Már

kapható

Tanácstalan köztársaság

című

számunk!

1. évfolyam 6–7. szám

Tolnai Ottó

MELEG VAN MEGHALNI

(Vera Blagojević: Toplo je za umiranje, Matica srpska, Novi Sad, 1964)

1965. július 15.

E. Albee sorai jutottak eszembe, amikor elolvastam ezt a címet:

,,Ápolónő: Én nem vitatkozom, és nem is akarok vitatkozni. Túl me­leg van ahhoz, hogy vitatkoz­zam...”

Kétszer is átolvastam a kötetet.

Először füzetembe másoltam öt gyönyörű sort:

„pesma preti pogibijom svima”

„Veliki gorak bič”

„Gde je granica crnog”

„SMRT JE KADA

SUNCE SLOMI KIČMU”

A két utolsó sor Camus Mersault-ját vitíti elém, hihetetlen erősség­gel.

Akármilyen ítéletet hoznánk is er­ről a kötetről, költészetről (talán költészetről mégsem beszélhetünk, öt sorunk ellenére sem), azt hiszem, megállapíthatjuk – öt sorunk mi­att –, érdemes volt kiadni, elolvasni.

Persze a feketével, rúttal, tűzzel való játék (mert ez is lényegében játék, ahogy Genet mondja) még­sem olyan egyszerű, mint az költő­nőnknek a „Stražilovo” és Brana Petrović árnyékában tűnik.

Második olvasáskor meg egy kis kimutatást készítettem rekvizítumainak gyakoriságáról, elsősorban azért, hogy segítsünk az olvasónak, hogy a recenzens minél kézzelfog­hatóbban bemutassa, milyen költé­szetről van is szó:

SUNCE — 45

SMRT — 43

MRTAV — 27

PTICA — 38

KRV — 26

CVEĆE — 27

(Ezenkívül még gyakran találkoz­ni a következő rekvizítumokkal is:

ZVEZDA

VATRA

LETO

DRVO.)