EX a facebookon
MEGRENDELÉS / ELŐFIZETÉS
galéria / fórum Galéria Fórum
ÚJ Symposion
EX
Támogatók






PLPI
2024. június 16. | Jusztin, Jusztina, Aurél napjaAKTUÁLIS SZÁM:1260059. látogató
Aktuális EX címlapajánlás

 

Már

kapható

Tanácstalan köztársaság

című

számunk!

15. évfolyam 171–172. szám

Lautréamont

Maldoror énekei

részlet

1979. augusztus 15.

Ó, érthetetlen pederaszták, én nem fogok gyalázkodni nagy lealacsonyításotokra: én nem vagyok hivatott megvetéssel sújtani besüllyedés formájú végbélnyílásotokat. Elég, hogy a szégyellni való és már-már gyógyíthatatlan betegségek, melyek titeket gyötörnek, magukkal hozzák elkerülhetetlenül a büntetést. Ostoba intézmények törvényhozói, szűkagyú moralisták, táguljatok tőlem, mert páratlan lélek vagyok. És ti, fiatal kamaszok, vagy inkább fiatal leányok, magyarázzátok el nekem honnan és miért (de tartsátok be a három lépés távolságot, mert én sem bírok szenvedélyeimnek ellenállni) a bosszú, amely szívetekben kicsírázott, hogy az emberiség ágyékára ilyen sebkoronát forrasszatok. Ti teszitek, hogy pirulva szégyellje fiait a magatartásotok miatt (amelyet én tisztelek!); paráznaságotok, mit felkínáltok az első jöttmentnek, a legmélyebben szántó elmék logikájának gyakorlata, annak ellenére, hogy túlzott érzékenységetek a női nemet is ámulattal tölti el. Lényetekben kevesebb, vagy több talán a földi lényeg mint felebarátaitokéban? Egy hatodik érzéket birtokoltok, amely belőlünk, hiányzik? Ne hazudjatok, és mondjátok ki amit gondoltok. Nem akarlak faggatni titeket, mivel megfigyelőként érintkeztem már fenséges elmétek tökéletességével, tudom mihez tartsam magam. Áldalak bal kezemmel, felszentellek jobb kezemmel, angyalok, kiket univerzális szerelmem védel-mez. Csókolom arcotokat, csókolom mellkasotokat, csókolom lágy ajkaimmal arányos és illatos tes-tetek különböző részeit. Miért nem mondtatok azonnal, hogy tibennetek felsőbbrendű szépség kristályosodott ki? Magamtól kellett kifejtenem a számlálhatatlan gyöngéd és szűzies kincset félénk szívetek dobogás-rejtekéből. Rózsakoszorú-díszes mellkas. Szét kellett nyitnom lábaitokat, hogy megismerjelek és szám rányílon szemérmetek jeleire. De (fontos rámutatnom) ne feledjétek minden-nap meleg vízzel mosni részeitek bőrét, mert ha nem, a betegség fekélyei háborítatlanul nőnek majd csillapíthatatlan ajkaim repedezett szögleteiben. Ó, ha a mindenség nem pokol lenné, hanem egy óriási égi végbélnyílás – nézzétek a kézmozdulatot, melyet alhasam tájékán végzek: igen, belemélyeszteném vesszőmet vad mozdulataimtól vérző, recsegő-töredező gyűrűsizmán keresztül, az ő medencefalaihoz! Balszerencse nem borítana elhomályosuló szemeimre futóhomok-dünéket; felfe-dezném azt a földalatti zugot, ahol a szunnyadó igazság rejtezik, ragacsos spermám folyói így találnának óceánt, mely befogadja őket! De miért bánkódom a dolgok képzeletbeli állásán, amely sohasem nyeri el a megvalósulás pecsétjét. Ne okozzunk magunknak fájdalmat futó feltevések halmozásával. Jöjjön el, akit éget a vágy, és ágyam ossza meg velem; de vendégszeretetemet szigorú feltételhez kötöm: tizenöt évesnél nem lehet idősebb, és ne higyje, hogy én harminc vagyok; különben, miért volna ez baj? A kor távolról sem csökkenti a szenvedély izzását; és hajam lehet fehér, mint a hó, nem korom miatt ősz, hanem olyan okból, melyről önök tudnak. Én nem szeretem a nőket! A hermafroditákat sem. Olyan lényekre van szükségem, akik hozzám hasonlóak, homlokukon az emberi nemesség kitörölhetetlen, mélyen metszett pecsétjével. Bizonyosak vagytok-e afelől, hogy akik hosszúra növesztik hajukat, velem egy-természetűek lennének? Én nem hiszem, és véleményemtől semmi nem fog eltántorítani. Keserű nyál csorog számból, nem tudom miért. Ki fogja szíva-szárogatni, hogy attól megtisztítson? Szivárog... egyre szivárog! Tudom én, mi ez. Észrevettem, hogyha vért iszom annak a torkából, aki mellettem fekszik (ezért vádolnak igazság-talanul, hogy vámpír vagyok, így a halottakat nevezik, akik sírjukból kiszállnak; márpedig én még élek), hát a vér egy részét másnap számon keresztül kiadom: íme a bűzös nyáladzás magyarázata. Mit tehetek róla, ha káros szenvedélytől legyöngült szerveim megtagadják a táplálkozási funkciók teljesítését. Senkinek se fedjék fel azonban bizalmas közléseimet. Ezt nem magamért mondom, hanem éppen önökért és