EX a facebookon
MEGRENDELÉS / ELŐFIZETÉS
galéria / fórum Galéria Fórum
ÚJ Symposion
EX
Támogatók






PLPI
2021. augusztus 3. | Hermina, Lídia, Kamélia napjaAKTUÁLIS SZÁM:996289. látogató
Aktuális EX címlapajánlás

 

Már

kapható

Tanácstalan köztársaság

című

számunk!

ILIA TANÁR ÚR

Balogh Tamás

Ilia Mihály ötven dolgos éve

A nyomtatott életműről

2007. április 2.

Első látszatra úgy tűnik, nincs kerek évforduló Ilia Mihály életében. 2004-ben volt hetvenéves, erre az alkalomra - a számos, folyóiratban vagy napilapban megjelent cikk mellett - két köszöntő kötet (Ilia, illetve Köszöntésformák) is megjelent. (Korábban a hatvanéves Ilia Mihályt a Forrás szeptemberi száma és a „Modernnek kell lenni mindenestül (?)", a hatvanöt évest a Mihálynapi köszöntő című festschrift köszöntötte.1) Ilia Mihály az idén hetvenhárom éves lesz.

Valójában azonban - e kis írás szempontjai szerint - igencsak fontos és nagyon kerek évforduló az idei: az alkotó, az író, a közhiedelemmel ellentétben jelentős írásos életművet létrehozó Ilia Mihály indulásának éve. Más megközelítésben - s ez viszont szimbolikus jelentésű (is) - jóval „többről" is szó van: Ilia Mihály éppen ötven éve kapta meg diplomáját, s lett ezáltal - szó szerint - Ilia tanár úr.2

Közkeletű félreértés Ilia Mihály esetében „»életmű nélküli« életmű"-ről beszélni. Még tisztelői között is dívik az a nézet, hogy Ilia Mihály irodalomtörténész létére nem publikált, „csak" szerkesztett, tanított és levelezett, s így a nyomtatott életmű helyett egy kapcsolatokban és hatásban megnyilvánuló virtuális életművet hozott létre, mely persze nem kevésbé fontos, sőt.
Csakhogy Ilia Mihály - irodalomtörténész létére - igenis publikált. Mégpedig nem keveset, és ez közismert - is lehetne.

Pár éve ugyanis elkészült és meg is jelent az Ilia Mihály szakirodalmi munkássága című, az írásos életművet a maga valóságában megmutató bib-liográfia, melyet a szegedi Egyetemi Könyvtár két munkatársa, Klukovitsné Paróczy Katalin és Ráczné Mojzes Katalin állított össze.3 Az viszont a hazai szakmai figyelem hiányossága, hogy még Ilia Mihály szűkebb vagy tágabb környezetében is kevesen tudnak róla, pedig nemcsak egy kis példányszámú, meglehetősen szerényen terjesztett múzeumi évkönyvben van - magán az anyagon túl - róla híradás, de országos terjesztésű irodalmi lapban és országos terjesztésű könyvben is: a bibliográfia összeállításának szorgalmazója, Füzi László adott róla hírt, és írt az írásos Ilia-életműről rövid összegzést.4

A bibliográfia tényeket sorol fel, Ilia Mihály megjelent írásait, a köteteket, melyekben valamilyen módon közreműködött, írásos dokumentumokat, melyek feketén-fehéren bizonyítják, hogy Ilia Mihály jelentős írásos életművet is létrehozott, csupán ezt - valamilyen ok miatt - nem tartotta fontosnak önálló kötetekbe gyűjtve-rendezve közzétenni. Éppen ezért roppant fontos a bibliográfia megléte, mert nem mást tesz, mint egy különféle napilapokban és irodalmi folyóiratokban szétszórt életművet valamiképpen - ha csak a tételek megjelenési adatait, és ha kell, rövid leírásukat közölve - összefog, egybegyűjt. A bibliográfia megjelenése után többé már nem lehet azt mondani, hogy Ilia Mihály „életmű nélküli" életművet hozott létre, mert - s most csak a nyomtatásban megjelent szakirodalmi munkásságáról van szó - az igenis létezik, van, s némi könyvtárazós munkával megkereshető s elolvasható (s ki-ki önálló, „virtuális" kötetekbe rendezheti - de erre kiválóan megteszi jó néhány dosszié is). Ráadásul mindehhez hozzá lehet tenni, hogy számos, Ilia Mihálynál jóval kisebb formátumú „szakember" valós könyvei, kötetei sokkal kisebb hatást gyakoroltak a magyar irodalomra, mint az ő nem létező önálló kötetei.

A bibliográfia 1958 és 2002 között (az anyaggyűjtést 2002. november 1-jén zárták le) 281 tételt regisztrál, valamint ezek után adja az 1970 és 2002 között Ilia Mihályról szóló írások és a vele készült interjúk válogatott, de még így is 109 tételből álló listáját.

