Már
kapható
Tanácstalan köztársaság
című
számunk!
2019.
Tolnai Ottó
Karfiol&karfiol&
1975. október 1.
karton
átmegyek a kartonon
izzó piszkavas
bal keze
már béna volt mondják
át
parázzsal
teli vasnadrágban
önnön körömpaprikásommal
marva ahogy érem
nem érem a holdérem
másik oldalát
nincs baj
csak nagy
át
átmegyek
bár a kartonon
a szótár kartonfedelén
a tengerimalac-hoz
és ez szép éntőlem anyukám
nyugodj meg szép
szép önmagad kísérleti
állatkájává lenni
kísérleti önmagad
állatjává
szép vadállatjává lenni
szép
nyugodj meg anyukám
hiúz-hiú fiúk lám
árvalányhajba tört
koponyám betört
felsültem
bár nem nyaraltam
karton & karfiol &
kisfiú vagyok egy fényképen
többé sosem lesz fehér zakóm
fekete is csak ha az üvegliftbe szállok
az üvegliftben alászállok
csontváz egy klisén
ministráns a kantoni misén
manillakereszt
egy hajnali újságcsomón manillakereszt
ez tény
karton-
és nem palaszürke lenne
a karvaly háta
ha nem éneklő madarakkal élne
a megzabált ének finoman színez
fájdalmasan felüvöltött
a korallágacska törte
fel is sebezte hátát
mélyen
vagy sirály sikított
kés volt a kezemben
melyről a gyűrűsujj hiányzott
mint a karácsonyi kaktusz
csöpögő vérszíne
a télben
a bíbortetű testéből
messze! kiválasztott
kármin
kárpit
kárpátok
kartoték
és kedvesemnek agyar-ék
az az idióta meghalt
miért
kartonbőröndje ég
legyen néki könnyű
és legyen nékem is könnyű
a szájamban
miért
miért halt meg
miért a szájamban
nem tudom
ott nehéz
ott nehéz
tiszavirágkitin-koton
upravás kanász létemre
soha szebb vers-sorom
sótelep
szalmakas mézmelege
gipszdísz-raktárban töltött nászéj
hajnala
zsebbe rejtett toszkán szivarvég
hagymahéjzaja
sótelep
sótelep hajnalzaja
a pattanásos rudak
szép hangszertokokban
homoerotikus testvérek játéka
jó zene
és kölcsönpénz
és kölcsönpénz
a raktárban
ki tette a kocsikenőcsöt
a deklirakásra
átitatta
a cipészeik nem veszik
nem veszik a lapokat
nagy az adó
milyen nagy az adó
összetöröm ezt a
rádiót
hogyan
sehogyan csak mondom
nem kellett volna megvenni
rossz készülék
műanyag
hajlik
a rádió erős én gyönge vagyok
én gyönge vagyok kedves hallgatóim
nagy ólom
morzsolódom
szarvaslesen majd tánczene
tolnai-lexikon aradi vértanúk
nekidőlök a kátrányos falnak
hányok
a platánok alatt lenn
olcsó kartonruhában szép cigánylányok
sikerült
a kisfiú szívoperációja
ljubljanában
már haza is hozták
boldog vagyok verset írok
de én örökre ott maradok
kipöckölve
ljubljanában
egy indonéz asszony
és egy braque-festmény között
nagy dolog a szlovén grafika
látom ahogy hóna alatt
krisztus-rajzaival
eltűnik a sarkon
kasíroztatni viszi őket
karagöz: karamell forrázta bőrárnyék-figura
látom
látom hónalját
látom hónalján
e felhasított
szőrös csillagvizsgáló-kupolán át
az éji világot
neved szent kishúgom neve
rémlik meghalt
haját őriztük
nem merek mozdulni
félek túlszaladok
miközben süllyedek egy lyukban
az emeleten
s mégsem érem el
mint a vakond
a föld gyémántját
nagy tél volt
soha különösebb úrfölmutatás
a patkányok
egész kartontáblákat ettek
soha különösebb áldozás
a raktárban
a narancs aranybetűs selyempapirosát
meg sem szagolták
télen is
nyáron is
különös akusztikájú
szó az asztrahángallér a karcerban
nem is szó
sütős valami
jeges valami
mint az akasztókötél
pikula
szereti a piritós kenyeret
mindent
mi ropog mint a csont
pikula pikulórum
majd ha a karbidégő-forma
golyó
átüti a vajszívű karnagyot
akkor jön
fagyöngyszín ruhában
a karhatalom
ha nem jön annál jobb
függjön össze
összefügg
függsz
özvegy józsef attila
hogyan adjam tudtodra
sejtem ami sejthető
hiába szorítjuk egymás kezét
messze sodródunk a vörös téren
hogyan
lassan
kis bricseszem akarom a halkést s azt
igen
azt amit versben senki még
kolibrikarambol
szép félsz
taps
némely fölvételen
ott a taps
még titok
hogy már túl vagyok
ablakot vágsz vissza
a dobozba
a tengerimalac-hoz
szeretem a román és a lengyel nyelvet
szeretek a párizsi teraszokon
mint tehénnyelv a sókristályt
nyaldossa talpunk
a carrarai márvány-
küszöböt
melyről a semmibe
hágunk
hágunk a semmiben
az ősz nekem
hágában szökött be
ó vermeer szentkékje
segíts
II.
