EX a facebookon
MEGRENDELÉS / ELŐFIZETÉS
galéria / fórum Galéria Fórum
ÚJ Symposion
EX
Támogatók






PLPI
2021. augusztus 3. | Hermina, Lídia, Kamélia napjaAKTUÁLIS SZÁM:996327. látogató
Aktuális EX címlapajánlás

 

Már

kapható

Tanácstalan köztársaság

című

számunk!

PIKNIK A TELEPEN

Péczely Dóra

KÉREM, ÉN ESZTÉTA VAGYOK

Térey János költészete 1991-2004 között

Egy éjre mennyin stáció jut? Nyílt mellkassal várom be bosszúd, ha bűnöm van, s ha forralod; de a kéretlen krónikások s nótafák sorából kiállok: híremnél mégis jobb vagyok." (Hamistanúk)

2008. január 3.

"Térey János költészete kétségkívül a kilencvenes évek magyar költészetének legérdekesebb fejleményei közé tartozik. Nyelvteremtő ereje versformáló tehetsége meggyőző versvilága zárt belülről fejlődő öntörvényű rendszer amelyen belül az egyes művek úgy kapcsolódnak rendszerekké (tematikai intonációs motivikai ciklusokká illetve kötetművekké) hogy ugyanakkor megőrzik műegész voltukat makettviláguk egyszeriségét." (Bodor Béla)

"Megfogyatkozva és újrarajzolt vonásokkal érkezem ide." (…) 
(Teleman partita)

Térey János első versesfüzeten Szétszóratás címmel jelen meg 1991-ben. Az akkor még csak huszonegy éves költő költeményei az azidőtájt legszínvonalasabb folyóiratok hasábjain (Holmi 2000 Mozgó Világ Magyar Napló Hitel Élet és Irodalom) jelentek meg korábban. A Szétszóratás felismerhetően Térey-könyv költészetének alapvető jellemzői már jelen vannak. A változatos formavilág azn "elbeszélő-költészet" (Bérház) első darabjai a ciklusokra osztott kötetkompozíció a kérlelhetetlenül igényes szóhasználatra épülő sorok. Már ezekben a versekben is nehéz meghatározni a szövegek beszélőjének kilétét: egy várostörténész és egy hivatásos katona szókincsével (lefokozás revízió) hoz létre egy akkoriban teljesen új hangvételű költői világot.

Ennek ellenére a bő évtizeddel későbbin válogatott versek (2003) közé alig kerül be néhány vers ebből a kötetből s ezek is módosított szövegvariánsokként (Anzixn Debrecen/Anziksz Debrecen; Az ittfelejtett Perújrafelvétel/Perújrafölvétel). A válogatás nagy nyitóversében a Nagypénteki beszédben az alábbi sorokkal indokolja a kirekesztés okát: "Elsőszülött fiam (fattyam!) szélnek eresztem/S nyugtázom kurvaságát."

A Szétszóratás egyenetlenségen helyenként József Attila-utórezgésekkel (Zarándok) ésn Juhász Gyula-reminiszcenciákkal (A vonat megáll) dúsítottsága esetenkénti kiforratlansága kamaszos borongóssága ellenére átgondolt sokszínű-sokhangú első kötet.

"Spongyát rá szörnyü évek." 
(A napórás ház)