Részletes ismertetésre itt nincs lehetőség. Összefoglalásaként érdemes Füzi László már említett - és szintén „ismeretlen" - írását idézni: Ilia Mihály szakirodalmi életműve három tömbbe csoportosul: „az első a szülőfalujához, Tápéhoz kapcsolódó tanulmányok, elemzések, emlékezések csoportja. [...] Mindig valamifajta szimbiózis létezett Tápé és Szeged között, ezt a szimbiózist erősítették Ilia Mihály tanulmányai. [...] A másik nagy tömb egyetemi tudományos munkájához kapcsolódik: részt vett Juhász Gyula művei-nek kritikai kiadásában, az - immáron - előző századelő irodalmával, irodalmi mozgalmaival foglalkozó tanulmányai a tanszéki Actákban jelentek meg. [...] Újabb nagy tömböt rajzolnak ki kritikái, több hullámban is [...]. Kritikáiban a klasszikus szerzőkről a legfiatalabbakig pásztázta a magyar irodalmat, megkülönböztetett érdeklődéssel kísérte azok útját, akik valamilyen úton-módon kapcsolódtak Szegedhez", valamint „ekkor alakította ki sajátos tájékoztató írásai-nak formáját: művek csoportjaira, folyóiratszámokra, irodalmi jelenségekre hívta fel a figyelmet."5

A bibliográfia azonban többszörösen hálátlan műfaj. A bibliográfus, akárcsak a lexikon- vagy katalóguskészítő, egy speciá-lis adatsort állít össze, melyet a legtöbben - beleértve még a szakmabeliek egy részét is - nem tekintenek tudományos munkának, pedig sajátosan sokkal több „fáradság" van vele, mint egy „szaktudományos" publikációval. Hivatkozni, jegyzetekben feltüntetni nem szokás - csak használni. Ez műfaji sajátosság. Kevés bibliográfus nevét ismerjük. Petrik Géza, Szinnyei József, Gulyás Pál, Botka Ferenc, Lakatos Éva például országosan ismertek, Ilia Mihály városában, Szegeden pedig Gyuris Györgyöt és Apró Ferencet kell mindenképpen megemlíteni.

A megérdemelt elismerés hiánya mellett hálátlan a bibliográfus sorsa azért is, mert munkája, végezte azt akármily odaadással és precizitással, mindig befejezetlen, mindig magában rejti a hiányosság lehetőségét. Óhatatlanul akadhatnak ugyanis tételek, melyeket a bibliográfus ilyen-olyan okból nem ismert.

Így van ez Ilia Mihály szakirodalmi jegyzékével is. Ezek közült most csupán kettőre hívnám fel a figyelmet: éppen hogy nem szakmaiságukkal, hanem ritkán megnyilvánuló személyességükkel hívják fel magukra figyelmet.

Az első egy rövid vallomás, címe sincs. Fakszimile jelent meg a Szegeden tanuló erdélyi egyetemisták Hátország című lapjának második (1992/2) számában, annak hátsó borítóján (a kézirat eredetije birtokomban). Ilia Mihály szépen és olvashatóan ír, én ezt a kis írást adom illusztrációnak.6

A másik tétel egy napló, amelyben Ilia Mihály az 1996. október 20. és 29. közötti eseményekről szól. Nem igazi napló ez, hiszen a Szegedi Egyetemben megjelent írás eleve a nyilvánosságnak készült, s az igazi személyesség így hiányzik belőle (de a rejtőzködés, a saját személy háttérbe vonulása Ilia Mihály legjellemzőbb tulajdonságai közé tartozik egyébként is), viszont annál inkább megtalálható benne Ilia Mihály két másik legfőbb ismertetőjegye: a figyelem és a tájékoztatás.7 A Napló részleteiben is roppant érdekes, viszont egésze jóval több, mint a részletek összessége: sűrítve minden benne van, ami addigi életművében. A pár flekkes kis írásban van régiekről való megemlékezés (pl. Szathmáry Lajosról, Baróti Dezsőről), szó esik kortársakról (pl. Simon Miklósról, Fehér Imréről, Darvasi Lászlóról, Apró Ferencről), és megjelenik benne a határon túli irodalmak (folyóiratok) sorsa iránti régi rokonszenv (Kalligram, Irodalmi Szemle). Ilia Mihály hangja az egyik bejegyzésben finom humorral átszőtt: „Olvasom, hogy valaki, aki igen nagy pénzzel sáros, megint az idegei állapotára hivatkozva nem jelent meg a kihallgatáson. Vajon, amikor Kolompárt Kiskundorozsmán elkapják biciklilopásért a rendőrök, megkérdezik-e tőle, hogy milyen az idegállapota, kedélye, van-e kedve vallomást tenni? Eszembe jut Kecskemét egykori főügyésze, aki egy bizonyos Bankó (Bánk!) nevű magyar főúrról tragédiát írt, művében remek ideillő idézetek vannak", máskor a szelíd bölcsesség nyugalma árad belőle: „Pesten összegyűltek a filmvilág magyar és magyar származású jelesei. Büszkék vagyunk rájuk, szeretjük mondani, hogy mennyi kiválóságot adtunk a filmvilágnak. Persze, ha a magyar névsor mellett ott volna a cseh meg a lengyel névsor is, kicsit meglepődnénk. Ők is sokat adtak. De szüksége van a kis népnek erre a büszkélkedésre, valamivel erősítenie kell megcsappanó önérték-tudatát", a harmadik helyen pedig éppen finom humorú bölcs irodalomszemlélet: „Egyik fiatal egyetemi kollégám mosolyogva kérdezi: kell Mórát olvasni az egyetemen? Gyönge ellenérvem, belátom: »A szegedin talán igen.« De ez a regény [Négy apának egy leánya (A festő halála)] fölöttébb érdekes, Móra a regényírásról ír regényt. Minden új elemző iskola felfedezhetné, ha a szakemberek olvasnák Mórát. Magam ezentúl még azért is különös érdeklődéssel vagyok e mű iránt, mert még ismertem a regény modelljeinek némelyikét, sőt, rokonaim is voltak." A hét nap történetébe - unokáiról szólván - mégis belefér egy kis személyesség, igazi aktualitását viszont az október 22-23-i jegyzetek adják: a forradalom negyvenedik évfordulóján írott sorok akár tavaly, az ötvenediken is íródhattak volna: „Szó, szó, szó. Negyvenéves évforduló. Bár a lapokban, a rádióban és a televízióban néhány nagyon szép írás, műsor, [...] a pártvezérek most sem tagadták meg magukat, az évfordulón tüzes propagandabeszédeket tartottak. Úgy látszik, nem jó múltnak lenni, mert nem tudható, hogy mit csinál vele az utókor. És az is szomorkás bizonyosság, hogy a politikát, az emberiségnek ezt a génhibáját, nem lehet sehonnét kiiktatni." (A Naplóhoz érdekes és érdemes hozzáolvasni Ilia Mihály egy interjúját - a napló műfajáról, a naplóírás lélektanáról.8)