karfiol
a testbe süllyedő
agyvelő
lágy á-
gyúgolyó-dallama
a sintér fiával ültem
az utolsó padban
apró aranycsontokat
csereberéltünk
a kamillafésű ládájába bújtak
a karfiolbundás kiskutyák
a fényes hurok elől
hamupipőke
az üvegfelvonóban
nő a habverő
zsugorodik a hab
nincs
olyan
édes gipsz
legyek
legyek a kenőcsös kartontáblán
legyek
legyek a legyek karfiol-on
legyek edit lenni vagy nem lenni című rézkarcán
legyek
legyek fa melyen villám fut keresztül
legyek
a lélek barokkos
a lélek barokkos
barakkja
egy falatja
A KARFIOL
A KARFIOL
svejk sörhabja
medúza rokona
rezeg keménységében
egy lyukat dobálok
ugyanazzal a lyukkal
egy lyukba kiáltok
álmomban fel-felkiáltok
ugyanabban a lyukban
gyűrött nulla
vasalt hulla
már nem szödörjes
torkába göngyölve
fehér nyelve
karfiolkísérletem
megfejve
ám
lassan emelkedünk
karvaly karfiolja
karfiol karvalya
a föld gyémántközepe felé
kifordított kesztyűbe
zárt
taps-
vihar
kísér
csődör a sziken
forró
teában úszik
a sintérház felé
lába között jeges
torma
legyen könnyű a szájamban
kihúztam egy könyvet
s a helye nő
most látom csak
ez az a harmonika
melyet a metró folyosóján
hallgattam a szajna alatt
fehér bottal átszúrt szívvel
átvezettek
sehova
bolgárkertész
ha lettem volna
észak-bácskában én
a tisza
tiszavirág tiszafa
tiszta szív vízi tiszt
locsolta
anélkül hogy locsolta volna
a tisza
hatalmas villanyégőkkel sütögetik
homlokunkat halántékunkat
pap józsef és koncz istván
jugoszláviai magyar költők
tisza-verseik matafizikájáról
váltanak szót az elektromos kamerák előtt
fehér kálmán jugoszláviai magyar költő
majd az angazsált versről szól
az én témám a modernnek lenni mindenestül lesz
két kézzel akarta markolni a durva valót mondom
majd
feleségem
jugoszláviai magyar költő felesége
a monitoron néz bennünket
char sorge-ával és bonnefoy duve-ével
mint a tisza mellékfolyóival
én is bekapcsolódhatnék
de nem lesz idő
marhaagyvelőforma karfiolomat sem
mutathatom be egyik előző kötetemből
a titok csődörszín pöcsétje
maradjon feltöretlen
harmat min
verem minek
vernek kit
anyám csak egyfélét
tudott készíteni belőle
feleségem párizsból hozta
a recepteket
és én
és én
óriás
nem úgy mint a
kanizsai törpe bolgárkertészek
feredek ferdeségeimben
józsef attila mondta
a vörös téren
e kupola
hóval nem hagyma
igen így alliterált
ha nem költött alliterált
hóval nem hagyma hanem
KARFIOL
szép
ezt még feljegyzem
mondtam meghajolva
az első padban ülök