A szakmai sikert és elismertséget meghozó An természetes arrogancia (1993) című kötet sokkal felszabadultabb nyelvezetű átgondoltabb könyv. A versek hosszabbodnak a ciklusokon belül is hosszabb több részből álló darabok keletkeznek (Minden érvényes indulat). A kötetet záró kilenc szövegből álló ciklus a Hedvig hagyományai pedig tematikailag összekapcsolódó tulajdonképpen egy "szerelem" történetét elmesélő verssorozat melyben szóhoz jut egy "szerepvers" erejéig a kapcsolat másik tagja a nő (Szegényn szivem) is. Térey költészetében nincs példa a nő-férfi viszonyban romantikus de még csak kiegyensúlyozott párkapcsolat megjelenítésére sem. "Szerelmi költészete" élethalálharc nélkülöz minden könnyedséget: az erőteljes szexualitás az érzelmek feldolgozhatatlansága vagy a folytonos hatalmi vetélkedések a véget nem érő "héjanászok" jellemzik minden idevonatkozó sorát (Mentelmi jog Családi ügy).
A már említett Hedvig-ciklustól eltekintve csak nyomokban van jelen a későbbiekben oly jellemző kötet- sőt költészetszervező erő és tudatosság mely képes (visszamenőleg is) megteremteni azt az illúziót hogy Térey János egy valaha nagytörténetként létező szövegvárost rekonstruál épít újjá apró versrészletenként. Magától értetődő alapként a hadtörténelem és kultúrtörténet szolgál: a kötet legtöbb verse ezekbe hangsúlyos "helyszínekbe" ágyazódik bele (Ez a megszállás előtti hét Minden érvényes indulat). Meghatározóvá válik Térey költészetében az a "kihagyásos" történetmesélés mely markáns vonásokkal ugyan de csak az adott történet kontúrját rajzolja meg és az olvasóra bízza hogy a hiányzó részeket pótoljan (Elégtelen az apparátus).

Természetessé válik hogy a (szöveg)város ezen erős téglái közé kevert habarcs a legmodernebb anyagokból áll: a budapesti szleng angol és francia jövevénymondatokkal keverven (Vidéki benyomások).

"Fölfeslik minden régi hímzés elhasad / a függöny nászruhám a padlóra kerül."

(A sirokkó ünneplése)

A valóságos Varsó (1995) ötvenkilenc (LIX) számozott versével vált nyilvánvalóvá hogy Térey költészeten meghatározóvá lesz a magyar ezredvég irodalmában. Varsó (mely egyszerre jelöl teret és időt azaz valós és virtuális teret illetve egykori várost és a jelen helyszínét) már An természetes arroganciában is feltűnik egy vers erejéig:nTúlutazni Varsót címmel mely átkerül ebbe a kötetbe is változtatás nélkül az ajánlás elhagyásával. A valóságos Varsócímű szonett kezdi felépíteni a kötet magánmitológiává növekvő világát: azaz megtörténik a teremtett világ felosztása a szereplők osztályozása. Az ittmaradtak a távollevők a bentrekedtek az emigránsok ellentéteken alapuló világában a Védőnő és a Védenc párosé a főszerep. A szonett megelőlegezi a kötet katonai-történelmi (emigránsok küzdelem fegyverhordozók ellenség vértanú A hadnagyot beiskolázzák) és orvosi (medicina éjszakás nővér diagnosztaBonctani alapvetés Gyógyászat és gyógyszerészet) szakszavaira épülő történetmesélését. Megjelenik az alteregó Terman (Kópia) és vele az elbeszélő családtörténeti versei (A hátországi Termann Borbála-nap).
A Bonctani alapvetés cím és az alatta futó szöveg az önirónia felbukkanásának legszebb példája. A cím alapján az orvosi tematikára készülő olvasó a "történelmi" regiszterben találja magát: a Szívhalászat elnevezésűn egykori (századelő?) balatoni hajóverseny kiírásának szépen tagolt szövege áll ott verssé válva.

"Node mit tudtam akkor! / Mit tudtam akkor de ha tudtam is!" 
(A hűlt hely)

Két évvel később a Tulajdonosin szemlélet (1997) című Térey-kötet lesz a szerző "olvasóbarát" könyve. Az ismét ciklusokra tagolt kötet a Termann-ház történetét meséli tovább a fiktív helyek és kétes időbeliség helyett konkrét helyeken és helyiségekben múltban és jelenbenn (Nyugalmunk érdekében Lámpaláz Sütkérezés). Azn elbeszélő-tulajdonos körüli szereplők mind családtagok barátok vagy akként értelmeződnek: "Fényesség van nem látom bátyámat Bezzeg úrfit. Minden zaj ismerős otthoni."n (Beharangozás). A Termann-ház szinte "lakható" lesz rokonok sorsok emlékek közt él a jelenben Termann Dezső. A nyelvi archaizálás játékká válik lelepleződik az ódon szavak és a legfrissebb élmények elbeszélése összecsúsznak ezzel véglegesítve Térey költészetének egyik legmarkánsabb jellemzőjét: "Káprázatos néném! Hajdan fönt a Várban / dzsentris durva bálban mákonyos tivornyán / láttalak kacagni: falfehérre váltan / gyönyörködtem benned gyilkosnőm gyehennám." (Minden sodrás lelke).

