EX a facebookon
MEGRENDELÉS / ELŐFIZETÉS
galéria / fórum Galéria Fórum
ÚJ Symposion
EX
Támogatók






PLPI
2021. augusztus 3. | Hermina, Lídia, Kamélia napjaAKTUÁLIS SZÁM:996242. látogató
Aktuális EX címlapajánlás

 

Már

kapható

Tanácstalan köztársaság

című

számunk!

NABOKOV

Juhász Katalin

Lolita és ЛОЛИТА

Egy regény metamorfózisa

Mi a fordítás?
Halottgyalázás,
A költő sápadt feje tálcán;
Majomparádé, durva papagájszám.1

2005. április 4.

Különös, hogy épp annak az írónak a tollából származnak ezek a mottóba emelt, keserű - bár szellemes és elgondolkodtató - sorok, aki csaknem ugyanannyi időt szentelt fordításnak, mint eredeti művek írásának, sőt két nyelven megszülető szövegei nem annyira egymás tükörképeként, mint inkább változataként élnek tovább. A Лолита, az orosz regény tíz évvel később íródott az első, angol nyelvű változatnál, a Lolitánál. Nabokov, aki műveit egyfajta noli me tangere féltéssel óvta a fordítóktól és értelmezőktől, aggodalommal gondolt arra a napra, amikor valaki majd hozzálát legkedvesebb regényének oroszra fordításához: "belső messzelátómat arra a bizonyos pontra irányítottam..., és láttam, hogy minden csapdákkal telített bekezdés borzalmas félrefordítást eredményezhet. Egy ártalmas kontár fordító kezei között a Lolita orosz változatát teljesen tönkretennék a vulgáris körülírások és baklövések. Ezért elhatároztam, hogy én magam fordítom le."2

Carl Proffer e folyamatot "fordított metamorfózisnak"3 nevezte, arra a nyelvi és kulturális talajba való visszatérésre utalva, amelyben a mű gondolatának magva először megfogant. Humbert Humbertnek és nimfácskájának elődei megtalálhatók Nabokov életművének korábbi, orosz nyelvű alkotásaiban: a Lilit című vers költői képei és a Dar ('Adomány') című regény egyik szereplőjének nevelt lányához való viszonya már előrevetítik a Lolitában kibontakozó témát, a Volsebnyikben ('Bűvölő') pedig tisztán megjelenik Humbert Humbertnek, Charlotte-nak (az eszközként használt feleségnek) és az ő tizenkét éves lányának a kontúrja. E párhuzamok alapján femerül a kérdés: melyik is az eredeti regény, az amerikai vagy annak orosz fordítása? Nabokov szerint minden bizonnyal a Lolita. Különösen azért, mert anyanyelvéhez visszatérni fájdalmasabbnak bizonyult számára, mint elhagyni húsz évvel korábban: úgy érezte, "írói múltjának buja kertje"4 végleg kiszáradt, soha nem fog újra virágozni. A Лолита azonban, az utalásrendszerében, stílusában végbement változások miatt, több, mint eredetijének halvány replikája.

