Kísérlet

2010. október 1.

Kísérlet

a meztelenre vetkőzés. álldogálás
az utca közepén, otthon, a konyha
mélyedésében, vágyakozás egy
lejárt szavatosságú térre, étel-
szagú, egyenlő hétköznapokra.

anyát mondani mindenre, ami
magára hasonlít, soha másra,
mint aminek csak árvasága
lehet, nagypapából kibújt unoka,
gyertya csepeg, gondolom, ünnep van,

amiből nehéz kinőni, akár
felnőttkorban a kesztyűből, bele-
bújni a melegségbe, puhaságba,
elhinni, megvéd az ünnep, különböző
fények alatt nincs több szorongás, egy

születésnap, ami soha nem ér véget,
talán majd kezdetnek elég lesz.

Többéves

ismerem-e a meditáció
hosszú aktusát? anya, anya,
a szokottnál sötétebb
szavaimmal mit kezdhetek?
anya-mondataimból
kibonthatom a közelebb
hozott vidék-felesleget.

komolyan lehetne vennem
a hitemből ki nem zárható
Istent, komolyan, mint egy
éjszakai levegővételt, apa
fotelszagát, a többéves
anyahalált, magamban
hordom, mint a tüdőm.

egy család lehet meditáció, de
akkor mi lehet anya nélkül?
szeretnék az én-parton túlra
jutni végre, apa helyébe
képzelni magam, langyos
felhő van, és napsütés, az van,
átkerült a fotel a kerten túlra.