A Haladékidő mely valójában a záróvers (az utána következő Appendix rapszövegeket rejt) a kötet egyik ékköve: álommesélő-prózavers mely az addigra bevett a jól ismert kemény Térey-retorikát kerülve gördülékenyen pátosz nélkül felismerhetetlenül téreysen nyit kaput saját maga költőin útjának folytatása előtt.

"Nyíltan akarok beszélni mert émelyít a köntörfalazó kíméletesség." 
(104.)

1997-ben jelenik meg a Termannn hagyományai című könyve is mely nem teremtett hagyományt Térey életművében: ez maradt azóta is az egyetlen prózakötete. A könyv hátoldalán rövid szöveg Nagy Atilla Edgár tollából: "A könyv műfaji megjelölése: Lábjegyzet. Hm. (…) Lábjegyzet? Mihez? Prózai adalékok a korábban megjelent négy verseskötethez? Felesleges szerénység volna ez hiszen a lábjegyzet már csak topologice is a többi szöveg alatt keresendő. Ez nincs alatta. Mellette van."

A könyvből választott idézet lehet a kulcsa a kötet létrejöttének hiszen a lábjegyzet-kisregény tematikailag valóban szorosan kötődik a korábbi kötetekhez. Mintha az elbeszélö nyílt(abb)an így részletesebben tárulkozna ki. Térey költészetét "titokzatosnak" tartják az irodalomtörténészek az életrajzi történések nyilvánvaló jelenléte is csak homályos utalások rendszere lírájában. Kisregénye minden költőiségen mellett egy csevegőbb hőséről jóval bőbeszédűbben mesélő szöveg: a hiányzó láncszem. Debrecen Budapest Varsó - azok a helyszínek melyek eddigi köteteiben szövegképző városok sőt Varsó mint címadó jelenik meg. A természetes arrogancia utolsó ciklusa a Hedvig hagyományai címet viselte ebből a hagyomány a címben Hedvig a kisregényben szereplőként bukkan fel. Számos korábbi verssor válik prózamondattá új környezetében - az önéletrajzzá alakuló tizenkét fejezetben. Termann Dezső életútjának hol kínosan kronologikus hol idősíkokat váltogatón történetében a narráció sem állandó mert hol E/3. személyként beszél Termannról "Termann - mint hírlik - összeroppant." (81.); hol E/1. személyű: "Termann én vagyok." (38.).

Kerek korrekt kosztolányis mondatokkal indul a visszaemlékezés a szöveg felénél a Próbaút fejezettőln azonban megváltozik az elbeszélésmód. Szaggatottabban beszél a mesélő rövidebb mondatokban több önreflexív megjegyzéssel. A következő (A mézeshét Délszak Pánik) három fejezet pedig már fragmentumokra bomlik. A mézeshét például tizennégy részre és egy Epilógusra és nyoma sincs benne kronológiának hagyományos elbeszélésmódnak. Rövid pattogó mondatokban eladdig ismeretlen szereplőkkel találkozunk úgy fest mint egy regényvázlat az önéletrajz lapjai közt. A helyszín ismerősnek tűnik: Varsó. Csak az a kérdés melyik: "Háromféle Varsó létezik. Mindhárom bélyegen ugyanaz a szirénembléma. Csak a színük más." 66.

"Vezérmotívum a partra vetett hal."
(Szédülés)

Az ötödik verseskötet briliáns címe alapján az eddigieknél is "arrogánsabb" hangvételű szövegekre számít az olvasó. De a Térerő (1998) nem annyira a tér-erő mint inkább a tér-erővesztettség könyve: Termann-Ady épp "eseményekben gazdag héjanászán"-t (Önzés) próbáljan túlélni. Az Elbocsátó szép üzenet és a Valaki útravált belőlünk együttállásának(Veszett fejsze nyele Az őszi időszámítás A sárga irigység Kánaán Mátyásföld) stációinn át haladnak a szövegek egészen az összeomlásig majd az újjászületésig mely a címben van elrejtve: "A keservit neki olyan telem volt / hogy csak hálni jártam az öreg Vág-mederbe s tavaszra leköszöntem a folyamőri posztról. / Elveszett horizontomról a szervező közép." (Az acélt megedzik).