Feltehetően csalódás éri azonban azt az angolul és oroszul is értő olvasót, aki könnyű és látványos felfedezések reményében próbálkozik a két regény összevetésével.5 Első ránézésre a Лолита meglepően precíz munka, amelyben Nabokov elméleti tanulmányokban kifejtett, a lehető legtökéletesebb szemantikai pontosságot követelő fordítói elveinek mintaszerű alkalmazását figyelhetjük meg. Az állhatatos olvasó nagyítója alatt azonban olyan kisebb-nagyobb változtatások jelenhetnek meg, amelyek akár egészen új jelentésrétegeket mozgósíthatnak az orosz műben. Körülbelül hétezer szó fordítása tér el az orosz-angol szótárakban fellelhető megfelelőktől, nem beszélve a számos új irodalmi allúzióról. A szerző-fordító nem tartotta magát következetesen a saját maga által felállított szabályokhoz, sőt még azt a kijelentését is megcáfolja, hogy fordításkor erős kézzel hárította el a változtatásra csábító démonokat.6 Nem lenne-e helyénvalóbb az önmagát fordító szerző esetében "démonok" helyett a vissza-visszatérő múzsának tulajdonítani a fordítás során bevezetett módosításokat? Hiszen az önfordítás nem azonosítható a kívülálló fordító tevékenységével. Az önfordítás elkerülhetetlenül magában hordozza egy mű újraírásának lehetőségét, a szerző-fordító szövegébe építheti mindazokat a gondolatokat, amelyek műve befejezése óta érlelődtek benne. A Lolita esetében a nyelvi és a kulturális különbségek alkotta korlátok is változtatásokat, olykor hosszú körülírásokat tesznek szükségessé. Az orosz változat merőben más közönségnek szól: bár arra nem számított Nabokov, hogy a műve napvilágot láthat a Szovjetunióban, a Лолита rendelkezik egy jól definiálható, hipotetikus közönséggel. Ez pedig nem az Amerikában élő orosz emigránsok közössége, hanem azoké a szovjet olvasóké, akiknek műveltségéhez nem fér kétség (az irodalmi utalások hálója, valószínűleg éppen ezért, az orosz változatban még tovább bővül), ugyanakkor el vannak zárva a Nyugattól: erre utalnak a modern amerikai életmód terminusai (szupermarket, farmer, popcorn, Western Union) helyett alkalmazott körülírások.

A kulturális különbségek természetesen a nyelvben is jelentkeznek: míg az orosz nyelv kiválóan alkalmas a különböző hangulatok, színárnyalatok finomságainak kifejezésére, és hajlékonysága becéző szavak tucatjának képzésére csábít, apparátusa az 1960-as évek közepén hiányosnak bizonyult a technika, a divat vagy a tinédzserszleng visszaadására, így a kényszerűség szülte körülírások helyenként nehézkessé, esetlenné teszik a szemantikai pontosságra törekvő Nabokov orosz szövegét. 1964-ben, amikor az orosz fordításon dolgozott, a Life folyóiratnak adott interjújában kritizálta az orosz szótárakat, amelyekben a jeans szó ekvivalenseként "bő, rövid nadrág"7 szerepelt. Ő ennél pontosabb kifejezéssel próbálta meghatározni az amerikai tizenévesek kedvenc viseletét, de az eredmény nem lett sokkal sikeresebb: uzkije szinyije brjuki ('szűk kék nadrág'); szinyije kovbojszkije pantaloni ('kék cowboynadrág'). A mai orosz nyelvben a jeans szót egyszerűen cirill betűkkel átírják, de a 60-as évek első felében ez még nem szerepelt a szótárakban, ráadásul Nabokov mindig is ellenállt az orosz nyelv átvételekkel elősegített "vulgarizálódásának", ennek az Amerikában élő emigránsokra kiváltképp jellemző tendenciának. Emiatt viszont az orosz szövegben sok helyen ízét veszti Lolita sajátos diákzsargonja, és semlegessé válnak mindazok a szleng kifejezések is, amelyekkel Humbert Humbert utánozni próbálja szerelme beszédét. Így Gumbert Gumbert memoárjában a "miserable brat" ('nyomorult kölyök') nyegodnaja gyevcsonkává ('rakoncátlan kislány') változik, a "busybodies" ('minden lében kanál emberek') pedig a kakije-to ljugyi, ljubljascsie vszjudu szovaty nosz ("olyan emberek, akik szeretik mindenbe beleütni az orrukat") formában szerepelnek. Az eltérő kulturális háttér következménye, hogy a tipikusan orosz Molocsnij bar ('Tejivó') egymagában három amerikai létesítményt is helyettesít: a "Candy bar"-t, a "Soda fountain"-t, valamint a "Drugstore"-t. Furcsa megoldás a "hitchhiker" ('stoppos') egyszerű cirill betűs átírása gitcsgajkerré: honnan tudná az angolul nem beszélő orosz olvasó, mit jelent ez a szó? A döntés mégis jogos: az orosz szótárak által megadott megfelelő (putyesesztvujuscsij avtosztopom, vagyis 'autóstoppal utazó személy') valóban esetlen az eredeti szóhoz képest.