óriás aranycsontok között
történelemóra
földrajz német
magyar irodalom
a sintér fia
rántott karfiolt zabál a pad alatt
s én azt hiszem agyvelő elhányom magam
jukus még mindig tüzel a padban
tűzálló padok ezek
rántott agyvelők
papundekli a hátamon
valamihez nélkülözhetetlen
még nem tudjuk mihez
felmegyünk a kálváriadombra
a rozsdán átsüt a nap
majd a sintértelep félé caplatunk
a forró sziken
ki dugta a lókoponyába a karfiolt
sosem tudom megfogni már
szépen átcsúsztatjuk
a méterszer hetvenes papundeklire
az újvidéki árumintavásárra
a kutyák
és az indiai kelmék miatt
ment ki a család
ó az a homokszín arab agár
mely elrágja az antilop inát
ó az az indiai vászoning
melyet nem ragaszt hátadra verejték
igen a kutyák és a kelmék miatt
de már az alliteráció is sejteti
mi történt
1975-ben az őszi árumintavásáron
megpillantottam: A KARFIOLT.
sosem láttam még így
kiállítva
gyökerestül
gyökere akár a torma
a torma költészetemben
mint tudják
mint nem tudják
a halott csődör nemiszerve
még parazsalló nemiszerve
tehát eo ipso
nemiszervre szerelt agyvelő
ősz van
érzem a künnfelejtett karfiolokat
észak-bácskában mind
érzem mint egy ketrecbe zárt nyúl
álmában
a tisza látja
látja a még parazsalló földbevert lónemiszervekre
szerelt
agyvelőket
én érzem
a tisza mint óriási hosszú kamera látja
lát mindent
senki sem tudja
senki sem tud semmit
nem vettük meg a homokszín arab agarat
jugoszláviában csak három van
nem lehet pároztatni
hozni kell még egyet mondta a nagykövet
nem vettük meg
el sem adták volna
pénzünk sem volt
nem vettük meg a dohányszín indiai szoknyát
ősz van
a tél elé akarok menni
fázni szeretnék végre igazán
tán meg is fagyni
kirántott agyvelők
lereszelt nemiszervek
könnyek: Joye, joye, joye, pleurs de joye.
egy mauseres öreg bácsi
őrizte felavatás előtti éjszaka
1975. július 6-a és 7-e között
az új tisza-hidat
kanizsa és törökkanizsa között
ő mesélte:
vitéz nagyanyámmal karonfogva
felsétáltunk a frissen festett hídra
s az lévén függőhíd
veszélyesen hintázni kezdett
hajnalban távozásunk után
kisrókák menyétkék vízipockok
szaladtak a szép hídra
és farkukkal felsöpörték
milyen súlyosak nagyanyám bambuszcsontjai
mondottam tűnődve az öreg őrnek
igen
akár le is szakadhattunk volna
a halottak csontjaiban
nagy ólom van mondta
nagy ólom
nagy ólom
legyen könnyű a szájamban
míg futok utána
legyen könnyű
legyen könnyű
az égő kartonbőrönd
legyen könnyű a szájamban
III.
