KÜLDETÉS

1965. augusztus 16.

Menjetek, dalaim, a magányosokhoz, s az elégítetlenekhez,
Érjétek el a tépett-idegűeket, s a szokások rabszolgáit,
Hideg víz roppant hullámaként
Zúdítsatok megvetést az elnyomókra.

Szóljatok az öntudatlan elnyomás ellen,
Szóljatok a fantáziátlanok zsarnoksága ellen,
Szóljatok minden kötelék ellen.
Eredjetek a szplíntől haldokló társasági hölgyhöz,
Menjetek le a külvárosok asszonyaihoz.
Menjetek el a csúful-összeadotthoz,
A rejtett-kudarcúakhoz,
A rosszul-párosultakhoz,
Menjetek a vett feleséghez,
S az eladományozott asszonyhoz.

Menjetek kényes-kéjűekhez,
S azokhoz, kiknek gyengéd vágyai meghiúsultak,
Legyetek üszög a világ unalmán;
Éleződjetek tompasága ellen,
Erősítsétek a finom szálakat,
Öntsetek bizalmat a lélek algáiba és csápjaiba.

Eredjetek kedvesen,
Szóljatok nyíltan.
Leljetek mohón új jóra, s új gonoszra.
Minden formájában ellenezzétek az elnyomást.
Jussatok el a középkorúvá-pohosodókhoz is,
Akiket már semmi sem érdekel, azokhoz.

Menjetek a családtól-fuldokló kamaszokhoz –
Ó milyen förtelmes is
Három nemzedéket látni egyazon házba szorulva!
Olyan az, mint a vén fa; hajtásai frissek,
De ágai korhadtak, s hullanak.

Közvéleménnyel-dacolni menjetek,
Tüzeljetek a vér növényi kötöttsége ellen.
Szálljatok szembe minden holt-hatalommal.

Fordította Gömöri György