másokért, hogy titok tekintélye a kötelesség és az erény határain belül tartsa azokat, akik az ismeretlen felvillanyozó vonzásában utánzásomra csábíttatnának. Legyenek szívesek a számra tekinteni (pillanatnyilag nincs időm hosszabb udvariassági formula alkalmazásá-ra); elsőbben is meglepi önöket alkati jellegzetességeivel; összehasonlításaikból a kígyót kihagyva; az van, hogy összehúzom szövetét a végső határig, hogy elhitessem, hűvös jellemet mondhatok a magaménak. Tudni fogják azonban, hogy homlokegyenest ellenkező alkatú vagyok. Miért is nem láthatom ezeken az angyali oldalakon keresztül olvasóm arcát. Ha nincs még túl a kamaszkoron, közeledjék. Simulj hozzám, és ne félj, hogy fájdalmat okozol; szorítsuk összébb izmainkat. Még jobban. Érzem, hogy felesleges tovább feszíteni; e papírlap névleges átlátszatlansága eléggé figyelemreméltó akadálya teljes egyesülésünknek. Mindig szégyentelen hajlandóságot tápláltam a kollégiumok sápadt fiataljai, a beesett mellű inasok iránt! Szavaim nem álom-hordalékok és sok kibogozni való emlékem akadna, ha arra köteleznének, hogy szemük előtt végigvonultassam az eseményeket, melyek fájdalmas beismerésem hitelességét tanúsítanák. Az emberi igazságszolgálta-tás eddig még nem ért tetten, noha ügynökei kétségbevonhatatlanul ügyesek. Egy pederasztát meg is öltem (nem is olyan régen), mert nem adta át magát eléggé szenvedélyemnek; holttestét egy elhagyatott kútba dobtam, és döntő bizonyítékot nem tudnak ellenem felhozni. Miért remeg a félelemtől, kamasz olvasóm? Azt hiszi tán, magával is ugyanúgy akarok tenni? ön felségesen igazságtalannak mutatkozik... Igaza van: őrizkedjen tőlem, főképpen ha ön tetszetős küllemű. Részeim örökösen lehangolóan duzzadoznak, senki sem állíthatja (hányukkat elfogta már a kísértés!) hogy szokványos nyugalmi állapotban látta volna őket, még az a cipőtisztító sem, aki az őrjöngés pillanatában megszúrt késével. A hálátlan! Hetente kétszer váltok ruhát, mivel a tisztaság nem létezésem lényege. Ha nem így cselekednék, az emberiség napok alatt, szörnyű harcokban pusztul-na el. Valóban némelyik vidéken, alighogy megérkezem, szüntelenül jelenlétükkel gyötörnek, képe-sek a talpaimat nyalni. De micsoda erejük van az én mag-csöppeimnek, hogy magukhoz vonzzák mindazokat, akiknek szagióérzékük van! Jönnek az Amazonas partjairól, átszelik a Gangesz-öntözte völgyeket, elhagyják a sarki zuzmókat, hogy hosszú utakat tegyenek a keresésemre, és megkérdez-zék a mozdulatlan városoktól, nem láttak-e elmenni, egy pillanatig, sáncaik hosszában, azt, akinek szent spermája illatosítja a hegyeket, a tavakat, a hangafüves pusztákat, az erdőket, a hegybakokat, és a tengerek mérhetetlenségét! Kétségbeesésükben, hogy nem találkozhatnak velem (titokzato-san a legeldugottabb zugokba húzódom, avégett, hogy buzgalmukat szítsam) a legsajnálatosabb tettekre ragadtatják magukat. Háromszázezren állnak oda mindkét felől és ágyúk bömbölése szol-gáltat előjátékoz a csatához. Mindkét szárny egy emberként, egyszerre lendül előre. Egész századok ütköznek meg és hullanak halomra. Megrémült lovak vágtatnak mindenfelé. A golyók engesztelhe-tetlen meteorként hasogatják a földet. Az ütközet játéktere végtelen véráztatta mező, amikor eljön az éj és egy felhő hasadékában megjelenik a néma hold. Az égitest párás sarló-ujja hullaborította térségeket mutat, és rámparancsol, hogy egy pillanatig elmélyülten elmélkedjem afölött, milyen végzetes következményei vannak megmagyarázhatatlan, bűvös képességemnek, mellyel a Gond-viselés felruházott. Sajnos, beláthatatlan évszázadokra lesz még szükség, amíg az emberiség teljesen kipusztul álnok csapdám miatt. Ugyanígy egy ügyes elme, aki nem dicsekszik, eszközül használja fel céljai eléréséhez azokat a dolgokat is, melyek eleinte legyőzhetetlen gátként jelentek meg előtte. Értelmen mindig ehhez a fontos kérdéshez fordul, és önök a tanúim, hogy lehetetlen megmaradnom immár a szerény témánál, melyet kezdetben tárgyalni szándékoztam. Még csak egy szót... téli éjszaka volt. Mialatt az északi szél fütyült a fenyők közt, a Teremtő kinyitotta kapuját azűri sötétségek közepette, és beengedett egy pederasztát.

Daróczi Zsuzsa fordítása


EX Symposion 2004 All rights reserved ©  |  Főszerkesztő: Bozsik Péter  |  Kiadja az EX Symposion Alapítvány  |  bozsik@exsymposion.hu  |  Webdesign: Pozitív Logika Kft.