Már
kapható
Tanácstalan köztársaság
című
számunk!
2019.
Áfra János
Kötelék
2017. július 20.
Lehet zsarnok, aki ad,
hisz a teremtés sem viszonozható.
Akárhogy próbálkozol, nem te-
heted jóvá, amiről nem tehetsz,
ebben az egyben megelőztek végleg.
Amikor ellépsz az ismeretlen felé,
mellkasodban gesztusaik
lenyomatával, zavarod súlyosodik,
és továbbadod örökséged,
bűntudatod visszhangzik
társad sikertelenségében,
gyermeked botlásaiban,
amíg saját, törékeny életedbe
bekúszik ez a féltésnek álcázott erő.
Hívnak, csábítanak, hol emelt
hangon, hol halkan, sírdogálva,
ha máshogy nem szorul el szíved.
Ezt a kötöttséget kell kötelékké lazítanod,
lehántva, ami megkeményedett.
Gyúrj tésztát otthoni recept szerint,
és formáld korongokká, süsd
lassan aranybarnára mind,
majd kösd fehér lepedődbe,
s azzal indulj szüleidhez.
Ültesd le őket szembe,
és ha már képesek szótlanul
szemedbe nézni, a tésztát
összefogó görcsöt bontsd ki,
s kínáld addig, míg mind-
ketten szájukba nem veszik.
Mikor megérezték az édeset,
borítsd eléjük a többi tallért,
és kérd, hogy írják a lepedőre:
Visszakaptuk, mit örökül adtunk,
akarattal és akaratunk felett,
tanítottunk és taníttattunk,
hogy mostantól te nevelhesd
és taníttathasd gyermeked,
meghozva saját törvényeid.
Zárják nevükkel a mondatot,
amely faladra kerülve jelzi majd
visszanyert függetlenséged,
amit ehhez a néhány évtizedes
kísérlethez kaptál vezetőül,
s ha már sejted jelentését,
illően adhatod tovább.