EX a facebookon
MEGRENDELÉS / ELŐFIZETÉS
galéria / fórum Galéria Fórum
ÚJ Symposion
EX
Támogatók






PLPI
2021. augusztus 3. | Hermina, Lídia, Kamélia napjaAKTUÁLIS SZÁM:996355. látogató
Aktuális EX címlapajánlás

 

Már

kapható

Tanácstalan köztársaság

című

számunk!

PIKNIK A TELEPEN

Sopotnik Zoltán

GONDOLJ KAFKÁRA

netnapló

2008. január 3.

Rációhead

2006. május 15.

Ez a napló nem jelent semmit: tulajdonképpen nincs is. Ez a napló kitaláció és valóság keveréke. Keveredik benne a jó a rossz és a csúf ahogy keverednek az idősíkok is. Ez a napló majdnem én vagyok. Ne higgyenek neki de rettegjenek tőle feltétlenül.

A paranoiások olyanok mint a költők mondja Buńuel és nézi ahogy a kávét kortyolom. Én megfordítanám mondom neki közben hagyom hogy a tejszín spirál alakban oldódjon fel a feketében. Olyan szép ez mint egy jambus. Minden reggel jambussal ébredek meg Buńuellel: irodalomról politikáról diskurálunk életvezetési tanácsokat kérek tőle. Csillog a szemen akár a buzgó dílernek (életvezetési díler!); aztán hupsz eltűnik. Repülőszőnyege van mondta a múltkor a szakács formájún sótartó akit őrnek állítottam a konyhába; és aki egyébként a kontextusaimra is vigyáz. A komplexusaimra meg én mert azokat rendesen kell tartani rendesen bele a lélekbe. A komplexusokról mindig anyám jut eszembe és a gyerekkorom (gyerek-korom érted?).

A rendes család elérhetetlen nyugati csokoládé vagy pókemberes képregény: kész csoda. Zolika ül áll sétál úgy marad. Bordó kardigános bilifrizurás kisgyerekként szerettem volna megszerezni mások apukáját de úgy hogy mire a házunkhoz ér mint a Cserényi apukája a Zsukkal már az én apukám legyen: az apukám feje legyen a Cserényi apukája feje helyén. Az egész utca tudott a dolgainkról. Az én elvált szülők gyereke-szerepem tetszett nekik: akinek a gyereke hasonlón sorsban volt azért akinek nem a megkönnyebbülés miatt hogy nem az ő gyerekével történik a szörnyűség. Az apahiányt valahogy úgy fogtam fel mintha nem lenne citrom a reggeli teámban.

Kedvesem mosolyog ezen a netnapló dolgon. Miket fogsz írni kérdezi olyanokat hogy: felkeltem reggel belebújtam a szarvasos mamuszomba főztem egy kávét megittam ettem két kiflit elmentem zuhanyozni: persze a kifli vége még ott lógott a számban közben Goethe jutott az eszembe vizes lett a kifli és Goethe is majd fogat mostam: fogkrémmel felöltöztem éreztem saját nagyságomat és így tovább? Például azt mondom neki hogy te vagy a legjobb mentálhigiénés munkatárs a világon. Röhögünk. És hogy szürrealista dokumentumfilmet forgatok majd a munkahelyedről lesz benne égő tolókocsiban prédikáló pap krokodilfejű ápolónő meg ilyenek. Hülye blokkol mielőtt belehevülnék. Meg azt hogy a lépcsőházunkban lakik Bólya Péter. Ezt abból a levélből állapítottam meg amit valaki a házból a postaládánkba dobott:Lakótársak! Kérek mindenkit hogy mondjunk köszönetet 10. emelet 41. szám alatti lakótársunknak aki megkönnyítette hétvégi estéinket elősegítette aktív pihenésünket. A gazda kutyáját bezárta a lakásba aki elkövette: 1. Csendháborítás (bejelentve: polgármesteri hivatal rendőrség) 2. Lakók nyugalmának megzavarása (bejelentve: polgármesteri hivatal rendőrség) "bűnöket"! A gazda elkövette az állatkínzás bűntettét (bejelentve: polgármesteri hivatal rendőrség gyepmester) KÖSZÖNET NEKI! A kutyáját sajnálom nem ŐT! A kutyájában lehet valami emberi de miért van a gazdájában állati?

Mester!  Újra köztünk! Elnyomok egy rekviemet magáért.

Felületes ismerőseimet avval lepem meg hogy volt egy ikertestvérem. Egyiküknek sok vagyok mint ember meg is ijesztem vele. Nagyon szépen látható az arcán. Első kérdés: tényleg teljesen úgy nézett ki mint te? Nem úgy mint anyád gondolom de készségesen válaszolok: igen csak a betegség eltorzította kicsit az arcát. És ez egy kemény mondat. Hál'istennek nem kérdeznek tovább: ki tapintatból ki félelemből: hátha én is beteg vagyok vagy fertőző. Nagyon jól teszik.

Délután örömhír érkezik: a Horizont Kutató Intézet felvenne portásnak másodállásba. A mély tónusú határozott hang azt mondja a telefonba: nagyon meggyőző volt az önéletrajzom. Tehát mégis jól tettem mikor beleírtam hogy holt nyelvekre fordítok kortárs költőket.

