Már
kapható
Tanácstalan köztársaság
című
számunk!
2019.
Maja Solar
versei
„A turizmus – mint az áruforgalom mellékterméke, a fogyasztási
cikként kezelt embertranszfer –
alkalom arra, hogy elmenjünk megnézni azt, ami már banalizálódott.
Az utazások gazdasági alapon történő megszervezése
garantálja a különböző helyek egyformaságát.
A modernizáció, amely lerövidítette az utazás idejét,
egyúttal leszűkítette azt a teret is,
amelyen belül adott irányokba utazhatunk.”
(Guy Debord)
2013. május 7.
Turizmologos
tenger a magasan ívelő ínyű fogakban
elárasztott kép
arbitrális füttyentés
az égbolt lingvisztikája az ideges hullámokba folyik
emberek=formák tobzódása az éttermekben
mert nem tudnak magukkal mit kezdeni a saussure-i eső idején
egy nagyon súlyos nő két súlyos lányával
súlyos férje hátát kenegeti
az övét a férj nem, ezt ő magának megteszi
a tenger elönti a szállodákat szalonokat a drága szezonjellegű falatokat
a strandon virító popsikat a napi politika fészkelődésében
éppen ott, a turistairodák közötti egérutakon
jött létre az irodalom
át kell hangolni a nyelvet
Autopoétika
anti-hermeneutika. úszás a textus spektákulumában. nem létezik kulcs a jelentés felfedéséhez, nincs jelentés. nem kell megérteni. nem kell műveltnek lenni az értelmezéshez. nem kell értelmezni. nem megérteni való. inkább az óceán hívó szava. (az óceánt cápák sziluettjei tarkítják). vagy akarsz úszni vagy nem.
amnézia. 1992-től 1996-ig szarajevóban éltem. szinte elfelejtettem, ami ott történt. csak a neveket nem felejtem el, elfelejtem az embereket is. az eseményeket is. csak nagyon ritkán írok „személyes tapasztalatokról”. a feledés csodás cselekvés. erőteljes poétikai gesztus.
költemény. a képernyő. a képernyő költemény. peregnek a képek mint egykor a futószalag az üzemben. (egykor, az ipartalanítás és minden idők legszörnyűbb pusztítása előtt). a költemény foszforeszkáló lyukakat hoz létre az időben. (amely nekem nincs. ezért fájdalmak árán kell megteremtenem.)
termelési viszonyok. bocsáss meg, audre lorde, de a költészet igenis luxus. igen. amikor alárendelt vagy, amikor másnak termelsz, amikor kilátástalan helyzetű dolgozó.nő vagy, amikor pusztán túlélsz, amikor csúszol-mászol a hatalom előtt, amikor kikészülsz, amikor proletár.nő vagy, amikor szenvedsz és hagyod, hogy a félelem a csontodig hatoljon, amikor a gumibot szüntelenül a fejed fölött lebeg, amikor nem lesz mit enned, ha nem állsz rá, hogy napi 33 órán át kihasználjanak, amikor panoptikus horrorban élsz... akkor az írás lehetetlennek tűnik – akár a moziba járás.
elmélet. továbbra is idegesít a nem-gondolkodás elharapózása. nagyon unalmas. bazmeg. rá vagyok izgulva az elméletre.
álomban. néha a költemény álomban történik meg. néha megjegyzem, s néha nem. de a legjobbak az álomban történő performanszok.
idő. a költészet mint time-izmus (judita šalgo költőzseni mondja az én hatpercem című
___ versében, hogy az irodalom idő. time-izmus. időbeli irodalom. hidegvérű. „percek és
___ attrakció”). egyre inkább azt gondolom, hogy azért írok verseket, mert nincs időm a
___ regényíráshoz.
Dora Maar
annyira fáj a fejem, annyira
de múzsa kell legyek napi 24 órán át
nincs alvás a kancerogén képernyőkön
nincs elefánt hogy költészetet csomagoljon nekem
nincs jacques lacan hogy elemezzen engem
az anti-hermeneutikus nem keres, hanem talál
rántott uborkák kolonizálják a teret
füst cirkál a kidomborodó képeken
a nem-anyai könnyek felett
a múzsa dolga a sírás is
hogy csodálatos ihletet adjon a kesergéssel
könnyel, vérrel és más szarással teli irodalomnak
a fényképeken levágott ujjak és véres kesztyűk
annyira szépek voltak, annyira
mert csak így tudom hogy élek
Sylvia Bataille
kis barátnőm
cseppet se aggódj
te és én és te-te és én-én-én-én
mindig
olcsón fogunk nyaralni
s hagyni fogjuk
nőjön ki a hátunkból a nap
nem fogunk elmenni sehová turistákként
s hagyni a biopolitikának
hogy fényvédő krémekkel kenegessen bennünket
te és én és te-te és én-te-te-én
mallarméi kockák
a guarana-kapszulákban
a sztereotípiák a tengerbe vetve
a kövek a lepke terrorizmusáról mesélnek
nő ruhával=vázával a délnyugati part mentén
parataxonban
az emberek nem úsznak, csak pancsolnak
fánkot esznek a nyugágyon
majd betérnek az étterembe
állatsereglet jövőtlenség-kép „always geöffnet”
gyertek vissza, gyorsan, emberek, termelési viszonyaitokba
és dolgozzatok tovább a puszta túlélésért
és hogy újra drágán megfizessetek
a ti kis évi szabadságotokért
az állat-állatok szomorúak
csak a lepkék valósághűek
és az ellenállás logikájában gyülekeznek
kis barátnőm
én és én-te-én mindig szeretni foglak
még akkor is ha egészen Limenariáig nőnek a körmeid
mert otthon hagytuk a kisollót
Egérutak
a zene amely felszabadít
szétverem a falat
beengedek minden zenét
az én barbár-szobámba
(egyetlen perc alatt novembertizenhatodikától februárhatodikáig)
egérúton
a zene amely kitelepít
radiohead nude majd kerülőúton a radiohead all i needig
aztán átugrani a faust arpot
a reckonerig
majd egérúton a life without buildings new townhoz
a nine inch nails in this twilighthoz utána
és soha meg nem hallgatni egy teljes lemezt végig
so-called csomag háziasszonyoknak
(akciós)
kókuszliszt 100g krumplipüré 100g polenta 500 g szezámmag 200g
integrális rizs 500g a háztartás ideológiája 600g, hasas búza 500g
mazsola 200g vég nélküli kevergetések portörlések és sikálások 460g
csokireszelék 50g meleg anyai mosoly amely tudja hogy minden csodááás 470g
vaníliapuding 200g
minden nő ismeri az egérutat a szerepéhez
kulturologos
16.00-kor kulturális projektíró műhely
projekt nélkül nem lehet pályázni kulturális alapítványoknál minisztériumoknál intézeteknél
17.00-kor dzsesszműhely majd rohanás a feminizmusról szóló
kiállításra és beszélgetésre kb. 19.00-kor az ismert író hatvanadik könyvének bemutatójára
20.00-kor perfomansz a múzeumban rögtön utána slam est a klubban, átvághatunk
a Duna-parkon a banán a táskában marad elfogyasztatlanul
de odaérünk a slamre
szerencsére ismerünk egy egérutat
OROVEC Krisztina fordításai