Fülöp Gábor versei

1975. november 3.

Levél
kjf-nek

Egy — közös? — barátunk
kastélyából keltezem
újabb páncéltörőmet
(habzsolva ködöt, körtét, léghajót),
örömet, ronda rímet kergetve,
csutakolva kurvajót
fogyó holdként kerekedő (sic!)
pálinkával
lassan kiszáradó torkot.
TORTÁT!
Azt ennék most,
nassolni-mindig-vidám: ÉN.
Tormát törni
— dióhéjban ennyi a mese —,
KÖRTÉT, mint Ciceró volt egykoron.
ANNYI ZŰRZAVAR!
Ó, és mennyi benne a korom.
(A pacalpörköltet pedig
— már a PACAL miatt is —
UTÁLOM mint a gigerlit:
hogy csiklandó hasonlattal éljek
rögTÖN(k)
megrögZÖTT gyöngyhalász módra
.)
azTÁN(k)
amúgy is lassan
lepereg.
Szivárogni fog belőlem évekig,
csintalankodó szörnyeteg,
szuronyos szőrgubanc,
varjúcsőrből-menekülne-csiga.
Ismered
ezt a megbénult szellemet.
A napok trombitaszóra sorakoznak.
Arcomra tapétát lakkoznak,
fekete-fehéret,
templomba, kuplerájba valót,
SZIVACSOSAT,
beszívni megbúbolt bánatot.
Mint az oroszlán,
aki nagy bátran
szájába dugja a fejét.

Metafizikus

Ó, búskomor Lény!
A képek!
A képek.
Átszűröd.
Világűrben lebeg.

Ó a tavasz!

dugjatok fülembe
vattába áztatott muzsikát
hozzatok hozzám
lepkelábú angyalt
kancsal szeműt púposat
légycsalóval meglegyintettet
törjétek el a kezemet
hogy
kiejtsem belőle a csillagokat

Leharapod a szárnyad

Lebuksz a járdáról.
Öledbe hullik a fény.
Ormótlan vörös vonalat
húzol a fehér négyzetre
(tündér-élmény!):
fakírok halnának bele
tövis-mérgébe.
Begörbült kisujjal
fogod a kanalat,
HÖRPÖLSZ-lefetyelsz
a levesből.
(Ó! Leves-tünemény!)
Elbuktatnád a vonatokat
féltékenységből-csúnyából
ha nem magad utazol.
Lekezelsz karpereccel, kövér kő-szoborral,
hordó-színűre fested a falakat,
szemedbe röppen a vörös toll,
csizmádon csörömpöl a lakat.
Kő-leány, messzi-szűz
holdfényen színes nyereg.
Magad is elutazol végül;
síneken gurul a fejed.
ELutazol: talpad alatt forgótűz —
angyalokat emészt,
lángjával megsütné a szelet.
Alma-álom. Alom-illat.
Szalmának szegezed a kést,
pengéjén csillan a tavasz.
Elmebeteg.
Tükör-szilánkban meglátod magad.
Csillárról lóg a szemed.

Bomláscafat

A színek.
Szavak. Pontok.
Szivárvány-ízek.
Kő-babák. Korcsok.
Korsó-ének.
Óramutató.
Lázadó gének.
Tőmondatok.
Szétfolyó.
Pontok.
Elvesztett hidak.
Szavak parttalan.
Mondat-foltok.
Asztalterítőn rínak.
Reménytelen.

Fakír

Vas-szeget eszel,
tűzben himbálod lábad.
Sólyom se, vércse se leszel itt:
dúdolva altatod párnád,
hessegetve a tetveket.

A futó fotója

küldd el ezt küldd el
és húzd fel csíkos tornatrikód
agytornádból-született-madáreledel
TRIPPATRAPP-esendő
mint oly sokan mások
röhögsz magadban hogy
átlátnak rajtad
ismerik — ESERNYŐ —
a rímet
pamaccsal minden este
akár a borostát faragó ácsok
INTERMEZZO:
zdenkó lelkiismeretfurdalásai a vásznon
összegyűrt számla
tányérszélen egyensúlyoz az árnyad
táncot lejtesz a salátán
FELÍROD:
b. s. johnson: szerencsétlenek
továbbküldöd a papírt
(águsznak persze)
tányérszélen egyensúlyoz az árnyad
megfordítod — ugyanaz:
kerek fekete lap-korong
kabátod alá dugod a lemezt
ne hallják mások
ne lássák
kabátod alatt lüktet
apró jeleket
akárha egy krumplibogár
kitárná lelkét
mindkettőt (ha szkizofrén)
így cikázhat benne a huzat
parafadugó
TRIPPATRAPP
meztelen lábadból
tarló kandikál