A fájdalmak megaláztatások felállni-próbálkozások kudarca vagyis a meglehetősen nagy indulatokat kiváltó tematika ellenére szelídebb a szövegek retorikája mint az előző kötetekben. Az önirónia veszi át leggyakrabban a helyét: "Elblicceltem a téli félévet a kánaáni mesterkurzuson. Most íme sorszámot osztok / a kibukottaknak a lecövekelők oldalán." (Kánaán)

Az "erőtlenség" azonban nem vonatkozik a szövegek stílusára. Térey továbbra is kijátssza azokat a nyelvi poénokat amikoris egy agyonhasznált szókapcsolatot trendi szófordulatot közhelyet vagy szólásmondást hoz vershelyzetbe. "Fene fenét eszik / megvirradok mással / elvégeztetik." (Az őszi időszámítás); "A titok nyitja: ő is lassú víz mint én / lassú víz a változó mederben." (A lassú víz)

"(…) Helybenmaradás / és helyváltoztatás egyként értelmetlenek …"
(A Sztálingrád-hasonlat avagy: miért emlegettem annyiszor a katonákat)


A Drezda februárban (2000) című kötet ismét a tér és az idő szoros kapcsolatának ígéretével alapozza meg a kötetet. A cím (hely és idő) majd a ciklusok címei dátumok (II.1. II.2. II.3. II.13.) szinte verses napló létrejöttét sugallják. Konkrétnak tűnő város konkrétnak tűnő hónap konkrét napok sora egyre több verset tartalmazó ciklusok. (Egyébként II.2. a sztálingrádi kapituláció napja; II.13. Drezda szétbombázásának első napja.) A történelmi dátumok és a magánmitológia időrendje teljességgel összhangba hozható mert Térey költészetének virtualitásában a Hollán Ernő utca Varsóban kezdődik és Drezdában ér véget.

Ami mégis sokkal többet mond el a kötetről: a Lukács evangéliumából (13:1-5.) választott mottó. Térey költészetében teret nyer a hitbéli kérdésekkel foglalkozó "elbeszélő". Az eddig szinte csak szófordulatokban megjelenő transzcendencia egyáltalán a vallásba/hitbe vetettség tematikailag is megjelenik. "Az érdekel élvezi-e Isten / a csetlést meg a botlást a célegyenesben." (Hogyan mozgat hátra és előre).

A "családi líra" erős dominanciája a második ciklusban és az első kötet címének megidézése (Szétszóratásn után)egyfajta szintetizáló igényt jelöl ki. Ráadásul felbukkan Paulus tábornok és a sztálingrádi kapituláció is mely a következő könyv egyik témája lesz.

A kötet verseinek mindegyikében megneveződik egy konkrétnak látszó hely vagy (idő)utazásra tér- vagy időbeli elmozdulásra utaló sor és többször mindkettő egy szövegen belüln (Holland Ház A két malomtól a Szent Annáig). Az Örs vezér téren Drezdában Sztálingrádban Miskolcon a debreceni Nagyerdőn Zuglóban jön-megy repül hajóútra kel (An fedélzet) a lírai elbeszélő: egy kalandregényt megszégyenítő mozgalmasság hömpölyög ebben a kötetben. Mindez naplószerűen elmondva epikus versmenetek sorára (Takarítás Sonja útja a Saxonia mozitól a Pirnai térig) építetten megakasztva egy-egy gazdag leírással dúsított lassúbb menetű életképszerű színes nominalitású leíró-verssel (Én mint újjáépítési biztos).

"A paulusi paradigma
Mindig szenzációt mutat;
Körútjainkat alakítja
És origónk: a fordulat."


