HAUSSZA NÉPMESE

1998. május 1.

Egy ifjú harcosnak mindenáron be kellett jutnia az ellenség falujába, hogy visszaszerezze lándzsáját, amelyet a legyőzöttek főnökének a hátában hagyott. Amikor indulni akart a veszélyes útra, felesége fölugrott mögé a ló hátára.

- Veled megyek! Ha meg kell halnod, veled akarok halni.

Nem messze az ellenséges törzs falujától egy tóban fiatal lányok fürdőztek. A legszebbik odakiáltott a lovasnak:

- Hová mész, szép ifjú?

Az ifjú válasz helyett visszakérdezett:

- Ki vagy te?

- A főnök lánya vagyok.

- Nem ismersz meg? Én öltem meg az apádat, és most eljöttem, hogy visszavegyem a lándzsámat.

A lány lesütötte a szemét és így válaszolt:

- Gyere velem. Visszaadom a lándzsádat.

Az ifjú leszállította feleségét a lóról, mondta neki, hogy várja meg a falu szélén. Aztán elkísérte a főnök lányát, aki bevitte őt az apja házába, ahol tömérdek lándzsa állt a falhoz támasztva. Miközben a férfi keresgélte a magáét, a lány csak nézte, nézte, és egyszer csak azt mondta neki:

- Szeretlek, vigyél magaddal.

A férfi rábólintott, a lány folytatta:

- Menekülnünk kell. Ha meglátják, hogy elviszel a lovadon, üldözőbe vesznek.

Így is történt. Menekültek, sebesen, mint a szél, a falu végén fölkapták a feleséget is a nyeregbe, nyargaltak tovább. A falu harcosai utánuk. Kétszer is a nyomukba értek, az ifjú kétszer is szembeszállt velük és visszaverte őket, de már ismét, harmadszor is közeledtek. A menekülők egy folyóparthoz értek.

- Révész, gyorsan, segíts át a folyón!

- Megteszem, de csak ha az egyik asszonyt itt hagyod nekem.

Közben a révész lánya előjött a viskóból, elkötötte a bárkát, és mielőtt az apja megakadályozhatta volna, átvitte őket a túlsó partra. Ott azt mondta az ifjúnak:

- Szeretlek, vigyél magaddal! Apám haragszik, hogy elhoztam a bárkáját. Teérted tettem ezt!

A férfi bólintott. Sebesült volt és halálosan fáradt. A három asszony egy fa alá fektette az árnyékba. A férfi elaludt, és álmában belehalt sérüléseibe. A három asszony keserű zokogásra fakadt.

Meghallotta ezt egy szirén a folyóban, fölbukkant a felszínre és megkérdezte, miért sírnak.

- Nem látod, hogy meghalt a férjünk?

A szirén a halott fölé hajolt, alaposan szemügyre vette és megkérdezte az asszonyokat:

- Ha visszatérne belé az élet, elfogadnátok-e, hogy osztozzunk rajta mind a négyen?

- Igen, elfogadjuk - válaszolták az asszonyok.

A szirén rálehelt a halottra, aki erre fölnyitotta a szemét. Visszatért belé az élet. A négy asszony együtt örvendezett. Mindannyian hazatértek a férfi falujába és egy ideig szeretetben és örömben éltek.

De mára már nincs egyetértés, mert a négy nő vetélkedik, hogy melyiküké legyen a ház első asszonyának szerepe.