Még a levest is kötött formában főzöm: olyan erőleves készül amit ha bekanalaz a kétségbeesett poéta nagyszerű verseket kezd el írni. Természetesen betűtészta van benne és rengeteg titok.

Szép az élet.

Este a tükörből egy öltönyös ember néz rám. Nincs is öltönyöm jegyzem meg halkan de nem félek.

Amikor befejezzük de nem hagyjuk abba

2006. május 16.

Lassul a délelőtt belepakolok még két embert magamból. Hívom Pollághot É-pesten aki két irodalmi modellel szórakozik valami kanapén vagy min. Már megint az a kurva értelmező-kanapé mi? kérdezem amíg elzavarja őket vodkáért. Igen igen értelmeztem őket válaszolja sokatmondón hanglejtéssel majd a róla készülő szoborról beszél amelyet Észak-Pest központjában akar felállítani az önkormányzat. Nem tudja milyen pózban öntsék bronzba zavarban van ami nála meglepő. Hősi pózt ajánlok: egyik kezében legyen lúdtoll a másikban hermeneutikai pajzs fején svájcisapka lábával emberfejű sárkányt taposson mondjuk hétfejűt. Pollágh Róka Péter egyébként az É-pesti szemem. Beszámol jelent következtet csak a fejébe kell nyúlnom és válogathatok kedvemre. Én vagyok a polgári énje; elég durva én de legalább polgári. Lepukkant gangos házakat látok József Attila-pólós hajléktalanokat egy pofa hasis után kutatva bölcsészlányokat világító kardigánokban írókat ahogy saját mondataikkal ropják sznob táncaikat és az asztalon felejtett színes nyugtatókat suttogni (szinesztézia!): veled vagyunk veled vagyunk. Éljenek a lelki betegek! Támadás!

Beszámolok még barátomnak a Horizont Kutató Intézetnél elért sikeremről és arról hogy első verseskönyvemet (Krokodil)egy németországi kiadó is ki szeretné adni. Gyanítom hogy Jelinek nénikémnek nagy szerepe van benne fel kell hívnom telefonon. Majd strófaszerkezetekről beszélünk hosszasan melyiket válasszuk közös Térey-lakópark címet viselő verses regényünkhöz.

Kedvesem csóválja a fejét és Eszter lányom - aki azt szereti ha Esztinek szólítják - nyugodtan konstatálja: apa már megint olyan furcsákat ír.

Kaptam egy lehetőséget a Mittudoménkitől hogy időközönként másként lássam a világot. Pánikrohamnak szorongásos rohamnak hívják. Nálam abból áll hogy összekeveredik az álom és a valóság amelytől annyira megijedek hogy izzadni kezdek meg remegni. Legsikerültebb pánikrohamomnál nem összekeveredik hanem összeverekedik. Néha annyira mélyen vagyok benne hogy elfelejtem a nevem és rémülten próbálok emlékezni rá és még lejjebb kerülök. Nem tart negyedóránál tovább de azok súlyos negyedórák. A múltkor is egy társaságot hagytam hirtelen faképnél mert rám törtek az álmok. Valamit néztünk a videón talán barátom esküvőjét és a tudatom alján lévő dolgok rákezdték megint. Ilyenkor mindenhonnan és mindenből szeretnék kirohanni; ez a negatív izgalmi állapot teteje.

Délután készülődés munkába mert munkába menni jó. Kisimul az arc pallérozódik az elme: tisztára olyan mint relaxálni. Multinacionális vállalatnál dolgozom. Szűrt közegben mesterséges fényben. Ez néha kihat a gondolkodásomra. A csoport amelyet irányítok is kihat néha. Sokszor nem értenek és félnek tőlem. Én meg arra gondolok nehogy le kelljen köpnöm magam reggel a tükörben úgy csináljam. Attól félek a legjobban hogy egyszer túl komolyan veszem magam. Kevés annál szánalmasabb van. Lebontom hát a főnök szerepét hogy érezzék az átjárhatóságot a két világ között. Az első napomon megkérdeztem az egyik lányt mit álmodott éjszaka. Simán ment megmenekültem egy időre.

Ilyen helyen dolgozni maga a cyberpunk: itt nincs apelláta nincs ember csak hamis összefüggések vannak meg teljesítmény. Kezdő pszichológusoknak vagy kommunikátoroknak a lehető legjobb terep.

Azonosulás a hibáinkkal: általuk. Megbeszélés: ülünk egy hosszú asztalnál létezési technikáinkkal papírjainkat csörgetjük s az adatokból amelyek a papíron vannak próbáljuk felépíteni arra az egy órára szóló személyiségünket. Gépi kávé szakértő tekintetek személyiségfejlesztő szalon. Dugóspuskára vágyom és indián fejdíszre. Kis csoportok üzennek egymásnak ülésrenddel például; az hogy ki ki mellett ül hogy milyen szögben mennyire fordulva el tőle: épp az uralkodó tendencia mutatója. Kis csoportok kis emberek üzennek egymásnak: szar alak vagy! s megfordítják a tárgyalóterem homokóráját.  A legtöbb csoportvezető hátán a gyár a műszak gondjai: foltok fehér köpenyeiken. A legtöbb csoportvezető köszönő viszonyban sincs. E. üzen Sz.-nek szemmel: utállak s közben valami hibáról beszél Sz. vissza E.-nek: szintúgy de úgy hogy G. észrevegye és továbbadja A-nak: ezek ketten már megint majd ők ketten nekem: láttad? s én Zs. nek: öregem de jó gyilkolják egymást. Forog a rulett kábé egy óra hosszat. Sokszor elképzelem hogy kedvenc költőm mellettem ül kortyol a kávémból szinte érzem bőrkabátja ázott kutyaszagát. Hatalmas vonalzóval méregeti a köztünk lévő távolságot vonalakat húz az összes lehetséges irányba amellyel összeköthet minket.  Szorongás-háló készül azt hiszem.