2001-ben jelenik meg Térey eleddig legnagyobb hatást és vitát kiváltó műve a Paulus mellyel nemcsak díjak sorát érdemelte ki hanem megkerülhetetlenül beírta magát a magyar irodalomtörténetbe. A két szálon futó történetet egy harmadik vezérli ha elbeszélés szintjén nincs is jelen a poémában: a bibliai Pálé. A másik két történet közül az egyik hőse egy 20. század végi budapesti hacker; a másik egy történelmi személy Friedrich Paulus a sztálingrádi csata vesztese. Az Anyegin-strófákba zárt elbeszélő költemény nemcsak formájában hanem a fabula szintjén is Puskin művét követi. Paulus a hacker életútja és szerelme Ludovika kapcsolatának momentumai Anyegin és Tatjána sorsát követi. Újraíródnak a sorsfordító levelek sajátos téreys stílusban melyekben keveredik a hagyomány ereje az ezredvégi pesti szleng frissességével és megkerülhetetlen fűszerezésként informatikai szakszavakkal. Így lesz Tatjána "Én írok levelet magának" sorából Ludovika tollából "Én postázok vírust magának".

A Paulus további előzményeire elöször Korcsog Balázs hívta fel a figyelmet : "Puskin Anyeginje mellett Térey Paulusának azonban legalább még két fontos irodalmi/művészeti előképe van: az egyik Dante Istenin színjátéka a másik pedig Wagner Ringje. A Divinan Commedia hármas kompozíciója a Pokol kilenc köre és a Paradicsom kilenc égöve megfelel(tethető) a Paulus kilencn fejezetének - még a kötet végén található három ábra is azn Isteni színjáték Pokol- és Paradicsom-térképeit idézi. Wagner Ringjének hatása ugyancsak a mű koncentrikus körökből építkező gyűrűs kompozíciójában tükröződik…"

Ahogy a Paulus kilenc fejezete - koncentrikus körökként - gyűrűzik úgy van jelen Térey költészetének minden eddigi hangsúlyos jegye ebben a művében. Hullámokban árad szét és terjed tovább városfetisizmusa történelem iránti fogékonysága erőteljes szlenghasználata perfekcionizmusa a nőkhöz való fonák viszonya kegyetlen iróniája hiperérzékenysége nyelvbe és kultúrában ágyazottsága.

"Mi Isten kegyelméből másodszor-hamvasak
Táborozunk a puszta nagy fellege alatt."n (Nagypénteki beszéd)

Sonja útja a Saxonia mozitól a Pirnai térig lett a címe a Térey János válogatott 1988 és 2001 között keletkezett verseit összegyűjtő kötetnek a Drezdan februárban könyv egyik nagyszerű verse nyomán. A kritika jórészt értetlenül állt a válogatott versek megjelenése előtt holott a harminchárom éves (!) költő hat verses- egy prózakötet és a Paulusmegjelenése után újrarendezte életművét mintegy újraírta saját költészetét. Nemcsak versek hullottak ki a rostán és került egy kisebb kötetnyi új anyag Platinan címmel utolsó ciklusként a vaskos könyv végére hanem eltűntek az eddigi cikluscímek és -határok a versek sorrendje az egyes ciklusokká vált köteteken belül is felcserélődtek a már korábban említett szövegvariánsok szervülése mellett.

A kötet nyitóverseként megszületett Térey önreflektív narrációjú "nagyverse" a szinte már hagyományos ars poetica jellegű szöveg a Nagypénteki beszéd mely a legszebb kései Kosztolányi-versek elbeszélésmódját követve ad új olvasási szempontokat a válogatott versekhez.

A könyvet záró vers Az Ikrek gyászbeszéde egyrészt Térey költészetének egyetlen hagyományos értelemben vett "köztudat-aktuális" szövegeként a 2001. szeptember 11-ei terrorcselekmény következtében leomlott World Trade Center kettős tornyának döbbenetes élményének hatása alatt született ("A tapasztalat tisztasága lep meg / Hogy nincsenek végleges sziluettek."); és mely mint kataklizma szimbóluma lesz a 2004-be megjelenő A Nibelung-lakópark című drámatetralógiájának is.

"Nem vagyok ember
Úgy nézz rám ember: níbelung vagyok."