&
éjfélkor és ötkor kell beadni a kicsinek az orvos
ságot nem fekszem le mit csinálok feljegyzem mi
t csinálok azt csinálom amit feljegyzek játszo
m a zsebpohárrál mintha csak tiszta forrásból in
nék a disznóól-at tehát olyan műnek kell felfog
ni amely a diákmozgalmat megelőző időszakban
keletkezett játszom a cserkészcsattal két kék és
négy rózsaszín példányon aláírok formular art a
z indigók lebegnek mit csinálok mit csinálnak ra
gozok a huzatban ők hasadnak az indigók azt csi
nálják amit feljegyeznek szagolgatom üvegcséim
et a vietnámi balzsamot miközben a tv-ben a vi
etnámi háború borzalmait bámultuk vietnámi b
alzsaimmal kenegettük halántékunk homlokunk a
levendulaolajat lajos hozta hvárról budapestre is
vitt évának és most levendulaillatú az egész kol
légium a márványkodály az irodalomtudományi
intézet szagolom őket a kölni kölni kint van a fü
rdőszobában meg kell keresnem sartre baudelai
re-jét szeretem azt a részt ahol a spirituálisról
illat stb. mint a baudelaire-i költészet faktumáró
l ír már teljesen vak nem csinálhatja meg tv-mű
sorát két utolsó interjúját én is adtam az újvi
déki rádióban nem találom a könyvet 60-ban ott
voltam a belgrádi bölcsészkar dísztermében tar
tott előadásán egy varangy beszélt akár az isten
frissen croce leopardi-esszéje kerül a kezembe a
minap meg montale nobel-díjáról írva ezt nem t
aláltam kardos t. írja hogy ma is mutogatják a l
eopardi-házban a költő egykori dolgozószobájába
n carducci ottjártának emlékeit ez nem valami
véletlen látogatás volt de elkötelezettséget jelent
ett carducci érdekes különös módon leopardit fo
lytatja a költői logikája nem oly tiszta de entu
ziazmusa nem kisebb búcsúzom a szobámtól láto
tt-e engemet az ablakpárkány és a felvonó közöt
t ez a négy fal látott-e a lebegő indigók között ez
az ajtó búcsúzom búcsúzol búcsúzik mi marad
utánam a
márványkarfiol
költészetem büszkesége centruma mely körül im
már ha tetszik ha nem forognom kell forognia k
ell a világnak mit csinálok forgok a
márványkarfiol
körül gombrowicz novellája a
karfiolról
úgy érzem végképpen igazolt tudtam nem hiába
foglalkozom életművével éreztem meg fogom tal
álni benne is a karfiolt egy vegetáriánus társasá
gban ahol megvetik a vért a húst karfiolt tálalnak
miközben a főhős gombrowicz az aznapi vörös
kurirban egy cikket pillant meg egy
karfiol
nevő kisgyerek eltűnéséről hajnalban távozásako
r a ház előtt megpillantja a megfagyott
karfiol bolekot
kiszáradt tintásüvegeimet is szagolgatom búcsúz
unk szaglászok akár a patkány melynek szaglász
ás az élete és intelligenciája mindig példaként le
begett előttem a körkérdésekre kik voltak a péld
aképeim mindig azt felelem a patkányok szaglás
zom hiszen vannak nagy üvegeim is sósavas bal
onjaim s itt van minidig is velem volt a valós
ág vitriolos üvege szaglászom mi elcsúfított s
csúfítani fog továbbra is míg végül szép nem les
zek halott búcsúzok délután egy kolázs-kiállítás
ról írtam át kell gépelni az öngyilkosságomról í
rt ciklust még korai öngyilkosnak lenni korai át
gépelni noha a
karton & karfiol &
előtt van a helye a celebesz celebesz nélkül-nek s
zaglászok befejeztem lars gustafsson gustafsson
úr személyesen című könyvének olvasását rögtö
n a könyv elején budapestről elbert jános kritik
us fogairól és lulkács gvörgyről ír a 60-as évekke
l foglalkozó regényeik közül különösen a filmműv
észetben lehetett érezni hogy 1960 valaminek a k
ezdete ez tetszik legjobban az egyes Szám első sz
emély új dimenziója grass lokális anesztéziája és
rupel tea és puskák négykorja melyben konc jós
ka az egyik főhős mellé kell helyezni elkezdtem
sangvinetti olasz capriccióját kázmér ernőről ké
