Már

kapható

Tanácstalan köztársaság

című

számunk!

BALÁZS BÉLA

Kerber Balázs

Közterület

K. E.-nek

2010. október 1.

Bemennek rendelnek italt beszélnek
a kabátot a támlára rakják nem jó
összegyűjtik maguk mellett elsimítják
leülnek beszélnek gallért igazítanak
a nők hajukat rendezik jön a pincér
elviszi a poharakat szűk a hely mocorognak
arrébb húzódnál? arrébb csúszik mosolyog
néznek egymásra hamutálat tologatnak
a táskám ideadnád? mikor hozzák már a
kaját? tegnap rossz buszra szálltam a dugó
miatt nehéz volt ideérni elhoztad? odaadod?
Itt van amit kértem? Tetszik ez a póló hol
vetted? Bocs nem hallottam mondd még egyszer
rendelnek italt beszélnek feltápászkodnak
zörögnek a székek fölöltöznek jössz busszal?
a villamos megáll itt nem érnek rá tovább.

Szeiszaktheia

Szemünkben éjjel, ezért
tör testünk az űr felé,
mert olyan fekete, mint
a pillánk mögötti sötét,
és olyan tág, hogy benne
bárhol elpihenhetünk.
Benne mi lehetünk a köd,
az üstökösök árama,
és higgadtan csilloghatunk,
mint egy távoli naprendszer,
ahová nem ér el semmilyen űrhajó.
Mert a távolság akkora,
hogy bármerre tévedünk el,
sehová nem jutunk,
mégis némán legyőznénk
minden földiséget.

Fent sem biztos

Ropog velem a faág.
Két kezem kapaszkodik.
Repedések nyomnak,
cipőm orra a törzset marja.
Mar engem a törzs, az ág, a fenti levegő.
S a levegőt, ha nézem, eltűnik.
Egyre-másra száll rám a levél,
szemembe pereg hol kanyaros,
hol simább erezettel
hajlata, ága-boga mereng a fának.
Göcsörtje árt, közte el-elsétálok
kedvemben valakivel.
Kezemben keze,
ha volna, s nem kéreg lennék.
Szeme nevet, s az évgyűrűkön
pontokban sípol a vihar.