A 'h' betűt tartalmazó szavak általában ugyanarra a sorsra jutnak, mint a gitcsgajker vagy a "Mrs. Holigan" nevéből képzett Guligan. Gumbert Gumbert névváltozatainak találékonysága cseppet sem marad el Humbert Humbertéi mögött: Humbirdből Gumbard lesz (míg az angol szó az énekesmadarat, az orosz változat a bardot, vagyis az éneklő költőt juttatja eszünkbe), majd Gumocska, Gomburg, Gomelburg, Gumberson, Gamburger, Gumbert Groznij (Ivan Groznijrara, magyarul Rettegett Ivánra tett utalás). A 'h'/'g'-változások olykor érdekes, új jelentéstartalmakhoz vezetnek: az angol "geyser" ('gejzír') szó orosz megfelelője gejzer, amelynek töve megegyezik Lolita orosz átírású vezetéknevével: az angol "Haze"-ből képzett Gejz-zel. Így a "baby geysers, rainbows of bubbling mud - symbols of my passion" ('bébigejzírek, a habos iszap szivárványai - szenvedélyem jelképei') oroszul maljutki-gejzerivé, vagyis a narrátor Lolita Gejz alakjában megtestesült szenvedélyének szimbólumává válnak.

Az eddig felsorolt módosítások a mű egészének jelentéstartalmát nem befolyásolják. Sok kisebb-nagyobb változtatás azonban új jelentésárnyalatokkal gazdagítja a szöveget: érdekes felfedezést kínál Nabokov [ku]/[kju] hangokkal való játéka. Quilty, az ő álneve, Cue, a ramsdale-i szomszéd, McCoo, valamint a "Camp Q" néven emlegetett tábor az eredeti szövegben mind a ku/ [kju] szótag variációi, amelyek az egész művön átvonuló motívumhálót alkotnak. Az, hogy hangzásuk azonos a "to coo" ('közösülni') igével, valószínűleg nem véletlen: "Camp Q" Lolita szexuális beavatásának a helyszíne, Quilty/Cue lesz Humbert után Lolita szeretője, és eredetileg McCoo tizenkét éves lánya készteti a nimfácskákért rajongó Humbertet arra, hogy Ramsdale-be költözzön. A cirillbetűs átírási szabályok következtében oroszul e szótagok írásképe azonossá válik: Ku (Kuilty, Ku, Mak-Ku, lager Ku), ez az alaki egyezés pedig megerősíti a közöttük lévő kapcsolatot. A -ku szótag megtalálható olyan orosz szavakban is, mint például kukis ('fityisz'), pokazaty kukis ('fityiszt mutatni'), valamint kukuska ('kakukk'), amely mint az angol "cockoo", pejoratív jelentéssel is bír: 'bolond'. A regény orosz változatában Quilty megduplázza ezt a szótagot Gumbertnek címzett egyik "erotikus" üzenetében, rejtjeles hajszájuk során, amikor autójának rendszámát KUKU6969-re hamisítja. KUKU az álnevének megkettőzése, az eszeveszett üldöző, Gumbert Gumbert kettős nevének kigúnyolása, az erotikus pozitúrára utaló "69"-cel pedig árulkodó célzást tesz Lolitához fűződő viszonyára. Az angol szöveghez képest ez újítás, csakúgy, mint Quilty másik obszcén szójátéka az alábbi mondatban: na koj szmesnoj ulice goroda zsivjot etot miszter Kuk: Iso 5. ('Milyen nevetséges utcában lakik ez a Mr. Cook: Iso 5'). Csak föl kell cserélnünk a szóhatárokat: a Kuk: Iso 5. nem más, mint Kukis opjaty ('Megint fityisz'). Ez a sértő szállodai regisztráció az eredeti szöveg neutrálisabb "Kawtagain"-jéből született. Ez a néhány példa máris ellentmond számos kritikus feltételezésének, amely szerint a Лолитából a szerző óvatosan kihagyta az erotikus és obszcén kifejezéseket. A fordításban kiemelt hangsúlyt kap "Camp Q" és Lolita nimfácskalétének szemantikai kapcsolata is. Amíg Humbert narrációjában a tábor csak a "Q" monogramot viseli, Gumbert a Kuval felváltva a Kuvsinka elnevezést is használja. A szó magyarul tavirózsát jelent, amelynek latin neve nem más, mint Nymphaea.8 Így lesz "Camp Q"-ból az orosz szövegben "Nymphaea-tábor", egy nimfácskákkal és az aranybarna Lolitával benépesített csodaország.

