MI A ZENE?

1965. március 15.

Képtelenek vagyunk olyasmit bebizonyítani, amit a dogmatikusok nem cáfolhatnak meg.
A valóságról olyan fölfogásunk van, amit a szkepticizmus meg nem cáfolhat.

***

A tudásban két nem tudás van, amely érintkezik. Az első a tiszta, természetes nem tudás, amibe minden ember beleszületik. A másik az, amelyhez csak a valóban nagy lelkek érnek föl. Azok, akik – miután mindent, amit ember tudhat, átfutottak – fölismerik, hogy semmit sem tudnak. Ily módon ugyanabban a tudatlanságban találják magukat, amelyből kiindultak; de ez tudó tudatlanság, ami önmagára eszmélt. Azok, akik e között maradnak, akik a természetes tudatlanságot fölszámolták, és a másikhoz még nem értek föl, tetszelgő tudással ékeskedtek, és a mindentudót mímelik. Ezek nyugtalanítják a világot, és mindent hamisan ítélnek meg.
PASCAL

***

„Én” és az alkotás egymással szembenézünk.
KLEE

***

A vélemények, a hagyományok, a szokások a legnagyobb megrázkódtatásokat is túlélik. Szorongást keltenek, kötelékeket alkotnak, és összezilálják a szívünk boldogságáért folyó játszmát. Túl keveset figyelünk az ilyen gondokra. Egyszerű kikapcsolódás a szorongás elején föloldaná a kötelékeket, és teret adna a képzelet szabad erőinek. A HAGYOMÁNYOK tisztes, mindenható SZOKÁSSÁ váltak, és annyi kimerítő ellentmondás közt nem gondolunk arra, hogy egy döntő határozat elhárítaná a gátakat, és az életnek szabad áttörést adhatna. Egész egyszerűen az életnek.
LE CORBUSIER

***

...mert nálam semmi sem történik úgy, ahogy én akarom, hanem ahogy elrendeltetett, ahogyan kényszerülök.
WEBERN

***

És ezt az eredményt kapja: élményét csak álmodta. Mert nem történhet meg az, aminek nem szabad megtörténnie – következteti könyörtelenül.
MORGENSTERN

***

Nekem bizonyos tekintetben mindenesetre könnyebb volt, mint azoknak a teoretikusoknak, akik nem zeneszerzők. Nekem az ő esztétikájuk már azért is hozzáférhetetlen, mert képzelőtehetségem, hallásom és formaérzékem másmilyent kényszerített rám. Mert nekem azok a parancsok és tilalmak, amelyek az ő igazukat bizonyítanák, zenei fölfogásom miatt már eleve érvénytelenek. Ez ugyanis az ellenkező mellett tanúskodik, és a kérdést: igaza van-e ennek az esztétikának, úgyszólván a számba adta. És először nem a gondolkodásom döntött a hátrányukra, hanem zeneérzékem – hallásom mondott igent – a hallás pedig mégis a zenész legnagyobb kincse.
SCHÖNBERG

***

Mert a dilettáns azt, hogy önmagát megmutatni hivatott, csak a műalkotások rá gyakorolt hatása alapján fogja föl. Ezeket a hatásokat tárgyilagos okokkal, vezéreszmékkel váltja föl, és ekkor az érzékelési állapotot, amelyben van, gyümölcsöztetővé, gyakorlatiassá akarja tenni; mintha az ember a virág illatából magát a virágot akarná megteremteni. – A dilettánsoknak a legnemesebb értelmében vett szerkezet hiányzik...
GOETHE

***

Amit Goethe szerkezetnek jelöl, azt mi matematikai gondolkodásmódnak nevezzük. Ebben nincs semmi különbség. Milyen tág értelemben fogta fel azonban Goethe a dilettánsok meghatározását; azt tapasztalja, és döntse el maga az olvasó.
SPEISER

***

A növekedésben minden megváltozik. Mialatt az ember növekszik, legyőzi a természetet, és ezáltal megváltozik életerejének kifejezése. Az ember mindaddig hallgatott a természetre, amíg az idők szellemében a természet volt a mérvadó. Amikor azonban a természeti benne magában megérlelődött, az életerő kifejezése természeti módon, az embert nem tudta többé kielégíteni. Ebben a pillanatban az ő – tökéletesedett – emberi tudatában máris rendelkezésére állt egy másik előadásmód.
MONDRIAN

***

„itt céltudatosan átléptük a határt”

***

Kis virágok alszanak
a holdfényben, telve természettel,
csöpp fejükkel bólintanak
a holdlakónak odafel.
Megzendül a fejsze a gyökerek élén
átható álombeli csengés –
Aludj, aludj,
aludj el, míg érdemes.

Az ördögöknél a hasadékban
elektrón-villám sorozat
szikrázik kegyeletsértőn.
Sok színfolt a pokolból
csak bűbáj, csak csábítás lehet.
A zene csak révület –
Aludj, aludj,
aludj el gyorsan, édesen.

***

A fiú az utcán csendesen fújja vásárfia-sípját.

***

Ott ül egy tudós, írja: „mi a zene?”
Itt ülök én, és a zenét írom,
Ő nem „fogja föl” az én „dolgaimat”,
Én nem „értem meg” az ő tanait.

***

Ki bérelte föl ISTENT?

***

A zenei ábrázolás olyan csengést követel ma,
amilyent senki nem hallott még.
Ez sok embert megriaszt.

Ford. Mérei Katalin