Képzeld helyzetembe magad

1966. január 1.

Képzeld helyzetembe magad!

Senki sem kényszerít,
meg kell mondanod: visszataszít
a káprázat, nem hiszel
a szavaknak, ezért kerülöd,
előttük lesütöd szemedet, ‒
az értelmüket. És a rossz mester
cifra blöffje mögé
sem bújsz, aki letagadja jelentését
a szónak. . .
Éber zsoldosok igazságszolgáltatását lesed
s / ha lesújt rád,
még hős, tolvaj sem vagy,
csak egyszerűen megrökönyödött,
tájékozatlan.
Tájékozatlan ember.

Kockával hullik a szó: ‒ mindegy, ‒
szép, nyájas, értelmes szó, ‒
önmagában, ‒ és a képzelet
kitartásodra vár, zagyva számítások
ámító csinnadrattáját túlélni.

És a muzsika!
Kikerülöm a dolgokat, a táj
befogadja a társtalan ütemet:
‒ pártos visszavonás ‒
világ, vers ég el,
az út arányt szab magának,
csitul a lényeg, homályát
bearanyozza a messze felhőkön
megülő szem okos magánya.