Nabokovot sok vád érte fordítása merevségéért, egyesek az Anyegin-fordításával azonos tendenciát véltek felfedezni a Lolita orosz szövegében, vagyis azt, hogy a szemantikai pontosság érdekében feláldozta a szépséget. A memoár emlékezetes nyitányának összevetése az orosz változat recsegő-csikorgó mássalhangzóival mindjárt az elején bizonyítékul szolgálhat erre:

Lolita, light of my life, fire of my loins. My sin, my soul. Lo-lee-ta: the tip of the tongue taking a trip of three steps down the palate to tap, at three, on the teeth.9

Lolita, szvet mojej zsiznyi, ogony mojih csreszel. Greh moj, dusa moja. Lo-li-ta: koncsik jazika szoversajet puty v tri sazska vnyiz po nyebu, stobi v tretyjem tolknutyszja o zubi.

A csreszel, greh és koncsik szavak kemény mássalhangzói valóban nem érnek föl azzal a dallamossággal, amelyet az 'l' és a 't' hangok alliterálása hoz létre az angol szövegben. Ám a Лолита is, mint minden fordítás, kompenzációk sorozata: a két nyelv más-más stilisztikai hatások elérésére nyújt lehetőséget, s ezt a fordító úgy aknázta ki, hogy közben ne sérüljön a szemantikai tartalom. Sok helyen az orosz szöveg alliteráló szófüzérei és retorikai alakzatai túlszárnyalják az angol eredeti dallamosságát.

Nabokov egy anagramma formájában - "Vivian Darkbloom" drámaíró, Clare Quilty kollégája - saját magát is belecsempészi a Lolitába. Az orosz szövegben a drámaíró családneve "Darkbloom"-ból Damor-Blokká változik: ez az utalás Alekszandr Blokra, akinek Nabokov nagy tisztelője volt, egyike annak a számos átalakításnak, amely a fordítás "eloroszosodását" eredményezi. Az irodalmi-kulturális utalások fordításánál ugyanis két fő eljárásmód figyelhető meg. Először is, a Лолита explicitebbé válik: Nabokov, talán arról gondoskodva, hogy az angol szövegben jól elrejtett allúziók a "második mesélés" során ne maradjanak észrevétlenül, rendszeresen az olvasó kezébe adja "rejtvényeinek" kulcsát. Másodszor, számos világirodalmi utalást orosszal helyettesít, helyenként pedig egyszerűen hozzáad a szöveghez egy-egy, az orosz irodalomból vett motívumot. Az orosz szöveg elkerülhetetlenül - és Nabokov intenciójától függetlenül is - dialógusba lép az orosz irodalom jellegzetes témáival, amelyek új utakat nyitnak a mű értelmezésében. Gumbert Gumbert, a francia narrátor meglepően jól ismeri Puskint, de az orosz szimbolizmus és akmeizmus költőit is.