A Nibelung-lakópark (2004) című drámai költemény a Nibelung-ének illetve az erre épülő Richard Wagner által átírt és újrakomponált apokalipszis-látomás (Azn istenek alkonya). A Paulus után egy másik nagy történet újraírására válalkozott Térey János létrehozva a magyar irodalom 21. századi monumentális drámakompozícióját. A műbe az opera szereplői és a közöttük dúló hatalmi játszmák kerülnek a fogyasztói társadalom kulisszái közé: egy képzeletbeli de nagyon is ismerős város lakóparkjába ahol a Nibelungok és Gibichungok szeretnek és hatalmaskodnak majd - miközben lebírja őket végzetük - elmondják újra a gyűrű vándorlásának útját melynek felirata: Rajnai Ipar Nyereségn Garantált vagy Rajnai IparNincsn Garancia?

Mintha az ókori görög drámaversenyekre készült volna A Nibelung-lakópark: négy összefüggő darabból álln [Wotan kockázik (előjáték); Rajnapark (feketen komédia); Siegfried lakodalma (szertartásjáték); Hagenn avagy a gyűlöletbeszéd(katasztrófajáték)]. An cselekmény sem áll távol a görög mitológia alaptörténeteitől: családok szövevényes szerelmi és érdekviszonyai ősök bűneinek visszahatása a jelen szereplőire. A drámák minden sorát színpadra állítva nagyjából egy teljes napot venne igénybe előadni. Így a mű a középkori színjátszás monumentalitását idézi a misztériumjátékok esztétikumát. A szereplői jórészt reneszánsz figurák tele szenvedéllyel és hedonizmussal. Legközelebb mégis azemberiségdrámákhoz áll elsősorban an Fausthoz.

"Hogy tehet szert ennyi bájra / A gyűlölet fonetikája? kérdezi Térey drámájának egyik szereplője Frei a kíváncsi kertész a mű egyik legemlékezetesebb figurája. Igen a gyűlölet drámája ez különösen a tetralógia negyedik része. De közben egy ragyogóra csiszolt időnként kifejezetten mulattató színdarabról van szó amelyben azonban a jó formaérzék egyáltalán nem gyengíti a feneketlen gyűlölködést. E műben szélsőségesek az indulatok de közben mégis minden fegyelmezett. Líraiak a megszólalások gyakran éppen akkor amikor a legobszcénebbek. Amin határtalan az ebben a tetralógiában a határokon belül morzsolja fel a világot. Nem csoda hogy a végső pusztulás amelybe e hatalmasra méretezett színdarab torkollik nem robbanásra hanem beomlásra emlékeztet. Explózió helyett implózió. Úgy ahogyan a WTC ikertornyai is beomlottak talán sokkal többet temetve maguk alá mint azt sejteni véljük." (Földényi F. László)


FELHASZNÁLT IRODALOM:

Bazsányi Sándor: A sulykolt hamis eredete. Jelenkor 2001/2. 223-227.
Bengi lászló: Krónikás és filológus. Alföld 1998/7.
Bodor Béla: A valóságos fikció. Holmin 1995/12. 1780-11785.
Földényi F. László: A Gonosz keresztes háborúja. Élet és Irodalom 2004/45. szám
Kálmánn C. György: Tér-kép-töredékek. In: Mű- és valódi élvezetek. Jelenkor Kiadó 2002. 97-103.
Keresztesi József: A nagy szabásminta. Jelenkor 2003/1. 97-109.
Korcsog Balázs: A germán Godot. Élet és Irodalom 2001/11/02.
Sütő Csaba András: Térey János. Szépirodalmi Figyelő 2004/4. 126-132.
Szilágyi Ákos: De Paulibus. Élet és Irodalom 2001/11/02.
Szilasi László: Te(rr)ore(szté)tika. In: A Kopereczky-effektus. Jelenkor Kiadó 2000. 151-171.


EX Symposion 2004 All rights reserved ©  |  Főszerkesztő: Bozsik Péter  |  Kiadja az EX Symposion Alapítvány  |  bozsik@exsymposion.hu  |  Webdesign: Pozitív Logika Kft.