EX a facebookon
MEGRENDELÉS / ELŐFIZETÉS
galéria / fórum Galéria Fórum
ÚJ Symposion
EX
Támogatók






PLPI
2021. augusztus 3. | Hermina, Lídia, Kamélia napjaAKTUÁLIS SZÁM:996382. látogató
Aktuális EX címlapajánlás

 

Már

kapható

Tanácstalan köztársaság

című

számunk!

PIKNIK A TELEPEN

Háy János

két vers

2008. január 3.

KÜLFÖLDI VERS

Tudom nem szabad

de mit tegyek

nem tart vissza puha kéz

vas akarat

hogy verset írjak

mikor nem vagy velem

s mint egy őszi nátha

elönt az érzelem.

 

 

Staten Islandra mentem

komppal ahonnét jobban

mint a fényképeken

vagy a New Yorki

magazinokban

látszik a város.

 

Tudom nem szabad

de mást nem tehettem

csak a metró-térkép

volt a zsebemben

s arra írtam a verset.

 

Írtam és néztem

hol a zörgő Manhattant

hol a tengert aminek

torkára fojtott minden

hangot a város.

 

Mondhatnám hogy a hajaddal

vagy a szemeddel kezdtem

nem volt ott senki

csak egy csomó

amerikai ember

hol nyújtóztak

hol görnyedten lestek

a város érdekelte őket.

Pedig én a térképen

alig olvasható betűkkel

a tengerre

karcoltam a tested.

s így kerültél csöbörből vödörbe

a semmiből a Hudson öbölbe.

 

Nem érdekelte őket

például a melled

amivel valójában kezdtem

mert ilyenek a fel

 

korbácsolt vágyak

hogy rögtön a lényegnél

ragadja meg az ember a tárgyat.

 

Szóval papírra került a melled

ami pont akkora lett

amekkora lett.

Hát lehetne éppen kisebb

persze nagyobb is

de hát nem lehet egyszerre minden

csak jelzem mert akkor

talán könnyebb lenne

megírnom ezt a verset.

 

A többi részek

csak ezután jöttek

dombok mezők

titkos rések

ahová mint a

kószáló vadak

a kezem járatokat vésett.

 

Neszt ad a vándor lépte

árnyékot vet maga elé

de a hang nem

a tenyér alól

hanem a torokból

szalad kifelé

mint a leheletmeleg

tavaszi szél.

 

S egy turista mit tehet

ha már ott van

végigbolyong mindenen

ott ahol szabad

ott ahol nem lehet

kint és bent egész mélyen

ahová görcsöt fércelt

a szerelem.

 

Valóságos kép lettél

a valóságos képben

született de nem teremtmény.

S én nyúltam volna érted

de minden elillant

mint egy riadt vad

mikor egy kerékpáros

csapat kaptat át a tájon.

Mert máshol voltál

túl földön tengeren

túl a képen

vagy nagyon

nagyon régen.

 

EGY SZERELMES VERS TÖRTÉNETE

A verset amit akkor írtam

amikor tíz napja vagy inkább

két hete nem láttalak mert mondtad

hogy kell egy kis szünet hogy átgondold

mi volt és mi legyen a verset ami arról

a tulajdonképpen közhelyes érzésről szólt

hogy rossz nélküled vagy más

megfogalmazásban csak veled jó

s eljátszott számtalan olyan szóval

amit kizárólag akkor képes az ember használni

amikor mélyen beleszeret valakibe

minden más esetben ezeket a szavakat

kicsim csillagom szivem

és sorolhatnám mindenki messze elkerüli.

A verset amiben szerepelt egy felhívás

hogy óvd te is ezt az érzést mert túl

érzékeny ilyenkor minden s egy rossz

mozdulattal végzetes hibát követhetünk el

s csak évekkel később mikor már régen elveszett

derül ki hogy mennyire nem kellett volna

elutasítani egy találkozót például mennyire

nem kellett volna azt a rossz mondatot

megírni sms-ben de akkor már késő.