A Lolita Carmen-motívuma, amely nemcsak Prosper Merimée Carmen című regényével, hanem Blok azonos című versciklusával is kapcsolatot teremt, a mű egészén végigvonul, s akár vakvágányra is térítheti az olvasót. Humbert Humbert sajátos módon integrálja emlékiratába Merimée művét, amelyben a történet magvát Carmen, a cigánylány, féltékeny szeretője, José Lizzarabengoa, valamint egy Lucas nevű pikador, a lány szöktetője között kialakuló szerelmi háromszög alkotja. A Carmen-motívum meghatározó szerepet kap a Lolita egészében: "Little Carmen" a nimfácska kedvenc lemeze, maga Humbert gyakran szólítja szerelmét Carmennek, és szimbolikus értelemben Humbertnek jut a megcsalt José szerepe a Lolita-Humbert-Clare Quilty alkotta szerelmi háromszögben. Amerikát átszelő hajszájuk közben Quilty is utalást tesz a Carmen-témára, amikor a következő álnéven jelenkezik be az egyik szállodába: "Lucas Picador, Merrymay, Pa." A tény, hogy Carmen cigánylány, akkor válik igazán érdekessé, amikor Humbert az elphinstoni kórház ápolónőire tett megjegyzésében egy másik mű cigány hősnőjét idézi emlékezetünkbe: "tudtam azt is, hogy a két összeesküvő lány baszkul vagy zemfirául ármánykodik reménytelen szerelmem ellen"10. Igaz, míg az orosz közönség számára egyértelmű, hogy Puskin Cigányok című drámai költeményének Zemfirájáról van szó, a más kulturális háttérrel rendelkező amerikai olvasó nem biztos, hogy azonosítani tudja a "zemfira nyelv" eredetét. Mégis, talán pontosan az válik Humbert narrációs csapdájának áldozatává, aki mindkét történetet ismeri. Mivel a Lolitában a fenti mondat éppen egy Carmen-allúzió után áll, könnyen levonható a (téves) végkövetkeztetés: mivel mind José, mind Aleko (a Cigányok hőse), megöli hűtlen szerelmét, miért ne követné a narrátor a két, reménytelen szerelemből fakadó, az elbeszélésbe gondosan beleszőtt gyilkosság mintáját? A figyelmes olvasó azonban a regény második részének 27. fejezeténél, Lolita levelét olvasva rájön, hogy ő az a - férjezett nevén - Mrs. Richard F. Schiller, akinek 1952 karácsonyán gyermekszülés közben bekövetkezett haláláról John Ray Jr. az előszóban tájékoztat.

A Carmen-téma az orosz irodalomban jártas olvasónak Alekszandr Blok versciklusát is eszébe juttatja. E versek ihletője egy színésznő volt, aki Bizet operájában Carmen szerepét énekelte, s akihez a költőt egy ideig gyengéd szálak fűzték. E motívum további kapcsolatot teremt Blok költészetének néhány nőalakjával, például az Ismeretlen nővel (Nyeznakomka) vagy a Szépséges hölggyel (Prekrasznaja Dama). Lolita és a Nyeznakomka sorsa pedig, halványan bár, de szintén összefonódik: Nyeznakomka hullócsillagként érkezik az emberek közé, de nem találja helyét a földi létben, ezért visszaváltozik csillaggá.11 Humbert számos utalást tesz memoárjában csillagokra, ráadásul Lolita egy "Gray Star", azaz 'Szürke csillag' nevű városban hal meg.

Carl Proffer hívta fel a figyelmet az angol verzióban a Macbeth V. felvonásának 5. színéből kölcsönvett sor - "To-morrow, to-morrow and to-morrow" - szellemes átírására. A gyilkossági jelenetben Quilty e híres mondást "idézi": "I have not much at the bank right now but I propose to borrow - you know, as the bard said, with that cold in his head, to borrow, to borrow, and to borrow." Mivel az orosz verzióban ez a szóvicc valószínűleg elveszett volna, Nabokov új forrás után nyúlt: Quilty Shakespeare helyett Puskin Anyeginjének első versszakaiból idéz, magára öltve a verses regény narrátorának szerepét: Poszlusajtye gyjagyja, budu zsity dolgami, kak zsil jevo otyec, po szlovam poeta. ('Idehallgass, bácsikám, majd élek az adósságomból, ahogy a nagybátyja élt.') Az eredeti szöveg Áprily Lajos fordításában így szól: "Példásan szolgált apja régen / S adósságát növelve élt."