„Végső soron tehát Ilia Mihály azt tette az írásaiban, amit korábban és később is tett leveleiben: tájékoztatott, egymáshoz kapcsolt történéseket, embereket és eseményeket, hogy valódi, a jelentős szellemi értékekre figyelő közélet alakítója-formálója lehessen" - összegzi a nyomtatott életmű lényegét Füzi László.

„Úgy látszik, nem jó múltnak lenni" - írta Ilia Mihály fent idézett Naplójában. Ilia tanár úr azonban testi valóján túl folyamatosan megjelenő írásai által is jelen van köztünk [2007-től leginkább a Bárka folyóirat internetes magazinjában (www.barkaonline.hu) megjelenő rovatában találkozhatunk jegyzeteivel], aktívan, láthatóan munkás kedvvel. Isten tartsa meg jó szokását.

1 A kötetek a megjelenés dátuma szerint: Forrás, 1994. szept. Főszerk.: Füzi László - „Modernnek kell lenni mindenestül (?)". Szeged, 1996. Szerk.: Szigeti Lajos Sándor [Vörös László születésnapjára is] - Mihálynapi köszöntő. Írások Ilia Mihály születésnapjára. Szeged, 2000. Szerk.: Saly Noémi - Ilia. Írások 70. születésnapjára. Szeged, 2004. Szerk.: Füzi László, Lengyel András és Köszöntésformák. Ilia Mihály Tanár Urat köszöntik tanítványai. Szeged, 2005. Szerk.: Ócsai Éva, Urbanik Tímea.
2 Feltétlenül ajánlott olvasmány: Lengyel András: Egy irodalomszervező pályaíve. Vázlat-féle Ilia Mihályról. Forrás, 1994. szept. 54-84.
3 Klukovitsné Paróczy Katalin-Ráczné Mojzes Katalin: Ilia Mihály szakirodalmi munkássága. In: Irodalom és Művészettörténeti Tanulmányok 4. (A Móra Ferenc Múzeum évkönyve). Szerk.: Lengyel András. 279-318. (A továbbiakban: Bibliográfia, ill. MFM Évkönyv.)
4 Füzi László: Legendák helyett. Tiszatáj, 2004. szept. 49-51. és Uő.: Maszkok, terek... Esszék, tanulmányok. Pozsony, 2005. 139-144., valamint rövidített formában: Legendák helyett - az írások. Bevezető sorok az Ilia Mihály írásait számba vevő bibliográfiához. MFM Évkönyv, 295-296.
5 Füzi László: i. m. - A kiemelések tőlem: B. T.
6 A jóváhagyatlan levélközléssel szemben aggályaim vannak, s ezeken túlmenőn Ilia Mihálynak keserű tapasztalatai (is): megtörtént, hogy egy túlbuzgó, besúgóvá lett egykori barát magamentegetéséhez egy Ilia-levelet is közzétett, írója megkérdezése nélkül.
7 Ilia Mihály: Napló. Szegedi Egyetem, 1996. nov. 5.
8 Panek Sándor: Az önfeltárás műfaja. Ilia Mihály irodalomtörténész a naplóírásról. Délmagyarország, 1999. szept. 25. 7.

 


EX Symposion 2004 All rights reserved ©  |  Főszerkesztő: Bozsik Péter  |  Kiadja az EX Symposion Alapítvány  |  bozsik@exsymposion.hu  |  Webdesign: Pozitív Logika Kft.