Hogy kibírjam Caravaggióra gondolok. Újra telefon: Márióval beszélek aki Nemes és Z is és az a Z a nevében azt jelenti: Zorro. Megígérem neki hogy jövő héten felmegyek fővárosunkba írót verni. Felpattanok Babettámra baseballütőmet hátizsákomba teszem és indulok: kemény leszek akár a vídia; bár az értelmiségiek aligha tudják mi az. Márió szerint a verseim arról szólnak hogy nem közölnek a lapok. Új nevem: Sopotnik Nemközölnek Zoltán. Még az a jó hogy ez csak poén. Macsósan nyerítünk ezen majd megszakítjuk a vonalat.

A dolgos éjszakáról ennyi elég is. Zúgnak a gépek és én nagymamám hangját hallom a kattogáson túl. Vége a műszaknak. Alvásról álmodom.

Eltörik a pátosz

2006. május 17.

Délután már megint csapzottan ébredek azt álmodtam hogy egy lélek sem volt az űrszínházbeli felolvasásomon. Hatalmas csápjaim szomorúan lógtak.

Felkérésre kell írnom verset vagy prózát (pórázt: ez vicc) egész hátralévő napom ezzel megy el végül a szorongástól és a Moloko nevű együttes zenéjétől sikerül valamit összehoznom. És örülök és jó:

Költők írók érkeztek rozoga segédmotor-kerékpárokon; olyan gyorsan akár a madárinfluenza - tudod az egy betegség. Gőgösek és normakövetők de az őszinteségről beszélnek meg annak állítólagos közepéről. Ezek nem viccelnek barátom ezeknek halál van a szemében! Az Apokalipszis Babettásai így hívatják magukat. Azt mondják mindegy hogy egy vár vagy Észak-Pest eltakarítják a sznobokat; és azt is mondják hogy operába jár a legtöbb. Én nem ismerem a szó jelentését de félek hogy szöggel verik ki nyelvemet. Van köztük egy nemes na az a legdurvább: ELTE BTK felirat világít a pólóján; gyanítom az valami dilettáns rockzenekar. Szavai verik a húsom mint a klopfoló és ha rákezdi harmonikáján rohamot kapok. Hatalmas vastüdőt húznak magukkal amiből vér szivárog időközönként. Ha végeztek a várkapura szúrják a miheztartás végett. Nincs kegyelem nincs apelláta csak a tiszta ész segít de az meg kinek van. Sziveri hamvait lövik be maguknak pontosan a szívbe bele. Bármikor évszakot cserélnek és úgy tekerik ki a holdat mint más a villanykörtét. És ami legborzasztóbb Bartókot ketrecbe zárták. Pilinszky-verseket adnak neki meg ácskapcsot és várják hogy megértse végre mit kell tennie. Ha félreérti mind meghalunk. Beláthatod fogadni nem tudlak ily viszonyok között.

Körülbelül ez sikerült. Meg lassú szédülés korhely eső és a mellettünk lévő házból a németjuhász kikönyököl az erkélyen. Ez van a levegőben és a városban ahol már hét éven ideiglenesen. Tatabánya körülbelül húsz kilométerre van Twin Peakstől. Egy időben rokonlátogatóba jártunk át (mármint Tatabányáról Twin Peaksbe). Tanfolyam volt az a legkeményebb fajtából: meghallgathattuk éppen mit hol rontunk el; mikor mit. Mindenre kiterjedt oktatásunk: a gyereknevelés lövészárkaitól egészen addig hogy melyik kezünkkel illik orrot túrni ha fogadáson vagyunk: csavarjuk ujjunkat celofánba vagy szalvétába hajoljunk előre mintha a cipőnket kötnénk be és ún. fúrón mozdulattal tisztítsuk ki az orrjáratot. Közben vörös és fehérbor kommersz körtepálinka az tesz jót a szívnek. Ültünk a konyhában a kedvesemmel belesüppedve az egyoldalú kommunikációba. Szemben egy áporodott generáció képviselőin mutogattak ordítottak sírtak elmosták a poharakat letörölték az asztalt persze mérnöki pontossággal: nyilván ezzel tupírozták személyiségüket és megoldották az életünket mert mi olyan gyámoltalanok vagyunk. Mit belesüppedtünk ráfeküdtünk hullámaira és azon gondolkodtam mért nem állunk fel és húzunk a faszba el. Esztike addig a nagyszobában nézte a mesecsatornát. Szóltam Shreknek tegyen már rendet mert nem bírom.

