versei

2015. november 15.

Az éghajlat melegszik

az ózonréteg vékonyul

Nem nyugszik a görgő kő

Mihez kezdenek majd unokáink

drága szülőföldjükkel?

Ők ketten is vettek

ezüst kanalakat

ezüst villákat

ezüst késeket

Ott feketednek a polcon

már tizenkilenc éve

Némelyek

szívesen látott vendégek

mert drága ajándékokat

hoznak

Némelyek

maguk az ajándékok

A számi viselet

megemeli a vállat

kiegyenesíti a gerincet

színpompát fest a szívbe

Régóta vártam a nyarat

megpillantottam

rádöbbentem

már elmúlt

Akár az élet

DOMOKOS Johanna fordításai

Inger-Mari Aikio (röviden „ima”, 1961, Utsjoki, Finnország) a legsokoldalúbb számi művészek közé tartozik. A versírás mellett újságíróként, rádió- és televízióadások szerkesztőjeként, filmek rendezőjeként és zenés gyerekcédék szövegírójaként is ismert. A munkásságának első két évtizedét jellemző, erotikus hangvételű, a női–férfi viszonylatban küszködő, majd az anyaságot megélő feminin költészete a későbbiekben a természetmeditáció irányába fordult át. Tizenegy verskötete és gyerekkönyve jelent meg. Műveit angol, magyar, német, finn, norvég nyelvre fordították le. A Máilmmis dása („A világból haza”) 2002-es Északi Irodalmi Díjra jelölt kötetének magyar fordítása kiadás alatt áll (Pluralica Kiadó, 2016). Az itt olvasható fordítások a 2009-ben Timár József fotográfus képeivel együtt megjelent Számi ima című kiadványból származnak (Camera Poetica sorozat, Bécs).