Már
kapható
Tanácstalan köztársaság
című
számunk!
2019.
Friedrich Schiller
Isten áldjon, békés föld, fogadd be …
– részlet A rablók című színműből
2017. július 20.
brutus
Isten áldjon, békés Föld, fogadd be
Szépen az utolsó rómait!
Bőrömet Philippi fölsebezte,
Onnan menekültem síkodig.
Cassius, hé, hol vagy? – Róma árva,
S egész seregem odaveszett!
Halálkapu előttem kitárva:
„Brutus, itt e földön nincs helyed”.
caesar
Győzhetetlenül ki jár a dombon,
Ki mássza a sziklameredélyt?
Jó a szemem. Hogyha nem csalódom,
Római lesz, aki erre lép.
Tiberistől jöttél? Él a város?
Áll még a hét halom városa?
Gyakran siratom: olyan magányos,
Mert Caesarja nem lesz már soha.
brutus
Huszonhárom súlyos sebből vérzel,
Ki hívott életre, holttetem?
Tűnés, vár az alvilági éjjel,
Büszke síró! Nincs több győzelem!
Philippinél áldozati oltár
Füstölög; egy utolsót nyög Róma.
Brutus megtér Mínoszhoz, alászáll,
Ahogyan te térsz meg ős folyódba!
caesar
Brutus kardja villant egyet, és ölt!
Te is, Brutus? Ejnye. Fiú, tényleg
Apád voltam! Fogd föl: az egész föld,
A világ lett volna örökséged!
A legnagyobb római lettél te,
Apád mellébe döftél vasat.
Menj s kürtöld ki, hallja Róma népe,
Brutus lett a legfőbb büszkesége:
Apja mellébe döfött vasat!
Menj, tudod már, mi volt, mi a Léthe
Mellett visszatartott –
brutus
Apám, várj csak! Egy van ember oly jó,
A nap alatt egyet tudsz olyannak,
Aki a nagy Caesarhoz hasonló,
S ezt az egyet hívtad te fiadnak.
Csak egy Caesar ronthatta el Rómát,
És Brutus nem akar Caesar lenni.
Hol Brutus él, Caesar szürke semmi…
Ki balra, ki jobbra veszi útját.
TÉREY János fordítása