Megint minősítenek. Távolodom. A tükörben már korszakokra vagyok. Korszakokra vissza. Átesni a tükrön az pont. Pont mint lassú gyereknek a bőrkocka. Ami törvény úgy pont. A bőr lehet a tudás felszíne. A tudás felszíne viszont hülyeség. Se szín se vér. Viszont a pont már folt.

Csöbörből-vödörbe: egyik bányászvárosból a másik bányászvárosba. A Síkideggyárból (Pollágh-találmány) ahol sarlóval borotválkoznak egy hasonló kommunába ahol eret vágnak rajtad ha másképp gondolkodsz. A migráció hátaslován dalolva boldogan.

Az előszobából nézem ahogy egy kis szociológiai szörnyeteg lassan lemászik a poszterről. Az egyik tinisztár szemén keresztül esik le a szőnyegre megnyalja a szája szélét. De most melléfogott: ráolvasok egy varázsigét amit amerikai indiánoktól tanultam majd nézem eltűnése gőzölgő ragacsos nyomait.

Azt halottam hogy Csobánka Zsuzsa lesz a JAK arca: hatalmas óriásplakátokról fog mosolyogni a munkában igyekvőkre vagy vásárlási rohamaikat csíkos cekkerben gyömöszölőkre. Meg a tolvajokra kurvákra és egyéb háziállatokra. Örülök. Végre egy igazi kreatív ötlet: így kell a kortárs irodalmat bevinni az "erdőbe" közelebb az emberekhez. Büszke vőlegényével k. kabai lórival beszélni telefonon olyan mint egy terápia: nyugodt leszek tőle és magabiztos; érzem az emberit nagyon érzem. Rap-szöveget írunk a bitang lórival sms-ben a címet én találtam ki: Üsd a költőt mert az jó neki. Sláger lesz alighanem.

Kislányom lefekvés előtt Salgótarjánban telefonál fogadott keresztszüleinek. Felhajtja a tapétát miközben beszél és máris egy másik valóságba kerül: kecskét fej kutyákat hajkurász macskákat ölelget és a szomszéd kislányokkal együtt teszi próbára választott családunk idegrendszerét. Tanulmányt lehetne írni hogy az ember ha a saját rokonai nem állnak össze igazi családdá hát teremt magának egy újat megkérdőjelezhetetlent. Túlélési technika: önreflexióval szívvel lélekkel. Olyan földön járni ahol nem kell kitalálnod magad mielőtt a másik szemébe nézel. Ahová ha becsöngetsz ismeretlenül mert zárolták a bankkártyád és kábé hatan agyba-főbe vertek rád néznek és azt mondják: Hello gyere beljebb. Amúgy hogy hívnak? Választott családunk a lehetőn legjobb választás. Ha Salgótarjában járnak ne mulasszák el meglátogatni őket menjenek el Baglyasaljára és keressék a Gulyis családot.

Éjjel aztán mikor már a félrészegek nem nyávognak a lakótelepen kikötöm ablakunkba a holdat és arról álmodom hogy Peer Krisztián újra verseket fog írni.

Megfelelő áldozat báránnyal

2006. május 18.

Arra gondoltam ha fordítva történnének a dolgok például a történeteimben akkor a bennem nyújtózón szorongást is meg tudnám fordítani és nem törne rám a frász vagy a félsz mikor bekopog az ajtón hogy Isten újabb haladékot adott nekem földi halandónak és leszek szíves ezt tudomásul venni. Elméletileg így meg lehet fordítani a pánikot mondja B miközben a kávémat kortyolja de gyakorlatban nincs semmi értelme meg különben is: a félelem nem történhet visszafelé az nem olyan.

Gyerekkorom óta van bennem ez az érzés: negatív izgalmi állapotnak hívom. Azóta próbálom megtalálni az okát; felidézni mikor éreztem először. Talán a sötét szobában lámpaoltás után kábé három évesen. A szoba egy nagy hűtő ajtaja résnyire nyitva. A résen át anyám tarkóját látom: tévét néz a tévében a csúnya bácsi jégcsappal szúrja le a szép nénit. Sikoly. Te mért nem alszol? Nincs semmi baj. Anyu én nem akarok hűtőben aludni!

A nyelv az én jégcsapom. Na.

A most eltűnt a naptárból kitörölték. Soha nincs most elvitte a maffia kicipelte egy vágóhídra fejéhez nyomott egy pisztolyt és megfenyegette hogy a most ne most legyen.

