EX a facebookon
MEGRENDELÉS / ELŐFIZETÉS
galéria / fórum Galéria Fórum
ÚJ Symposion
EX
Támogatók






PLPI
2024. június 16. | Jusztin, Jusztina, Aurél napjaAKTUÁLIS SZÁM:1260008. látogató
Aktuális EX címlapajánlás

 

Már

kapható

Tanácstalan köztársaság

című

számunk!

15. évfolyam 171–172. szám

Ladik Katalin

Ladik Katalin versei

1979. augusztus 15.

Négydimenziós ablak

mikor mindenki meghalt, aki
ismer engem te aki szeretsz, jársz majd
vadlúd képében sírtól sírig, arcomtól
arcomig
Szőcs Géza

Vijjogó fennsík a bedeszkázott égbolt
alatt. Zuhanó fényszekrény. Ott!
„a völgyvégi háznál nagy kehely áll a
küszöbön s kőemberek feküsznek ottan
erre-arra” Megáll egy percre a fekete ablak
vágyemberkék röpködnek ki-be rajta
testükön az öröklött bőrablak vizes
galambok ülnek rajta.
Tavaszi bőrfüggönyön
szellő, zöld lepkék a légcsavarok között.
Távozz, halál, e zümmögő reggelen!

Vadludam, késem, jöjj velem!

 

Mimóza gödröcske

Ah, a csík! A sötét szakadék
szétterpeszti a mimózakertet.
Táguló, csillagtalan ég.

A varróleány attól jön
Molnár Gergelynek

A varróleány attól jön, aki a tömeg médiuma.
Fajtiszta kentaur. Egy test, két lélek.
Vérző varródoboz. Csak rá kell nézni.
Rohan a forradalomba.

A varróleány attól bő, aki rajta fekszik,
öt évi pályaudvar. Szigorított muskátli.
Nem született kentaur: azzá nevelték.

A pályaudvar attól bő, aki rajta fekszik.
Nem Keleti: azzá nevelték.
Fajtiszta varródoboz. Egy test, két lélek.
Muskátli, amely nem tud meghasadni.

Ha a muskátli önmagához nyúl, megöli magát.
Mert van miért. Van kihez.

Az a nyílás a ruhádon

Felhőtlen, ragyogó rés
a szőrszálak között.
Két szilva
a nedves lepedőn
combod között.
Hasítsd föl már a kék szárnyú
ziháló madarakat!

Táguljon ajtó, ablak.

Három csipkenyak

Izzadt
koszorúba fonódott
három barátnő.

Ül barna tuskón

Félig nyitott szájjal, kezében tükör,
mulatja magát. Másik kezében
hernyó a meleg csipkék
zuhatagában.
Tudja már mi kell
az ideges verebeknek,
a combja között ficánkoló verébfészeknek.

G. kisasszony
Csáth Géza emlékének

Most kék nyelű este van
kemény, magányos.
A homályos folyosó mélyén
mosolyogva a szemközti fehér
köteleken kifeszítve lóg, borotválkozik,
ő a mosóporistennő, kefecsoda.

Várj még, harmatos reggel!

Androgin a cseresznyéskertben, hintaszékben

Gyönyörűm! Kékruhájú
napfelkelte! Hideg székek között.
Száradt karú szeretőm, aki a ruhámat hordja.
Zöldellő kerítésem, rikácsoló ablakom.
Tükrök mélyén keresem fogaidat,
izzadt gyöngyeimet.
Lélegző bőrtenger!
Szerelmem! Szájunkban a lüktető,
habzó postabélyeg.

Androgin a gőzölgő napsütésben

Haj nélkül kirügyezve a fákban
gőzölgő gyökerekkel, önmegtermékenyülve
ül Mudra, a spirál.
Én térdei között. Csontjaim szaggatja.
Ez a hétágú síp. Az önfertőzés.
Döglik a csalogány. Rohan a zászló.

Négy trokedli

Vaskerítés. Belül tilalomfa.
Egyenként járulnak a szoborra.
Langyos éjszaka,
nedves harisnyanadrág.
Van aki kint, aki bent.
De végül is összejön.

Ó, ha becsukják a kapukat a barna szembe

Aki kívül. Aki bennrekedt.
Elviszik a támlás életet, kedves.
Velem mi lesz? Néha ág jő.
Ritkuló idő. Van levegőd?
Egyedül. Kell ez.

A cseppfolyós kályha

Az életet adó vízben
örökre el vagyunk látva energiával
így: „Szerelemmel”     
Talán majd egyszer újra kezdhetjük
földi életünket sűrített videokazettában
talpig csillagos sapkában.
Addig is szemtől szembe
Tapolcával, az életet adó szikrával.

Hogy felragyogott, amikor felhőt végre

A nád suhanni kezdett szemében.
A barna tojások mind az ő tojásai voltak
meleg bársonynadrágban,
melyeket estére tartogatott a jó fürtű
szőlőhegynek.

Felhő a nyakán.
Boldog volt. Állkapcsa égbe kiáltott.
Várom! Várom!

Gyönyör, sötét szekrény

Vörösre mosott ház mélységeibe
fúródott deszkák.

Itt, ahol a lélegzet eláll,
barna lépcsők az örök titokhoz vezetnek
a folyóhoz a ház alá,
amely a kocsonyás partot mossa.
Fénykorbács.
Vége a remegő titoknak.
Izzadt vállfák hullnak fejünkre.


EX Symposion 2004 All rights reserved ©  |  Főszerkesztő: Bozsik Péter  |  Kiadja az EX Symposion Alapítvány  |  bozsik@exsymposion.hu  |  Webdesign: Pozitív Logika Kft.