EX a facebookon
MEGRENDELÉS / ELŐFIZETÉS
galéria / fórum Galéria Fórum
ÚJ Symposion
EX
Támogatók






PLPI
2021. december 4. | Borbála, Barbara, János napjaAKTUÁLIS SZÁM:1015442. látogató
Aktuális EX címlapajánlás

 

Már

kapható

Tanácstalan köztársaság

című

számunk!

A Gonosz banalitása

Mircea Dinescu

HUSZONKÉTMILLIÓ MIORITIKUS BŰNCSELEKMÉNY

1999. május 3.

Kezdem azt hinni, hogy az emberek boldogabbak voltak, csodálkozó-szervük pedig fejlettebb lehetett akkor, amikor még nem tespedtek annyit a televízió előtt, és nem éltek vissza annyi újságpapírral a toaletten. A tízórai szünetben, a derék állampolgár számára az apró képernyőn, egy Coca-Cola-reklám és egy Michael Jackson-show között frissen tálalt emberi vágóhíd adagolása végül is a gonosz banalizálásának hatását kelti, melynek eredményeként a közvetített borzalom egészen emészthetővé válik, miközben az ember nem tud nyugodtan elszürcsölni egy kávét, vagy lekvárt kenni a kalácsra a kiéheztetett biafrai gyermekek és a balkáni háborúban felaprított öregek képei nélkül.

A jó banalitásba hanyatlása már a világ teremtésekor elkezdődött, hogy végül a bibliai mítoszok menedékében szép lassan elsorvadjon. Ellenben a gonosz banalitásba hanyatlása - köszönhetően a képek pincérei fürgeségének, ahogyan frissen tálalnak fel bennünket számára, legyen akármilyen messze, hogy míg egymásra várunk, minél gyorsabban és kellemesebben emésszük őt -, megszabja századunk mércéjét, s megfelel velünkszületett egoizmusunknak, amely készségessé tesz bennünket arra, hogy örvendezzünk a gonosz létezésének, és annak, hogy nem tudja a lakcímünket.

Ibolya néni nyilván sokkal szomorúbb lesz, amikor bejelentik a kertjében felakasztott csirkéje halálát, mint annak a hírnek a hallatán, hogy nyolcszáz emberrel a fedélzetén lezuhant egy gép a frankfurti repülőtéren. Flaubert-t parodizálva bármelyikünk mondhatja, "Ibolya néni c'est moi", hiszen a mi városlakói érzékenységünk valójában nem haladja meg a két négyzetméter paplant.

Kétségtelen, hogy Piac-európaiak és a koszovói háború éles elméjű szakértői lettünk. Kétségtelen, hogy tudjuk, kivel flörtöl a monacói hercegnő, s hogy melyik szervezet helyezett el bombát a párizsi metróban. Na, ezért megyünk el az utcán elesett ember mellett, s készségesen elhisszük, hogy részeg, még ha infarktust kapott is - mivel sokkal kényelmesebb a tömegkommunikáció eszközeinek előfizetőjévé lenni, mint a szomszéddal való beszélgetéssel bonyolítani életünket.

Miként a szenvedés beavatott színésznői, akik órabérre sírnak mások halálán, mi, újságírók is amolyan luxus-siratóasszonyok, papírszagú siratóasszonyok lettünk, színlelvén a mások gonoszsága miatti szenvedést, s tonnákra való papírt fogyasztunk mások sebeiben guberálva, csak hogy valami érdekeset, valami szenzációsat, valami hallatlant találjunk.

Amikor nincsenek halottak, akkor kiagyaljuk őket cinkosunkkal és felebarátunkkal, az olvasóval, aki akut szükségét érzi a napi legalább egyszeri hazugságnak, nem tűrvén a banalitást, hogy semmi szörnyűségről nem lehet olvasni az újságban, amit egy kenyér áráért vásárolt.

Ha valaki kegyeskedne leltárt csinálni a Románia helyi és központi újságjainak oldalain az utóbbi években elkövetett banális borzalmakról, akkor megvilágosodna előtte, hogy mi, románok mint nép többé nem létezünk - miután már elkövettünk huszonkétmillió mioritikus bűncselekményt.


EX Symposion 2004 All rights reserved ©  |  Főszerkesztő: Bozsik Péter  |  Kiadja az EX Symposion Alapítvány  |  bozsik@exsymposion.hu  |  Webdesign: Pozitív Logika Kft.