Bár a Macbeth-allúzió eltűnik a fordításból, megmarad, sőt az angolhoz képest domináns szerephez jut Shakespeare Lear királyának intertextusa: I ja utyesal i bajukal szirotlivuju, legonykuju Lolitu lezsavsuju na mramornoj moej grugyi … i kak Lir, proszil u nejo blagoszlovenyija… ("S én vigasztaltam és ringattam a márványkarjaimban fekvő árva, könnyű Lolitát... és mint Lear, kértem áldá­sát".)12 Bár első látásra úgy tűnik, mintha a Lear-allúzió Nabokov utólagos beszúrása lenne, Alexander Dolininnek, a mű egyik kiváló elemzőjének sikerült megtalálnia az utalás párját az eredeti szövegben, mégpedig a "marbLE ARms" ('márványkarok') szókapcsolatba kódolva. Az utalás tudatosságát az is alátámasztja, hogy az egész szövegrész az 'l' és 'r' hangok alliterációjára épül: "I would lull and rock my lone light Lolita in my marble arms… and mutely ask her blessing". Az "ask her blessing" szókapcsolat, amely mindkét változatban szerepel, meglepően hasonlít a Lear király V. felvonásának 3. színére, amelyben a király e szavakkal fordul Cordeliához: "When thou dost ask me blessing, I'll kneel down / And ask of thee forgiveness". A dráma végén Lear a halott Cordeliával karjaiban ("with Cordelia in his arms") lép színre, Humbert "márványkarjaiban" ("marble arms") ringatja Lolitát. A Lear-intertextusnak a fordításban végrehajtott dekódolása arra enged következtetni, hogy Nabokov fontosnak tartotta a mű egészére nézve. A Lear és Humbert közötti párhuzamok alapján úgy is lehet értelmezni Humbert memoárját, mintha az, Lolita eltűnése után, Humbert képzeletének a szü­lötte volna. Amikor Humbert vallomását írja, akárcsak az őrült Lear, tudja, hogy Lolita "örökre elment" ("she's gone forever"), de nem akarja ezt elfogadni, s azzal marasztalja, hogy kitalál neki egy viszonylag boldog jövőt. Az utalás legnagyobb jelentősége azonban mégis az, hogy hidat teremt Nabokov orosz és angol prózája között. Az író már említett orosz művében, a Volsebnyikben, hasonló kontextusban jelenik meg a Lear-allúzió, azzal a különbséggel, hogy a kisregény szövegében Lear helyett Cordelia neve szerepel.

A regény néhány motívuma is mozgósítja az orosz irodalom népszerű hagyományait. Ilyen Gogol és Dosztojevszkij prózájának hasonmásmotívuma és a megkettőződött tudat ábrázolása. Humbert Humbert/Gumbert Gumbert dupla neve is effajta kettősséget sugall. S a rejtélyes ellenség, aki árnyékként követi Humberték autóját második utazásukon, szintén a Doppelgänger-hagyomány folytatójának tűnik. Humbert, mielőtt rájönne, ki az üldözője, a következőket írja: "his genre, his type of humor ... the tone of his brain, had affinities with my own. He mimed and mocked me". ('zsánere, humora ... észjárása hasonlatosságot mutatott az enyémmel. Mímelt engem és gúnyt űzött belőlem'). Az orosz verzióban ez még explicitebbé válik, amikor Clare Quilty Gumbert Gumbert kettős nevéből űz gúnyt egyik hamis szállodai bejegyzése alkalmával: "Robert, Robert, Molbert, Alberta."