Jó pár kilót felszedtél öregem M. István hangja úgy nyaldosta meg a fülemet mint egy hamis életmentőn kutya. Arról nem beszélt hogy a fogaimat is megcsináltathatnám ahhoz gyáva de láttam a tekintetében ő tudta ezt ennyi neki bőven elég volt. M. Istvánnal egy utcában nőttünk fel s kamaszkorunkra eljutottunk a barátság széléig de a képzelt kerti sövényt se ő se én átlépni nem akartuk. Látszott rajta hogy minden szavát kiélvezi a mondatnak: lassan megforgatta őket a szájában majd arisztokratikus nyomatékkal megzengette mindet úgy tetszett: külön-külön. Egy kommunikációs társasjáték közepén érzem magam mikor beszélünk gondoltam. Egy kommunikációs társasjáték közepén érzem magam mikor veled beszélek mondtam és erősebben csuktam be a kocsija ajtaját. Nagyon félek az életemtől közvetítette telepatikus úton. Tessék? Nem értettem mit mondtál az előbb mondta és határozott kézmozdulattal fordította el a slusszkulcsot. Megérdemled dobtam vissza a labdát. Semmit nem érdekes válaszoltam. Az M. Istvánnal valón találkozások és beszélgetések olyanok mintha harapófogóval csipkednék a személyiségemet nem tudom mért történnek meg egyáltalán. Fontos számára hogy előttem erősen felépítsen szélsőjobbos önmagát; egyszer azt mondtam neki hogy liberális vagyok azóta különösen. Képzeld Robi már fél éve nem iszik mondja és a tükörben oldalról figyeli az arcom. Nem tudok egy kurva nőt sem felszedni közvetíti telepatikus úton. Nagyszerű de úgy mondod mintha alkoholista lett volna vagy ilyesmi. Ha ki sem mozdulsz otthonról mi a faszt akarsz? Dobtam vissza a labdát megint. Megálltunk az autóval egy kisvendéglő előtt.

Egy másik "igazi" találkozás az éteren keresztül: Cappával beszélek aki Frank Zappa után kapta a becenevét vagyis inkább adta magának. Buris Istvánnak hívják egyébként és nagy irodalmi felfedezéseimet köszönhetem neki többek között. Nagy mítoszokat gyártottunk vagy éppen romboltunk le évekkel ezelőtt: kocsmáról-kocsmára űzve látomásainkat akár egy beat-katasztrófafilmben. Azóta is mindent művészmozi-szerűen látok: hömpölyögve lassú snitteken át; hol élesen hol véresen halványan. Viszonyítási pontokat kötök össze ha úgy érzem elveszítem magam. Igen a katasztrófák nem maradnak el: Cappa szívbeteg. Elektródák vannak a bal szívkamrájába vezetve meg valami készülék a bőre alatt ami újraéleszti ha szükség lenne rá. A szelíd őrület ugyanúgy ott van a hangjában mint rég meg az irónia amellyel képes újrateremteni magát. Két hete jártam nála a halott kohók városában. Ilyen tisztító látogatásokat kellene tennie mindenkinek időközönként. Tíz éve nem láttuk egymást szilveszter körül csak úgy felhívott: itt vagyok öcsém kimásztam a kútból. Hoppá. Azóta tartjuk telefonon a kapcsolatot. Legalább tízszer szoktam visszahallgatni a hangüzeneteit: olyan mint Fábry Sándor a legjobb pillanataiban meg még egy kicsi. Amikor a szobájába léptem az oxigénpalackra tekert olvasón akadt meg a szemem. Ez a költészet meg még egy kicsi.

És találkoztam Dubovinszki tanár úrral is aki most készül Derék felügyelő életéről sorozatot forgatni.

És Petri György verseit olvastam ájulásig.

És függöny.

Mikor belenézett saját szemébe

2006. május 19.

Light Twin Peaks: Tatabánya.

Kemény bekezdés.

Ha.

Ha egy oxigénpalackra tekert olvasótól és valami kapcsolótól a szívben megváltozik az életről alkotott képed igyál egy vodkát és ne sajnáld se magad sem a történteket. Nyisd ki az ajtót az utálatos postásnak ne zavarjon hogy nem köszön: nem szokott. Vedd át az ajánlott levelet ne görcsölj már mindegy: ajánlott levél jót nem jelent. Mondd neki hogy legyek vannak a szemében s lassan csukd be az ajtót. Elsőre ezeket.

Fejezd be a kritika-impresszionizmusról készített tanulmányodat érezd a jelentőségét hogy idehaza csak te képviseled. Ne lepődj meg rajta hogy senki nem ismeri rajtad kívül majd eljön annak is az ideje. A kávét ne sok cukorral igyad.

Hiszen ezek David A. Klinskyt sem ismerik.

A tudományossággal az egyetemi éveim alatt számoltam le ezt a táblát akaszd a kilincsre. Lehetőleg ne belülről.

Főzzél ebédet: első a munka második az otthoni munka. A csapot azért ne próbáld megjavítani: nem csöpög.

Merd leírni ide hogy Kemény István versein szabadították fel a költészeted. Ne félj ez nem pedálozás nem is ismered Keményt.

Ne hívd vén a kurvának a puccos öreg hölgyetn aki az elsőn lakik és állandóan tárva-nyitva van a lakása ajtaja hogy jól megfigyelhesse a dolgokat. Még véletlenül se tájékoztasd a madárinfluenza-vírus jótékony hatásáról a ráncokkal szemben. Pedig megérdemelné. Az idegesítő kutyájának se lépj a fejére titokban. Pedig szintúgy megérdemelné.

Gondolj Kafkára. Gondolj mindig Kafkára.

Ne örülj hogy a Róka segítségével sikerül megsértened Acsai (egyesek szerint: Acsáry) Rolandot de gondolj bele: vannak akik átmennek cinikus szűrőtökön vannak akik nem. Pedig szereted a verseit.

A váratlant a lakosság kilencven százaléka nehezen viseli.

Ne ijedj meg attól hogy a K.U.K.O.R.E.L.L.Y. című versed miatt megsértődik a költő akiről írtad. Mert ha megsértődik akkor mi van? Majd a Zárórában megbeszélitek.

