Már
kapható
Tanácstalan köztársaság
című
számunk!
2019.
Hevesi Judit
versei
2013. október 1.
csíkosban a lányok
ha holnap hozzák a lányokat
a legszebb ruhában megyek eléjük
és ha indulás előtt
kinyújtják a kezüket a drótokon
egyesével simítom meg őket
de odaérek a tiédhez is
most én cipelem már a te bőröndöd
míg röhögnek a szörnyetegek
új életre keltek, ti emberarcú lángoszlopok
én megtapsolom érkezésetek
bálványt imádok
tudom jól, mama
de ez most egy cseppet sem zavar
és az istenre kérlek, azt a nagycsíkos ruhát
azt ne vedd fel soha többet.
madártávlat
vannak helyek, ahová emlékezni járok
például a fákra, ahogyan megindulnak az őszbe
nem tudnak ők sem
semmit a csupaszságról
áthazudjuk együtt nekik a telet
már rég elfelejtettem, miért vagyok itt
és madártávlatból hiába próbálgatom
a terek szűkösségére nincs bocsánat
imádkozom hát az ítéletért
az itt fellelhető összes istenhez
és legyen végre egy erdő
ahol elengedhetem
vagy legalább továbbadhatom nekik
az istentelen emlékeinket.
rekviem
megfojtott az emlékezés
mint te, mama
de gondosan kipreparált
minden némaság és mosoly
eltakarom bár az arcom
míg te tükörbe nézel
én elvesztem magam
csak ez az erőltetett nyugodtság
szűnne meg
a levegőtlen nappalok
hogy egy értelmes áldozatért
segíthess meg minket
mert ez itt most
megváltatlan kísértetek otthona
és én tényleg nem értem
miért szól a rekviem
egy elcsendesült istennek
halott nyája fölött.