EX a facebookon
MEGRENDELÉS / ELŐFIZETÉS
galéria / fórum Galéria Fórum
ÚJ Symposion
EX
Támogatók






PLPI
2023. január 30. | Martina, Gerda, Jácinta napjaAKTUÁLIS SZÁM:1125141. látogató
Aktuális EX címlapajánlás

 

Már

kapható

Tanácstalan köztársaság

című

számunk!

2. évfolyam 18. szám

Fehér Kálmán

Keserű „kedvcsináló" antológia

1966. június 1.

Mind többször vetődik fel az a kérdés, hogy hogyan is viszonyuljunk azokhoz az irodalmi termékekhez, amelyek minket, jugoszláviai-vajdasági magyar írókat is érintenek. Ha nem közvetlenül, akkor közvetve; ha nem egy-egy írót, akkor az egész itteni irodalmat, amely ha jugoszláviai-vajdasági magyar, akkor is az egyetemes magyar irodalom tagadhatatlan tartozéka, annak ellenére, hogy mind többször az ellenkezőjéről akarnak meggyőzni bennünket a tények, olyan formában, hogy vagy félkézzel bánnak az itteni irodalmi-művészeti alkotásokkal, vagy egyszerűen elhallgatják ezt az irodalmat, mintha nem is létezne. Néha úgy tűnik mintha a létezésünket is kétségbe vonnák.

A magyar irodalom történetének fogyatékosságai után (amiről már írtunk), úgy látszik, hogy a problémák csak mostanában tetőznek: megjelent a Hét évszázad magyar versei c. válogatás, amelyben nem szerepel vajdasági költő, annak ellenére, hogy azoknak a kritériumoknak egy-két minden "esztétikát" és "protokollt" elbíró vajdasági költő is megfelelt volna. Különben ennél a válogatásnál nem érint "halálosan" ez a "diszkrimináció", mert hozzászoktunk, hogy a "reprezentatív" alkotásokban már régóta mellőznek bennünket. Mindenesetre elgondolkoztatóak azok az igények, amelyeket a szerkesztőség tűzött ki maga elé: "Ez az antológia valóban a magyar nemzeti költészet kincsesháza ..." Igyekszik, hogy ... a magyar költészet minden jelentős irányzatát, eszmei és esztétikai viszonyát bemutassa." Hogy valóban az-e, aminek szánták, és hogy mennyiben az, arról talán majd máskor.

És megérkezett a Mai magyar költők antológiája, amelyben már nem szűkítették határok közé a magyar szó és a JÓ VERS jelentkezésének a lehetőségét, hanem "körülnéztek". Sajnos nem sokat láttak. És az igény, hogy "Ebben az antológiában szerepelnek olyan költők is, akik nem élnek Magyarországon", csak részben valósul meg, és olyan formában, ami még kirívóbbá teszi azt a diszkriminációt, amit a jugoszláviai-vajdasági magyar irodalommal szemben tanúsítottak. Mert, míg a romániai és a csehszlovákiai költészetnek megtalálták egy-két képviselőjét, addig a jugoszláviai-vajdasági magyar költészet képviselőinek se hírük, se hamvuk. Igaz az is, hogy olyan "hiányos" bemutatásért sem kapálódzunk, mint amilyen a csehszlovákiai és a romániai magyar költészeté, de az már nem csupán irodalmi probléma, ha még "JELEZNI" sem volt érdemes a jugoszláviai-vajdasági magyar költészetet. Vagy költőink még "jószerivel" sem igazodnak az egyetemes magyar irodalom eredményeihez és gondjaihoz? Ha mindjárt a kötet elején ezt az igényt tűzik célul, akkor talán-talán megértenénk, hogy miért nem "jeleztek" bennünket... Így azonban egy tendenciával, egy nagyon is kirívó rosszakarattal, diszkriminációval állunk szemben.

Mindenesetre, ez a viszonyulás részben hasznos is számunkra, mert sok írónknak egy kicsit kinyitja a szemét, különösen azokét, akik az utóbbi időben minden magyarországi megjelenést úgy könyveltek el, mint szent áldást és utolsó kenetet a fölbabérozás előtt. Értékmérő volt a számukra. Most rájöhettek, hogy ők is csak egyfajta "kultúrkapcsolat" voltak, stádiumai egy olyan kultúrkapcsolatnak, amely különben nagyon egészséges és számunkra fölmérhetetlenül hasznos, de nem jelentenek értékfölmérést is egyben. A fenti tények is ezt bizonyítják, mert a megjelent versek, írások, tanulmányok nem hozták magukkal a jugoszláviai-vajdasági magyar irodalom affirmálódását, értékelését. Inkább csak kirívóbbá tették azokat az eseteket, amikor ezt az irodalmat egyesek megkerülik.

Nem csodálkoznánk, és előbb, könnyebben térnénk napirendre e probléma fölött, ha eddig alkalmunk lett volna egy alaposabb, elemző tanulmányt olvasnunk az itteni irodalomról... Nem csodálkoznánk ezen akkor, ha olyan távol lennénk egymástól, ha olyan ritkán lenne alkalmunk az eszmecserére, a találkozásokra... Úgy gondolom, éppen az utóbbi idő győzött meg bennünket arról, hogy "magasabb" szintre is emelhetnénk egymás "kultúrkapcsolatait"... Sajnos az ilyen és hasonló esetek meglepnek bennünket.

"A költészet ‒ történelem" áll az előszóban, akkor a mi, jugoszláviai- vajdasági magyar költészetünk is költészet ‒ és történelem is, és csak az a kérdés, hogy a költészetet akarják-e letagadni egyesek, vagy a történelmet. Sajnos, ez nem jár külön-külön, éppen ezért a "József Attila-i kulcs: az új erkölcs, a teljes ember morális felelősségének kialakítása" nevében, annak tudatában Önöket teszem felelőssé: E. Fehér Pál és Garai Gábor.


EX Symposion 2004 All rights reserved ©  |  Főszerkesztő: Bozsik Péter  |  Kiadja az EX Symposion Alapítvány  |  bozsik@exsymposion.hu  |  Webdesign: Pozitív Logika Kft.