Emlékezz mosolyogva Infarktus nevűn punzenekarodra és érezd azt a hangulatot amit akkor. Lásd a garázst is valahol falun a kert végében ahol próbáltatok és ahol minden próbát megszakított a dobos nagymamája - övék volt a ház a kert - mert trágár szövegekkel permeteztétek a kiskertben dolgozókat. Ne gondold hogy szegény nagyi gondolhatta volna hogy tarajos punk-gyerekek nyakörvvel a nyakukban és biztosítótűvel a fülükben nem Korda György feldolgozásokat fognak játszani mert honnan gondolhatta volna. Emlékezz a koncertekre meg arra mikor egyszer a színpadon rögtönöztél másik szöveget az egyik számotokra mert egy srác halála miatt volt a buli s eljött az anyja; utána hálásan ölelgetett. Koncentrálj a szemére. Látod? Ha igen jegyezd meg örökre.  Az sem volt piskóta mikor Manci néni a takarítónő másnap magyar zászlóval mosta fel a termet és ti másnaposan felhívtátok a figyelmét ennek helytelenségre azonnal jött a válasz: most mit izélnek jól szívja a vizet. Ezt egy novellában nyugodtan kibonthatod.

Hidd el nyugodtan nézheted Cs. Sándort a Hír Tv-ben. Úgyis elkapcsolsz: a tehetségtelenség a tévén keresztül is képes csípni a szemet.

De szidhatod M. Bálintot is mert a tehetségtelenség mindkét oldalon ugyanaz.

Tudod az sem volt véletlen hogy Cappa anyukája az "anyám méhéből a síromba estem" mondat alá amit a fia pingált szobája falára teljes természetességgel írta oda a választ: Igazad van. Anyád. Azt hiszem Cappa egy Utassy-versből vette ezt.

És az sem hogy tíz éves korodban mostohaapád karácsonyi ajándéka a Nyomorultak három kötete volt.

Remélem emlékszel arra a képre mikor a könyvtáros nő megkérdezte Szappantól - akit azért hívtak így mert részegen megevett egy szív alakú szappant - hogy van-e fogalma róla milyen könyvet szeretne kivenni és ő azt válaszoltan rá: Nietzsche.

Nincsen? (A könyvtáros nő nem szerette a vicceket.)

Ezeket nyugodtan a közös kalapba bele.

És jöhet az észak-pesti szósz: intellektuális karamell. Jöhetnek a véna-szerű utcák butikok és a Róka koma amint gondolatokon hasal vagy térdel erőtereket csomóz össze. Jöhet Márió mániája az új női névvel: Kataéter. Meg a verőembereket "alázó" Turányi. Esetleg még Balogh "Paksi" Endre a Prae tudományos metálzenekar énekese.

Ez egy napló ne haragudj.

Vidd le a szemetet.

Legvégül: ahol szükséges cseréld le an pontokat felkiáltójelekre. Egyszerre mert úgy érvényesül igazán a mágikus hatás.

Most.

Fogalom

2006. május 20.

Szól a Massive Attack s én az ágy felett lebegek. Én így vagyok otthon a káoszban mondjon bárki bármit. Nem igaz hogy ezt a zenét csak betépve lehet hallgatni. Ez is csak alkat kérdése. Meg az is hogy átnyúlok-e a falon keresztül a szomszédba mert már megint verik a gyereket. Szívesen rászabadítanám  arra az asszonykára azokat a démonokat amelyeket ez a zene szabadít ki / fel. Mert démonok igenis vannak!  Egyik anno az apámat vitte el.

Apámat nem ismertem. Kéthetente vasárnap volt láthatás. Akkor rendszerint elmentünk egy cukrászdába vagy presszóba én sarokházat ettem meg gesztenyepürét. Apám konyakot meg sört ivott. Sajnos már nem emlékszem miről beszégettünk olyasmi lehetett hogy én nem értettem az ő nyelvét ő meg az enyémet de szerettem sok mosolyt hagytam azokban a vendéglátó egységekben azt hiszem. Majd ebéd a másik nagymamámnál aki magában hordozta megélte előre három fia halálát. Lehet hogy ettől volt a másik. Féltem szomorún tekintetétől.

Az érzékenységemet valószínűleg apámtól örököltem. Az italba menekült de ez most egyáltalán nem fontos. Nagyjából ahhoz az önámításhoz tartozott amelyet úgy hívnak: Nagy Generáció. Fajsúlyos példája annak hogy a nemzedéki összetartozás-élményekben ne bízzak. Állítólag fiatalon nagymenő volt a helyi bálokon. Annyira a parkett ördöge hogy még egy erőszakolási ügybe is belekeveredett de tisztázta magát. Egy ideig tisztességesen viselkedtem vele: nem hallgattam anyámékra és néha meglátogattam. Soha nem mondta hogy ne higgyem el amit mondanak ez jelent valamit.