szülök verset írni a belgrádi moszkva teraszán k
ezdem kísérni e cseh fakereskedőt ó a végtelen
csupasz fenyőrönkök és Zágrábban mestrović-má
rványon folytatom és doktor sándor kanizsai szá
műzetéséről is készülök szólni valamelyik műfaj
ban koncz pistának ajánlva nagy köd van j. leg
épelte egyfelvonásomat amelyben azt mondják a
londoni ködről hogy nyersmakk-ízű a kicsi köhö
g bonnefoy jobb esszéíró mint költő tán du buch
et és dupin is komnenić most adta ki dupin-köt
etét bonnefoy-t is ő adta ki Zágrábban meg mrko
njić pesten meg timár kibédi dicséri timár ford
ítását s azt mondja bonnefoy fizice veöresre ha
sonlít megígérte elküldi raymond roussel-esszéj
ét amelyről a gál-temetés utáni fülledt éjszakán
mesélt a dunaparton de én mindig úgy érzem ős
z van hágában vagyunk ha vele vagyok lezuhant
prágánál egy jugoszláv gép a légikisasszony ismé
t élve maradt és még el sem raktam asztalomról
az olasz literatúrát egy deszkával szétverték pas
olini fejét szeretem pasolini izrael című költem
ényét pasolini ginsberg enzensberger et cetera h
alkan búg nem zökken nem csapódik ajtaja nem
áll meg emeletünkön a felvonó délben még gala
mb sétált búgott pléhjpárkányán a szobának mel
yben három évig fogva tartottam magam melyt
ől most búcsúzom szaglászva nem szórok morzs
át s mégis eljön a párkányra nap mint nap a f
ehér galamb mit keres honnan hová röpül lese
m néha csak az üveg választ el bennünket a dup
la üveg homlokom veri zokogok zokogunk avagy
turbákolunk nagy galambfej hideg angyalszemek
ki mesélt minap a békegalamb óriás fehér lábár
ól halkan búg vagy beleimben rendeződik a sár
előbb csak sétált szemezett fente csőrét mind
gyorsabban lépked az alkonyatban toporzékol a
lebegő indigók között a pléhszegélyen az angyal
újvidék e hősiesen és sorszerűen és olykor tragi
kusan tragikomikusan is új város felett melyet
nem szeretek mert új mint költészetem s nem t
ud még élni benne az ember halkan búg szaglás
zom búcsúzkodom szobámtól pasolinitól esik c
söpög a köd esik akár két halász című versemb
en érdekes verseim közül a két halász-ban esik l
egintenzívebben az eső gyerekkorom horganyozo
tt teknőjén kopog a tisza hűlő testének kopogás
át hallom hallom a csicsóka dobogását a földb
en a
karfiolét
a karalábét a tormáért hallom vitéz nagyanyám
bambuszcsontjait mint hajtóvadászaton a botok
kopogását az apró vad hány gesztenyefa is van
a kanizsai főutcáin kivirágoztak októberben elősz
ör amióta élek kiheverik-e ezt a rendhagyó virág
zást vagy kivágják őket mind jobban esik akár
két halász című barokkos versemben számomra
nincsen alapvető különbség a vers és a regény k
özött mondta aragon dominique arbannak amiko
r én húsz éves voltam mindenki azt tartotta eze
ntúl már lehetetlen olyan verset írni amely nem
fér rá egyetlen lapra mind nyugtalanabb angyali
toporzékolás duplaüveges ablakom előtt újvidék
felett mit keresnek kit mint a paprikás-lányok ö
sszefogdossák a férfiak szeméremtestét néhány f
űszál is ázik a kanizsai réteken de nem nőnek m
ár új fű maradnak önnön zöld kis késükbe bukn
ak akár én az egyes szám első személybe hideg v
an lesz-e hó hallom-e majd a havat újvidéknek p
árkányán az angyali havat nézem apám fénykép
ét 35 éves még nem kopasz de már elkezdte ha
rcát hajáért a börtönből nagy dús bajússzal tér
t haza tülekednek az esőcsepp-patájú angyalok a
párkányon mely csak künn mutatná meg merre v
ezet vezet-e valamerre légtornász vagyok-e én av
agy lírikus-s esik áznak zimonićnál a birkák csi
mbókjaik akár a bretagnei kavicsok áznak a kis
rókák apámék ásták ki őket nem messze a vele
biti halomsíroktól levágták a farkukat egy kisf
