Pizsamás vers

Szegő Jánosnak szeretettel

2011. május 25.

Még a dübörgő zenét sem ismerem,

Csak ülök a kocsmában, idegenek közt,

Vad férfiak izmos tekintettel,

Vágytól feszesen néznek el felettem.

Életem legszebb éveit élem –

Mondják, ez a legszebb férfikor.

Feszülten nézem az arcom a tükörben,

A bárszék a fenekemet nyomja,

A hangulat mégis olyan otthonos,

Ez a nagyravágyó, kiélt unalom.

Színes pizsamákról álmodozom.

Srácok, minden este veletek fekszem!

Ágyam alattunk vadul nyikorog.

Szegő Jánostól kaptam egy levelet,

Egy verset kért hívószavakkal,

Tág jelentéssel, a pizsamáról,

„Amely egyszerre rejt el, és fed fel.”

János! Polóban alszom, hanyagul,

Gatyában, vagy akár meztelenül.

Írtam neked egy boldog gyerekkori

Színes, meleg álompizsamáról,

Mellyel ma már a padlót mosom.

Meg írtam ezt az ügyetlen sort is:

„Nemzettudatom még pizsamában”,

Mely még bénább sorokat követett.

Kedves János, legközelebb, ha írsz,

Szőrös, izzadt, meztelen verset kérj,

Hadd dugjam meg az olvasóidat,

Vagy kérdezz álmatlan éjszkákról,

Altatókkal edzett lila álmokról.