Az a helyzet hogy nyomoznom kellene a dolgain után legalább annyira menni utána mint mikor más a dédapja vagy a dédnagyapja élete után kutat és ez nagyon furcsa érzés. Három utcára laktunk egymástól nagymamám anyám meg én nem messze tőlünk apám az anyjával meg a testvéreivel. A válás a gyűlölet szava; a kifinomult alattomosan terpeszkedő gyűlöleté. Apámat Károlynak hívták. Pillének becézték amin azért elindulhatok. Sovány magas ember volt valószínűleg a testalkatan miatt kapta gúnynevét. De mi van akkor ha a könnyen bármilyen áramlatra felkapaszkodó lelkülete miatt vagy érzékenysége okán? Mit piszkálja az orrát Karcsi fiam! Károlyka maga olyan snájdig legény! Eszik maga rendesen? Károly magát egyszer elviszi a szél! Felkapja mint a madártollat Karcsi fiam. Mi van Pille ne izélj üsd már meg! Gyerek voltál ötvenhatban láttad hogy húzzák le a munkás bácsik az üveggyár bejárata fölül a vörös csillagot láttad a lámpavason himbálódzó ávósokat: ja azt nem kisvárosban olyan komoly dolgok azért nem vagy mégis. Karcsi te galerivagány te! Utáltad a korszakot melyben felnőttél nem találtad benne a helyed és a korszak sem tudott fekete Volgaként megfordulni a fejedben. A bányát is a vasutat is az utcákat is az egész rohadt vastüdőt! Károly a párt vigyázó szemével vigyázz! Mondd hol volt az a pont ahol beadtad a kulcsot? Amikor először kellett a gyárkapun belépned? Netán mikor a fiaidat megmutatták a kórházban? Vagy a legénybúcsú utolsón óráiban? Nagyjából ezek a romantikus változatok már amik így hirtelen.

A szentime(n)tál után az agyam még mindig az M. A. barátságos satujában. Levél érkezik harmonikás (harmonikus)n barátomtól. Azt írja tetszik neki a naplóm. "Nagyon jól működik a szöveg ritmusa ahogy a napi személyes élmények (közben személyes múlt) és a mítosz és az irodalom között oszcillál remeg hajlik stb." Nem hiába a tudomány embere. Pszichológusnak készül: bezsongott bölcsészeket kezel majd az okoskodásról leszoktató pszichoterápiás tanfolyamokat fog vezetni alkalmanként ötmillió forintért. Írja még hogy valami Bosch mosógépes-ópiumos csávót feltétlenül említsek meg. Meg azt hogy éppen felnézett a Bosch képekre a falon és páncélos kiskutyák összenőtt lovagokat hajtanak rajta vagyis nem összekevertem: "összenőtt kiskutyákat hajtanak rajta páncélos lovagok". Arra gondol hogy az íróbarátságok is ilyenek.

Az őrületről még néhány jelenet: Sopi ne gyere ki mert megöllek! Ordította Krisztián az utcáról be a kocsmába a csukott kapun keresztül. Hárman vitték ki pár perccel előtte. Bekulcsolták a kaput hogy ne tudjon bejönni. Hívták a rendőrséget és a mentőket. Már akkor éreztem a bajt mikor mentünk fölfelé a Hangulatba ő meg lefelé jött haja és a szemöldöke leborotválva száján rúzs. Alig nézett ránk úgy köszönt gyorsan elhúzott mellettünk: szia sziasztok. A többiek mikor elég nagy távolságra volt már elkezdtek röhögni én is mosolyogtam: nem mertem hátranézni. Buzikat nem szolgálunk ki - mint a viccben - mondta a bunkó kocsmáros Krisztiánnak akin azonnal kirohant majd egy vasdarabbal a kezében vissza. A pillanatnyi kábulatból felébredő helyi keménylegények ráugrottak szegényre és kirakták. Csúnya dolgokat mondtak neki közben remegtem utáltam érte őket. Mire a rendőrök és a mentő kiértek már sírt könyörgött nekik hogy ne vigyék el. A rendőrök kurvára nem értettek az egészből semmit azt hitték részeg. A kurva rendőrök. Állítólag aznap reggel megverte a szüleit.

Pollágh Fogalom Péter is megérkezik: kinyújtózik a konyhában és egymás után szívja ópiumos cigarettáit. Juhász Ferences verseket gyártunk visítunk a röhögéstől és "ledarálunk" két liter vörösboros kólát. Arról az időszakról beszél mikor a tatai várban metaforákkal vadászott a szellemekre. És arról hogy szerelmes Annába akit a rémhírekkel ellentétben nem fog elvinni az ördög. Én meg arról hogy mindig eltévesztik a nevem: voltam már Sopotnyik Sókotni de hozzámn legközelebb a Szputnyik áll. Aztán takarodó.

Kész vagyok.

A lélek G-pontja

2006. május 21.

A tévében öltönyösök beszélnek a szerelemről mint olyanról. Én meg képeket látok ráz a belső áram ilyesmik.

Azokban az időkben nem voltak érvényes definícióim a szerelemre. Ha lett volna legalább egy akkor is min van? Volt egy lány akivel nagyjából minden pillanatot együtt szerettem volna megélni megérteni akivel regényhősnek éreztem magam a kezdetektől. Na de nem olyan romantikus regényre gondolok amelynek borítóján az izmos indián kezében a gyönyörűn fehér nővel kilép az égő erődből meg hasonló nem. Inkább sokat tapasztalt figurára aki a feszültségből szenvedélyt csináln rengeteg kávét iszik egyfolytában dohányzik a tömény mozgatja fantáziáját ha fáradt és semmi köze a filozófiához mégis napokat tudna róla mesélni. A közeg embere. A feszültség magánnyomozója. Az ösztön mozgását figyelő ügynök. Kém.