iú hazavitt háromat ha megnőnek kikészítik ők
et áznak a vörös téren egy lány kezében a hudoz
sesztvennij-be váltott jegyek búcsúzom angola tu
lajdonképpen éjféltől kezdve független ázik pári
zs ázok lesek szobámba könyveim nem mozdulna
k értem bentről citromkopogás hallik ki kopog
ki komponál e savanyú sárga gyümölcsökkel ki í
rja visszafelé e háromrészes ciklust mely végül í
me áttűnik át valami egészen mássá valami más
sá tovább írja sótelep kezdetű töredékemet hoz
zámontázsolja kubalát az asztalon a pohár a há
tvéd a gyufásdoboz a szélső és a kockacukor a k
apus ezután belekeveri a lekvárt a joghurtba és
kanalazni kezd mellettünk egy idős hölgy áll m
eg dedikáltatni a híres sportember fényképét egy
félkegyelmű is üdvözli laci beküldi őt inni valam
it kontóra aki csak elhalad a terasz mellett felk
apja a fejét az emberek megállnak nézik-nézik k
ubalát búcsúzom búcsúzom hozzámontázsolom k
ubalát feloldom kubalát bealliterálom mint KAB
ALÁT majd egy fényre tartott filmtekercsen újr
aénekelem az egészet búcsúzom bemegyek a rádi
óba a telex jelezte hogy a svédektől megkaptuk
pasolini utolsó interjúját mondom a titkárnőnek
hogy igényelje adni fogom az interjút azt a pede
rasztát kérdi meghökkenve igen mondom azt a
nagy költőt aki már valami más aki trilógiájána
k hőseiről így nyilatkozott a nemiség nem jelent
nehézséget vagy tragédiát számukra egyedül az ö
röm forrása még akkor is ha olykor halállal kell
megfizetni érte mindig akad valami idegesítő be
nnük valami más ázunk már a felvételező csopo
rt is itt topog a párkányon lessük a kisrókákat a
hogy vérző farkcsonkjukkal telefirkálják a falak
at a könyveket a fényképeket az ablakokat a cz
óbel- és szenteleky-plakátot siessetek mondom a
kisrókáknak miért kérdik a filmesek mert éjfél
kor kell beadnom a kicsinek az orvosságot a kic
si is itt van mondják s valóban ott ül egy ablak
mosószékben lázasan nem tördösték ki apámék a
kisrókák fogait mondom megsértik a könyvek g
erincét m. a medieinski depo-ban gipszagyakat fé
nyképeztet tedd erre a nickelre s hajolj be tük
röződj most tedd erre az üveglapra most te ne
hajolj be mondja hosszú ujjaival mint tengerika
gylót porcelánnippet símogatva a teketekervénye
ket tekervénytekéket m. az ember fejét is úgy tu
dja simogatni hogy ujjai benn az agytekervénye
k között kígyóznak mondtam menjenek ki a kór
házba és a vágóhídra is mondtam kapcsolatban
kell lenni velük és amikor jelzik van egész agy
csak ki kell ugrani egy fotóssal vagy filmessel m
ert már akkor is tudtam hogy nem csak vershez
folyóirat
papundeklifedelére
kell az agyvelő a gipszagyvelő igaz egykor a foly
óiratokat is filmekké akartam oldani a
karfiol-fotók
megvannak ám hogyan fényképezni ám hogyan f
ilmezni a
kartont
karton
csak úgy nincs ki látott már absztrakt
papundeklit
pasolini írja hogy a filmköltészetben a függő be
széd alkalmazása csak ürügy lehetővé teszi a mű
vésznek hogy közvetett módon első személyben s
zólhasson meg henry miller írja repülőre ülök h
ogy meglátogassam apámat betegágyán és itt fö
nn a felhők között dühöngő viharban a hátam m
ögött két embert hallok beszélgetni arról miként
kellene nyélbe ütni valami nagy üzletet ez a biz
onyos nagy üzlet pedig igen jelentős dolgok
kartondobozok
körül bonyolódik tehát az én feladatom csupán a
z hogy a
papundeklit
és pasolinit mint egykor pasolinit és polanskit ö
sszehozzam s mivel ezt a feladatot becsülettel el
végeztem búcsúzom egyik orrlyukammal már tú
lvilági illatokat szaglászva bambuszkürttel dudál
va búcsúzom míg a stewardess a lebegő indigók
között liliomfehér kezével megsimítja az egyik
kartondoboz-ügynök
homlokát búcsúzom búcsúzom búcsúzom búcsúzo