A verset amiben volt egy hasonlat is

hogy olyan mint már nem emlékszem mi volt

de arra utalt hogy könnyen megnyomhat az

ember egy rossz gombot s az egyébként

rendkívül korszerű szerkezet talán valamin gépről

volt szó elromlik vagy helytelen

számunkra nem megfelelő funkcióban

kezd el működni.

 

A verset amit akkor írtam s gondoltam

megmutatom már nem olvastad el

mert az utolsó a szerelmünk szempontjából

végzetes találkozón azt mondtad hogy

soha még soha nem éreztél így egy férfin iránt

és ez fantasztikus ez volt az egyik kedvenc

szavad én nem szerettem annyira

de erre soha nem gondoltam hogy nem

mert annyira szerettem benned mindent

még azt is amit tulajdonképpen nem szerettem

például ezt a szót amivel most a kapcsolatunkat

minősítetted s amihez rögtön hogy ne árválkodjon

magában hozzáfűzted hogy ugyanakkor

s megint mondtál egy olyan szót amit gyakran

az átlagosnál gyakrabban használtál más

esetekben is hogy ugyanakkor borzasztó

hogy ennyire egy érzés függvényébe kerültél

s veszélyben érzed a szabadságodat

az életed egyéb területeit s hogy emiatt

kérted tulajdonképpen a szünetet hogy

így mondtad megéri-e ez a veszteség.

Itt gondoltam egy kérdéssel megkönnyítem

 

amit mondani akarsz hisz szerettelek.

Meg? - kérdeztem s te akkor azt mondtad

fájt kimondanod láttam hogy nem.

 

 

A verset amit akkor írtam később

hisz van ez az asszimetria a megírás

és a megjelenés között az érzés és

az érzés manifesztációja között

becsúszik egy-két hónap esetleg több

a verset később egy másik lány olvasta

és a nyakamba borult mert nagyon szeretett

volt benne az a mély érzés ami bennem is

bár most nem hogy nem is gondolta mert

olyan ritkán mondhatni soha nem mutatom ki

nem is gondolta hogy ennyire szeretem

el is sírta magát mert ebben a mély érzésben

a legkülönfélébb máskor egyáltalán

nem elfogadott cselekedetek is megengedettek

én megfogtam a kaját és távolabb toltam

s ebbe a könnyes szemmel láthatóan

de a szivemben egyáltalán nem érzékelhetően

nagyon édes arcba mondtam

hogy menj el érted menj el innen és kitoltam

a lakásból a körfolyosóra ahol nemrégen

érkezett s úgy érezte most élete

egyik boldog óráját közelíti meg

s pár perccel ezelőttig ez az érzés erősödött benne

s most így végképp érthetetlen számára az

ami történt.

 

Bezártam a bejárati ajtót kulcsra

s rögtön ott az előszobakövön

csuklottam térdre ez az a rendkívül

nevetséges pozíció amit már a legigénytelenebb

filmek sem mernek ábrázolni mégis

mint az én példám mutatja: létezik.

Ebben a nevetséges pozícióban kezdtem el

zokogni hisz összegörnyedve az előszobakövön

mi mást tehetne az ember zokogtam bele

a padlólapokba s még beszéltem is

hogy gyere vissza gyere vissza aztán megijedtem

talán a lány a gangon van még és félreérti

s elkezd zörögni hogy itt van engedjem be

és elhallgattam de a könnyem tovább ömlött

s a nevetséges pozíció is maradt mintha

könyörületet vártam volna valakitől

holott egyedül voltam teljesen egyedül

a testem mint egy véletlen

odakeveredett bogarat amire a lakásban

egyáltalán semmi szükség nem volt és nem lesz

agyonnyomta az istent.


EX Symposion 2004 All rights reserved ©  |  Főszerkesztő: Bozsik Péter  |  Kiadja az EX Symposion Alapítvány  |  bozsik@exsymposion.hu  |  Webdesign: Pozitív Logika Kft.