

30 Az Orosz Forradalom Múzeumában: Kirándulás Oroszországba, 165.

31 U Muzeju Ruske Revolucije: Izlet u Rusiju, 142.

32 Ibid. 147.

33 Az Orosz Forradalom Múzeumában: Kirándulás Oroszországba, 183.

34 Megérkezés Moszkvába: Kirándulás Oroszországba, 17.

35 Ibid.

36 A tavasz érkezése: Kirándulás Oroszországba, 150.

37 Ibid. 151.

38 Ibid.

39 Dolazak proleća u Moskvu: Izlet u Rusiju, 129.

40 Vö. Flaker: Poetika osporavanja, Zagreb: Školska knjiga, 1984.


EX Symposion 2004 All rights reserved ©  |  Főszerkesztő: Bozsik Péter  |  Kiadja az EX Symposion Alapítvány  |  bozsik@exsymposion.hu  |  Webdesign: Pozitív Logika Kft.