HINNÜNK KELL

1965. augusztus 16.

Életünk egy sarkában élünk –
milyen kicsi a tényleg otthonos!

Látszat-szirmok az új
alumínium-bordái szélén,
sünbőrrel bélelt fém,
csupa – kék – tüske él
páncélt ölt az én.

Miért Te és miért éppen én?

Életünk egy sarkában élünk,
eget tartó tenyerünk alatt,
hinnünk kell – vagy tovafoszlik létünk –
hogy minden, minden, mindig így marad.