Sokat fantáziáltam első szeretkezésünkről: milyen tapintású lesz a bőre hogyan fogom megsimogatni a mellét hogyan fogom kezemmel követni a derekán a tanga hagyta nyomokat majd lejjebb. És egyre biztosabban hagyni hogy az ismeretlen magával ragadjon elsodorjon. Laza mozdulattal begyújtani a kályhába bevezetni őt a fürdőszobába beülni vele a mély kádba s elképesztő lassúsággal beszappanozni a testét majd lenyalni félig a szappant hogy elzsibbadjon a nyelvem és kezdeni elölről ájulásig. Nem gondoltam olyanokra hogy feltenni egy Bach-lemezt kaviáros vacsora közben és pezsgőt inni utána nyakláncot venni elő miközben a szemébe nézek. Teljesen más oldalon álltam állok ma is.

Később megéreztem most meg megértettem hogy a tökéletestől félni kell. El kell kicsit rontani a dolgokatn hogy duplaannyira élvezetesek legyenek hogy tökéletes az nincs és nem is kell hogy legyen mert akkor halál lesz mindenhol ugyanúgy folydogáló patak.

A kedvesemet mikor még nem ismerték a környéken ahol lakott könnyűvérű nőként tartották számon. Valójában akiknek izgatta a fantáziáját azok terjesztették ezt a pletykát. Egy lány aki tizenkilenc éves kora óta egyedül lakik nem lehet más csak kurva volt egy ilyen törvény a művelődési ház láthatatlan faliújságján. Olvasták annyian mint a nyű. Azt már nem tették ki mikor éjszakánként a részeg parasztok dörömböltek az ajtaján ő pedig piszkavassal a kezében reszketett az ágyon félve a legrosszabbtól. A közösség csak a vállát vonogatta volna úgy is suttogta bennem a kezdő szociológus.

Két hétig nálunk lakott az egyik általános iskolai osztálytársam - időleges embermentési akciónk keretében - akit a kedvesem csak Szemüvegesnek hívott. Nehezére esett kimondania a nevét valószínűleg a felkavaró személyiség hiányát próbálta így kifejezni. A Szemüvegest egyébként Istvánnak hívták és szerelmes volt a kedvesembe. Mivel tudtam hogy soha nem lesz ellenfél mosolyogtam és vérbeli házigazdaként nem vettem a tényről tudomást. Egyébként a magányt próbálta nálunk kiheverni. Igazából úgy volt ott hogy pár alkalomtól eltekintve élőn bútornak is nézhettük volna bármikor átléphette az ember kihagyhatta a dolgokból arrébb ültethette elküldhette a boltba. Egy volt fontos számára: a társaság melynek erejét pozitív energiáit (le)szívhatta a későbbi boldogság reményében. Valamiért kedveltem a szerencsétlenségeit. Izgalmas szerelmeskedéseink voltak akkoriban. Mikor a Szemüveges elaludt az éjszakai film közben akár gyermekkori olvasmányélményeim indiánjai a harcin ösvényen nesztelenül lopództunk ki a fürdőszobába szinten remegve a szexuális és szociális izgalomtól. A fürdőszoba ajtaját nem lehetett rendesen bezárni ettől még izgalmasabbak lettek titkos pásztoróráink. Annak az esélye hogy bármikor felkelhet kijöhet mondjuk vizelni perverz módon annyira egymásra hangoltan az érzékeinket a közösülés iránt érzett vágyat hogy szinten félig öntudatlan állapotba kerültünk közben s míg az elején próbáltuk tompítani a nyögéseket a végére teljesen elfeledkeztünk magunkról. Úgy éreztem ilyenkor hirtelen megváltoztak a helyiség színei a tárgyak körvonalai is mást mutattak mint egyébként. Egy tonettszéken ringatózva rázkódva kerültünk át egy másik tudatállapot szélére majd a belsejébe aztán a szélére ki újra. Nem vette le a hálóingét de a mellbimbói majdnem kiszúrták a szövetet.  Mikor a nyakát csókolgattam elindult felénk a szemközti fal mikor a csípőjére tettem a kezem a salétromfoltok aranyszínűnek tűntek mikor megtámasztottam kezemmel a fenekét hogy mélyebbre jussunk kintről furcsa kántálást véltem hallani mikor elélveztünk egy percig nem jött ki hang a torkomon. Később fáradtan az ágyban fekve azon gondolkodtam hogy a szüleink biztos nem tudnának elképzelni hasonló együttlétet és ez nagyon jóleső érzéssel töltött el.

Ezek után sajnos ismét munkába kell menni. Néha mikor szükség van rám behajtó vagyok. Mások gondolatait hajtom be. Fekete öltönyben lemegyek a rám várakozó limuzinhoz. Csendesen jár a motor. Feltolom szememről a napszemüveget és mosolyogva integetek Önöknek. Viszlát!


EX Symposion 2004 All rights reserved ©  |  Főszerkesztő: Bozsik Péter  |  Kiadja az EX Symposion Alapítvány  |  bozsik@exsymposion.hu  |  Webdesign: Pozitív Logika Kft.