Nem kevésbé sokatmondó Quilty másik álneve - "D. Orgon, Elmira, NY," -, amely Moličre Tartuffe-jének szereplőivel, Orgonnal és Elmirával játszik. Ugyanakkor, a "D. Orgon" alakilag majdnem megegyezik a "The Organ"-nal, leleplezve a játékot a színfalak mögül irányító szerzőt, aki nem sokra becsülte Sigmund Freud elméleteit. Mindemellett Quilty, azáltal, hogy egy "szervnek" titulálja magát, az orosz irodalom legismertebb hasonmástörténetét is eszünkbe juttatja Gogol Az orr című elbeszéléséből. A főhős orra, "aki" önálló létre kel, nem más, mint egy bizarr teremtés, csupán egy szerv, aki bár egyre feljebb törtet a hivatali ranglétrán, ugyanolyan "subhuman trickster" ("embernek alig nevezhető szélhámos"13) marad, mint aminek Humbert nevezi Clare Quiltyt röviddel a gyilkosság előtt. De ahogy az orrnak sikerül megfélemlítenie tulajdonosát, Quilty is szinte az őrületbe kergeti Humbertet ördögi álneveivel és kitalált lakcímeivel, s addig követi Humbertet és Lolitát, míg a nimfácska végül megszökik vele.

Az "eloroszosítás" egyik legszembetűnőbb és számomra legkedvesebb példája egy Coleridge-utalás teljes transzformációja. Íme az eredeti verzió: "and one hardly had to be a Coleridgian to appreciate the trite poke of 'A. Person, Porlock, England'" ("és aligha kellett Coleridge-kutatónak lenni ahhoz, hogy az ember értékelje a lapos oldalvágást: 'A. Person, Porlock, Anglia'"14). Ezúttal Humbert Coleridge Kubla kánjára s keletkezéstörténetének anekdotájára utal, miszerint a vers ihletett írását egy Porlockból érkező személy látogatása szakította félbe. A Лолитában ugyanezen a helyen Coleridge helyett Eizenstein Patyomkin páncélos című filmjét találjuk: …i jedva li szledovalo bity znatokom kinematografa, stobi raszkuszity posluju podkovirku v adresze: 'P. O. Tyemkin, Ogyessza, Tekszasz ('s alig kellett otthon lenni a filmművészetben ahhoz, hogy az ember rájöjjön a cím ízléstelen célzására: 'P. O. Tyemkin, Ogyessza, Tekszasz.') A referencia helyes: a film Ogyesszában játszódik, és Texas államnak szintén van egy Odessa nevű városa.

Az itt felsorolt példák alapján nyilvánvalóvá válik, hogy a Лолитát átható "oroszosságnak" köszönhetően a szöveg nemcsak fordítás, hanem bizonyos mértékben "domesztikáció" is. E módosulások következtében Humbertnek, a francia irodalmárnak a narratívája a gazdag orosz irodalmi műveltségről tanúskodó Gumbert vallomásává transzformálódik, megfoghatóbb kulturális közeget teremtve az orosz olvasónak. Ezáltal, bár a mű fiktív színtere Amerika marad, lelepleződik az eseményeket kívülről irányító orosz szerző jelenléte is. Az új értelmezési szintek mintegy visszamenőlegesen megfosztják az eredeti szöveget lezártságától, a mű teljes fiktív univerzumának befogadása csak a két szövegváltozat ismeretében lehetséges. Ugyanakkor az orosz fordítás utat nyit a szüzsé forrásának tekinthető Dar és Volsebnyik felé, így a nabokovi életmű makrotextusában eljutunk egy kör kiteljesedéséhez és lezárásához. E gondolatmenetet tovább tágítva pedig a fordítás mint e teljesség utolsó darabja tekinthető az érett szerzőnek a Lolita világirodalomban elfoglalt helyére vonatkozó "végakaratának" is.


EX Symposion 2004 All rights reserved ©  |  Főszerkesztő: Bozsik Péter  |  Kiadja az EX Symposion Alapítvány  |  bozsik@exsymposion.hu  |  Webdesign: Pozitív Logika Kft.